{862.} Oravecz Paula (1903)

Oravecz Paulát a kivándorlók keserves sorsa tanította meg arra, hogy észrevegye és megértő azonosulással ábrázolja az emberek gyötrelmeit és apró boldogságait. Gyermekkori és fiatalkori élményei egész pályáját végigkísérik.

Első regénye, a Facipő 1943-ban jelent meg. A könyv cselekménye az írónő nagyobb szabású, négy regényen keresztül folytatódó későbbi regényciklusának lett alapanyaga. Több írói próbálkozás után tért vissza az önéletrajzi elemekkel át-meg átszőtt regénytémához.

A korai Negyvenhét köménymag (1946) is az összetartó, egymást segítő ház lakóinak hétköznapjait eleveníti meg. Középpontba egy házmestercsalád, Vilcsekék életét állítja. Az írónő jól egyénített, szerencsétlen sorsú alakjainak sorában csak a házmesterlány, Katinka jelenik meg derűsebb fénytörésben, s ő az, akinek szerelme is boldog végkifejletet nyer.

A falusi mindennapok világába vezet a beszélgetésekből felépülő Dudvatépés (1962) és ifjúsági regénye, a Leskelődő hajnal (1964).

A fiatalok körében nagy sikereket értek el gyermekhősökről szóló regényei, a Kócos (1951) és a Petri Anna (1955). Az írónő a novella műfajában is próbálkozott: az Idegen föld (1957) az 1957-ig született néhány elbeszélését gyűjti kötetbe.

A régi Tabán kispolgárainak sorsa elevenedik meg a Faforgácsokban (1960), a Toll család történetében. A nagy múltú, esztergályos Toll família szétzilálódása a század első évtizedében kezdődik meg, mikor a tőkés rend piaci követelménye a család egyik ágát a proletarizálódás útjára kényszerítette, míg a falun maradt családok egyike meggazdagodott, kistőkéssé vált. A Budapestre került Toll Rózsa megszegte a hagyományt s egy urizáló, dolgozni nem szerető pesti suszterhez, Hankához ment feleségül. A történetet a hét gyerek egyike, az ötéves Margitka szemszögéből kísérhetjük végig. Bár ezzel az írói módszerrel az írónő a gyermeklelket igen plasztikusan eleveníti meg, a gyermek látószöge szükségképpen leszűkíti a bemutatni vágyott világot. Oravecz Paula ügyesen találta meg az ábrázolni kívánt életanyaghoz a mesélő alakját. A kislány elbeszélésével és a családtagok idézett párbeszédével láttatja a mindennapok tudatosan alig érzékelt, természetesnek tartott csúfságát és sivárságát, mely a Hanka család nyomoráról, boldogtalanságáról tanúskodik. A Tört ágak (1966) cselekményszála a Faforgácsok történetét folytatja. Egyik kritikusa a könyv tematikai, szerkezeti, formai alaktalanságát bírálta: "Oravecz Paula tartalma és szándéka szerint nem lektűrt akart írni. Adottságai nem bírnak el a tartalommal és a szándékkal." (Bata Imre). Részleteiben azonban szívszorító képet kapunk az első világháború idején sínylődő, éhező szegény munkásságról, a megélhetésért mindent odaadni kényszerülő fiatal lányokról, a háború elől menekülő katonaszökevényekről.

A Villanófények (1969) főhőse a már tizenötévessé serdült Hanka Margit. Margit két szerencsétlenül végződő kapcsolatának, szerelemre ébredésének, bátyja és öccse öntudatosodásának történelmi háttere a Tanácsköztársaság eseményei, és az azt követő megtorlás ideje. Az Elveszett utak (1972) Hanka Margit kiteljesedő szerelmének és házasságának története. Dr. Boldog Miksa szeretete, becsülése, megértése és szerelme emeli magához Margitot, de boldogságukba beleszól a történelem. A kiváló sebészorvos az asszonnyal együtt Brazíliába vándorol, mert {863.} hazájában, származása miatt tűrhetetlen helyzetbe kerül. Halála után Margit teljesen egyedül marad az idegen környezetben. Ám szerelmük önbecsülését, férje szomorú halála pedig az annyira óhajtott hazatérés lehetőségét adja meg számára.

Oravecz Paula lírai alkatú, érzékeny író. Egyetlen témájáról, a szegény emberek életéről, elesettségükről és kiszolgáltatottságukról mesél egész életművében. Könyvei értékét a részletek szépsége, az emlékezetünkben megmaradó gyermekhősök és a hiteles valóságábrázolás adja.