{163.} 25. A MAGYAR NYELVŰ VALLÁSOS DRÁMA ÉS LÍRA


FEJEZETEK

A dráma és a líra sorsát a középkori vallásos irodalomban több tényező egymáshoz kapcsolta. Mindkettő a latin nyelvű liturgia leszármazottja, s mindkettő alkalmas volt arra, hogy kilépve az egyházi-kolostori irodalom kereteiből, széles világi rétegek közkincsévé váljék. Míg az elmélkedéseket, elbeszéléseket inkább csak a szerzetesek olvasták, s míg a prédikációkat a nép csak meghallgatta, addig a dráma és a líra esetében már a világiak aktív részvételére, közreműködésére is sor kerülhetett. A középkor utolsó szakaszában ugyanis a latin nyelvű liturgikus drámából világi személyek által előadott vallásos színjáték, a latin nyelvű himnuszból pedig a nép által énekelt vallásos ének fejlődött ki. Noha történetük ezen a ponton már kettévált, a magyar nyelvű kódexirodalomhoz való viszonyuk sok tekintetben hasonló. Először is abban, hogy a kódexek – a szépprózával ellentétben – drámából alig valamit, versekből pedig csak igen keveset őriztek meg. Amennyiben pedig a kódexekbe mégis bemásoltak drámát vagy verset, akkor ez csupán azért történt, mert mindkettő alkalmas lehetett kegyes olvasmány céljára is: a dráma mint vallásos elbeszélés vagy elmélkedés, a vers pedig mint imádság. Ennek következményeként a szerencsésen fennmaradt drámai szövegek és egyházi énekek jó részét többé-kevésbé kiforgatták drámái, illetve verses jellegéből.