Batizi András

A Szatmár megyei Batizon születhetett, Gálszécsi tanítványaként Kassán tanult, majd 1530-tól ugyanott iskolamester volt. Utóbb Szikszón lett rektor. 1542-ben a wittenbergi egyetemen járt; 1545-ben tokaji prédikátorként működött. Keltezett énekei közül az utolsók 1546-ból valók.

Jóformán ahány éneket írt, annyi témát szólaltatott meg különböző formában. Tíz templomi éneke között van könyörgés, egyházi ünnepre szerzett {344.} dicséret és hálaadás, zsoltárparafrázis, házassági intés, a halálról való megemlékezés. Énekeinek jó részét középkori latin egyházi énekek dallamára írta, és sokat átvett és tovább örökített ezek nyelvéből és stílusából is, bár gondolatai már az új protestáns tanokat hirdették. Templomi, gyülekezeti énekei többnyire lírai jellegűek, mivel azonban céljuk az isten dicsőítése és a hívek vallásosságának elmélyítése, eme közösségi jelleg és oktató szándék a valódi lírai ihletet, az élmény közvetlenségét, az egyéniség színeit nem engedte bennük felszínre törni. Formaérzéke azonban mindinkább tökéletesedett. A zsoltárok erőteljes hatása a reformáció ének-költészetében Batizi verseivel kezdődik.

Batizi volt a bibliai históriák egyik kezdeményezője is. A legrégibb keltezett effajta énekünk az ő 1540-ben írt Vitéz Gedeonja. Tinódi közel egykorú Judit históriájáról csak annyi bizonyos, hogy 1542 előtt készült; egymás kezdeményezéséről azonban a két énekszerző aligha tudhatott. A prédikátor szerzők bibliai históriáikkal épp úgy a régi naiv énekmondók s az általuk előadott, vallásos érzést nem mindig ébresztő és erkölcsi tanulságot sem okvetlenül tartalmazó s főképp nem a reformáció elveit hirdető szerzeményeinek kiszorítására törekedtek, mint a világi deákműveltségű históriás-énekszerzők. Másrészt a római egyház szentjeiről terjesztett legendák helyébe is új, a reformáció elveinek megfelelő elbeszéléseket kellett állítani. Legfőképpen azonban a reformáció terjesztésének, propagandájának egyik eszközét látták a prédikátorok a bibliai históriákban. Ezek tehát nem azért születtek, hogy a hiányzó magyar ószövetség-fordítást pótolják, hanem mert egyik vagy másik regényes bibliai történet kiválasztását, megéneklését valamely hazai esemény, helyzet vagy probléma éppen időszerűvé tette. Alkalmas példát, intést, tanítást vagy vigasztalást találhatott benne a hallgatóság vagy olvasó. Batizinak Az drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép história (1540) és a Jónás prófétának históriája (1541) című énekei azt a tanulságot példázzák, hogy megmenekülhetünk a török veszedelemből, ha megtérünk (azaz befogadjuk a protestantizmus tanítását) és az Isten segítségéért könyörgünk, miként a zsidókat a pogány hódítók járma alól felszabadító Gedeon is tette; s Jónás is megmenekült a pusztulástól, mert segélykérését meghallgatta az Isten, sőt Ninivét sem vesztette el, mert lakói megtértek a "bálványozásból". Az istenfélő Zsuzsánna asszonnak históriája (1541) megírására azon az általános érvényű tanulságon túl, hogy az Isten hatalma a benne bízókat megszabadítja a veszedelemből, alighanem valamilyen aktuális indíték szolgált ösztönzőül. Aminthogy az Izsák pátriárkának szent házasságáról való szép históriát (1546) is egy fiatal pár esküvőjére készítette Batizi. Bibliai szemléletű világkrónikájáról (Meglött és megleendő dolgoknak ... históriája, 1544) már az előző fejezetben megemlékeztünk.

Batizi bibliai históriáinak énekbe foglalásához nyilván a deák énekszerzők előadásmódjából sajátított el legtöbbet. De olykor hatással lehetett rá az egyébként megvetett naiv énekmondók néhány hagyományos stílusképlete, közkeletűbb sablonja is. A világos elbeszélésen és a lehetőleg hibátlan verselésen túl különösebb költőiségre nem törekedett, hiszen a bibliai "igaz" történet és a belőle leszűrhető okulás ismertetése volt célja. Versformának többnyire a később sajátosan epikus képletté vált négyrímű 12-es strófát választotta. A biblia szövegéhez nem a fordító hűségével ragaszkodott, noha legtöbbször mondatról-mondatra követte az eredetit, de ha az általa kifejtendő tanulság {345.} szempontjából a történet egyes részletei nem voltak megfelelőek, azokat habozás nélkül kihagyta. (Vö. Gedeon történetét.)