Vallásos-hazafias buzdító-iratok

A kuruc harcokban jelentékeny szerepet töltöttek be a tábori prédikátorok, akik a protestáns hit ápolása mellett korszerű nemzeti tartalmat is adtak imádságaiknak és prédikációiknak. A protestáns ájtatossági irodalom számos termékére nyomta rá ekkor bélyegét az üldöztetés élménye, a küzdelem légköre. Sok prédikátor-szerző leírhatta volna munkája végén azt a sort, amellyel a bujdosó Szendrey Ferenc "hajdani mádi és zombori prédikátor" zárta le Kellemetes elmélkedések (Kolozsvár 1673) című könyvét: "Ezeket én akkor írtam, mikor a fegyvernek zörgését hallottam."

A kuruc imádság-irodalomból Nagyszőllősi Mihály († 1676 után) bujdosó prédikátor írásai emelkednek ki. A kor légkörét a legjellemzőbben Az Úrért s hazájokért elszéledett és számkivetett bujdosó magyarok füstölgő csepűje (Kolozsvár 1676) című imakönyve tükrözi. A prédikátor lelkét, mint a bibliai "csontokba rekesztett tűz", teljesen eltölti a hazafiság érzése, a nemesi nemzet dicső múltjának, áldozatvállalásának és a jelen bűnei miatt méltán kiérdemelt büntetésének átélése. A magyar reformátorok által kidolgozott zsidó–magyar párhuzam egyesül a komor társadalombírálattal és az elnyomó idegen gyűlöletével. Az egyiptomiak és asszírusok helyett gyakran mond "német nemzet"-et. Imádságainak lényege legjobban saját szavaival foglalható össze: "... ne nyugodjék el végképpen magyari fényes napunk ... Nézzenek irgalmas Atya! a te szemeid a magyar Izraelnek könyörgésére ..." Lobogó szövétnek (Kolozsvár 1676) című művének előszavában is arról panaszkodik, hogy kortársai az isten eklézsiáját és a haza közjavát nem becsülik, csak az enyém-tied fontos: vallásosságát nem tudja, de nem is akarja elválasztani a hazafiságtól. E könyvecskében egyébként az ideális lelkipásztor alakját rajzolja meg, akinek háromszorosan kell szolgálnia : "nyelvvel, élettel, pennával."

A kuruc prédikációk legkiválóbb terméke Tolnai Mihály (1640–1710 k.) Szent had, azaz lelki szabadságokért fegyvert vont vitézek tüköre (Kolozsvár 1676) című munkája. A szerző művét magának a bujdosók vezérének, Wesselényi Pálnak, "az igaz magyaros magyarok főgyenerálisának" ajánlja. A kuruc katonasághoz forduló prédikáció a vitézek bűneinek megjavítása, a "szent hadakozás" megvilágítása céljából készült; nyugodtan mondhatjuk katonai erkölcsi szabályzatnak, amely még az igaz hadakozás okát és módját is taglalja. Tolnai, úgy látszik, Zrínyi Miklós minden prózai művét ismerte, mert {279.} ezeknek kétségtelen eszmei és stilisztikai hatása mutatható ki írásában. Ezt már az ajánlásban "kis tractá"-nak nevezi; a testvérharcot az Áfium remek megszólításának utánzásával ítéli el ("én ... édes hazám s nemzetem siralmas állapotjának keserülője köztetek felkiáltok egymást öldöklő magyarság: magyar ne veszesd a magyart!"); a katonaság bűneit (patvarkodás, engedetlenség, szegények nyúzása) egészen Zrínyi módjára festi, de – mint a sereg mindennapi életét jól ismerő tábori prédikátor – sokkal részletesebben; az ősök magasztalásában egyenesen a Vitéz hadnagy gyönyörű retorikája tér vissza ("Ha azok felkelhetnének ma, vagy megtagadnák a mostani magyarokat, avagy keservesen megsiratnák. Azelőtt minden népeknek rettentésekre vala e magyar nemzetség"). Katonai tanácsaiban – Zrínyi nyomán – minduntalan a fegyelmet, a józan okosságot ("hadi prudenciát"), a fegyvergyakorlat hasznát emeli ki. Amikor azután az igazi "magyaros magyarokat", a nagy példaképeket sorolja fel, Hunyadi János, Mátyás király, Kinizsi Pál és II. Rákóczi György után itt van a sor végén, mintegy nyomatékul "Zrínyi Miklós" neve. Tolnai stílusának érzelmi telítettsége, szép pátosza is Zrínyi termékenyítő befolyását igazolja. A rokonszenves prédikátor-író agg korában Zrínyi eszméi örökösének, Rákóczi Ferencnek a támogatását élvezte.

A Thököly-kor prédikátor-politikusai közül kiemelkedik még Lippóci Miklós († 1699), a fejedelem udvari papja, aki Kassa elfoglalásának (1682) örömünnepén nagyszabású egyházi beszédet tartott (Lelki örömmel és vigasztalással teljes praedicatio, Kassa 1682). Lelkes ujjongással hirdette, hogy a könnyhullatások tizenkét keserves esztendejének eltelte után (1670 óta!) "a magyaroknak Istene meglátogatta és az ellenségnek hatalmából megszabadította az ő magyar népét, ... megrontotta az Úr az Assur vesszejét, az istentelen uralkodóknak pálcáját, kik a népet bosszankodásból gyógyíthatatlan csapással verik vala". Beszédét éppúgy Deborah énekével végzi, mint Zrínyi az Áfiumot, de az idézetben "Izraelből" és "Izrael" után zárójelben odateszi: Magyarországból, magyar.

A kuruc mozgalomban tevékeny részt vállaló papi tollforgatók fontos szerepet játszottak a kuruc hazafiság eszméinek kidolgozásában. Írásaik jelentékeny részében a barokk retorika mellett a bibliás protestáns stílus-hagyomány is erősen érvényesült. Eleven kapcsolatban volt ez a prédikátori irodalom – Medgyesi hazafias prédikációinak hagyományát követve – a reformáció korának eszméivel (magyar–zsidó párhuzam, nemzeti bűntudat), és ezeket közvetítve, hozzájárult a magyar romantika tágabb körű nemzet-tudatának kialakulásához is.