Az első regényes elbeszélések

A legkorábbi 17. századi prózai elbeszélés, Az Fortunatusról íratott igen szép nyájas beszédű könyvecske (Lőcse 1651) ismeretlen fordító munkája. A történet egy előkelő származású ciprusi ifjúról szól, aki apja könnyelműsége folytán vagyon nélkül marad, szerencsét próbáló vándorútján Fortuna istenasszonnyal találkozik, s egy csodálatos erszényt kap tőle, amelyből az arany sohasem fogy ki. A szerencse kedveltje hatalmas király lesz, az indiai királytól még a láthatatlanná tevő süveget is megszerzi, de fiai már nem tudnak bánni apjuk bűvös jószágaival s mindketten odavesznek. Egy népszerű. 16. század eleji német könyv volt az, melyet a fordító ügyesen, színes előadásra törekedve tolmácsolt. Az ugyanerről a népszerű tárgyról 1580 körül készült magyar verses széphistóriát a 17. századi szerző nem ismerte. A Fortunatus-mese kétféle, verses és prózai feldolgozása a nemesi olvasóközönség ízlésének az énekelt históriától a prózai olvasmány irányába való fejlődését is tanúsítja.

Nevezetes nemzetközi vándor-téma vonult be a magyar irodalomba a Kedves és nyájas história az szép Magelonáról (Lőcse 1676) című elbeszéléssel. A történet Magelona nápolyi királyleány és Péter provence-i gróf szerelméről, egymástól való elszakadásukról, kalandjaikról és boldog egyesülésükről szól, lényegében tehát – a kései széphistóriáinkból (pl. Apollonius) jól ismert – antik szerelmi regény szerkezeti vázát követi. A fordítás egy 1598-ban megjelent német népkönyv szövegének átültetése, a fordító Teseni (Tessényi?) Vencelnek nevezi magát, személyéről azonban semmit sem tudunk. (Lehetséges, hogy a hihetőleg tescheni születésű – később említésre kerülő – Gyirva Vencellel azonos.) Munkája alatta marad a Fortunatus átültetője teljesítményének, eredetijét nemegyszer félreérti, stílusa is kevésbé fordula-{302.}tos, de az eredeti népkönyv szép szerkezete, naiv bája Teseni munkájában is érvényesül. Hatása ennek ellenére sem mutatható ki későbbi irodalmunkban: a népi ponyva Magelona-történetei nem e 17. századi fordítás származékai.

Az előbbiektől tárgyban eltérőek, de ugyanúgy a fantasztikumok, kalandok iránti kíváncsiságot elégítették ki a középkori látomás-irodalom barokk felújításai. Miként a "négy végső dolog" középkori témája, úgy e szintén katolikus eredetű műfaj sem állt távol a protestánsok érdeklődésétől. Így protestáns szerzőtől származik a Mikházy Szécsi János rettenetes dolga (Mihály deák-k.) című elbeszélés, mely egy temetésekor felébredt tetszhalottnak a pokolban és a mennyországban tett utazását mondja el. A tetszhalott Szécsi János felébredése a szöveg szerint 1645-ben Fogarason, a fejedelem jelenlétében történt, elbeszélésének írásbafoglalására nem sokkal később kerülhetett sor. A poklot állítólag megjárt vándor sajátos módon egy helyütt éppen Heltai 99. meséjének mondataival számol be a látottakról. A sok bűnös között egyébként a jezsuitákat is ott látta ablak nélküli apró házakban kuksolni.

Ennél az eredetibb, de stiláris szempontból kezdetleges látomásnál igényesebb alkotás a Szent Patricius purgatóriumjáról való história (Bécs 17. sz. második fele), melyet Eszterházy Pál F.K.I. kezdőbetűk mögé rejtőző káplánja fordított latinból, keletkezését tekintve tehát inkább a főúri-katolikus irodalom szférájába tartozik. Szent Patrik purgatóriumának nálunk is már jól ismert középkori témája a barokk korban is népszerű volt, Calderón drámában is feldolgozta. A 17. századi magyar elbeszélés Th. Messinghamus Florilegium (Virágoskert) (1624) című feldolgozásán alapul, s a széppróza szempontjából különösen első része érdemel figyelmet. Az izgalmas, fordulatos, kalandos, a kíváncsiságot felcsigázó elbeszélés a feslett életű Oenus lovagnak a purgatóriumban való utazását, majd a pokol szörnyűségeivel való megismerkedését tartalmazza, szinte tobzódva az ott látott válogatott kínzások leírásában: "némelyek tüzes láncokkal láboknál fogva fölakasztattanak, mások hajoknál, némelyek kezeknél, nem kevesen derékon fejekkel alá akasztatván kénköves tüzben meregettetnek ... Sokan kénköves kemencékben süttettenek, számlálhatatlanok nyárson forgattattanak" stb. Az utazást a mennyországban való látogatás fejezi be.