Történelmi regényei

Legjelentősebb alkotásai történelmi regények. Közülük az Abafi a műfaj úttörője s egyszersmind Jósika legsikerültebb alkotása. A történelmi regény magyarországi megjelenését a líra és a verses epika témái, a románok, s a romantikus múltbafordulás készítették elő, s amikor az Abafi megjelent, a közvélemény már érett volt befogadására. Ez magyarázza kirobbanó sikerét, melynek egyik megnyilvánulása Szontagh Gusztáv elismerő bírálata, a szállóigévé vált bevezető mondattal: "Uraim, le a kalapokkal!"

Az irodalomtörténet elsősorban a züllésnek indult ifjú megj avulásának lélektani kidolgozását méltányolta a regényben. A morális célzat, tehát az, hogy erős akarattal le lehet gyűrni a rosszat, s munkás emberré lehet válni, valóban lényeges mondanivalója a műnek. Ez az erkölcsi eszme azonban nem elvont igazságával, hanem aktualitásával hatott korában. A tanulság a mulatozó, de jobbra, többre hivatott reformkori ifjúságnak szólt. Jósika a nemes emberi érzelmek, az áldozatos szerelem mellett különösen a felelősségtudattól áthatott közéleti szereplést emelte ki Abafi Oliver történetében. A zsarnoki fejedelem tetteit megbíráló hős magatartásában az író életének egy epizódját, az erdélyi országgyűlésen való első szereplését lehet felismerni. A Báthori Zsigmond korában játszó történet tehát aktuális vonatkozású volt.

{505.} Igaz, hogy Jósika e regényében (akárcsak a későbbiekben) sok a moralizálás, de feledteti ezt a történeti levegő érzékeltetése. Jósika mint az erdélyi tájak, várromok, a régi szokások és családi krónikák jó ismerője színpompás, romantikus vonásokkal idézi fel hazája múltbeli életét. Rikítóbban romantikus jellegzetesség regényeiben, hogy a cselekménybe sok kalandos elemet sző (a rablóvezér lányának szerelme, orgyilkossági kísérlet, gyermekcsere stb.) s nagy szerepet juttat a véletlennek. A jól pergő cselekmény Erdély vadregényes tájain bontakozik ki. A regény egyes fejezetei hatásosan fejezik ki az akkori politikai élet izgatott hangulatát. Egészében véve a történeti múlt ábrázolása mégis inkább külsőséges. A régi várak, ruhák, fegyverzetek, épületek, szokások részletező rajza Walter Scott regényírói módszerére emlékeztet. Jósika ismerte az angol írót, de a hasonlóságok nem annyira utánzásból, mint inkább a romantika módszerének alkalmazásából erednek; Scott másolásának gyanúja ellen maga Jósika is tiltakozott.

Scott művészete néhány ponton persze nyilvánvaló hatást gyakorolt Jósika műveire. Igen fontos tanulságot merített Jósika Scott műveinek lapozgatása közben: a történelmi források tanulmányozásának szükségességét. Egyes történeti regényeiben (A csehek Magyarországban, II. Rákóczi Ferenc) bőséges jegyzetanyaggal támasztja alá művei cselekményének azokat a fordulatait, amelyek a jelentős történelmi eseményekkel kapcsolatosak. Általában gondosan ügyel a történelmi környezet sajátosságainak pontos leírására. Jósika stílusát vizsgálva is találhatunk egy-egy gyakran ismétlődő fordulatot, amely Scott hatását jelzi. Sokszor használja például ezt a kifejezést: nemével a meglepetésnek, nemével a lelkesedésnek, stb., amely az angol "a sort of ..."-formula tükörfordítása. Scott mellett más írók is hatottak Jósikára, például a francia Sue s az angol Dickens. Mindebből azonban nem következtethetünk Jósika epigon-voltára. Eredetiségét nemcsak témaválasztásainak kötetlensége vagy a reformkori viszonyokban gyökerező eszmék bizonyítják, hanem művészi megoldásainak sajátságai is. A Jósika-regények például sokkal cselekményesebbek, sokkal fordulatosabbak, mint az angol mester művei. A Jósika eredeti munkáiban található, önálló írói lelemény alapján kimunkált cselekményesség, ötletes változatosság kétségtelenül megnyerte az olvasók tetszését – nemcsak a saját művei, hanem általában a regényirodalom számára. S ennek a "csatanyerésnek" a jelentőségét nem becsülhetjük le Jósikáról szólva: az úttörők közé tartozott, akik olvasóközönséget hódítottak az irodalmi szintű magyar regényirodalom számára. Enélkül pedig, olvasóközönség nélkül, egyetlen műfaj fejlődése sem lehet zavartalan.

Jósika figyelmet érdemlő jegyzeteket függesztett az Abafihoz, megvilágítva írói felfogásának néhány sarkalatos pontját. Megjegyzései azért is érdekesek, mert elárulják, hogy a magyar regényirodalom kezdeténél az író mit tartott szükségesnek megmagyarázni az új műfajhoz még nem szokott hazai közönségnek. A toldalék (Egy-két szó az erkölcsi hatásról és költői igazságtételről) négy fontos tételt tartalmaz. Az első: "Minden jó regénynek, novellának, elbeszélésnek kell egy fő képzetet fölfogni s azt bebizonyítani. Ha ez helyesen történik, akkor áll elő az erkölcsi hatás, mely vagy egyenes (direkt) vagy fordított (indirekt)." A második tételben a direkt és indirekt erkölcsi hatásról fejti ki az író véleményét, azt a helyes nézetet hangoztatva, hogy a rossz ábrázolása is kelthet, az undor felébresztésével, pozitív erkölcsi hatást az {506.} olvasóban. A költői igazságszolgáltatás nem azt jelenti, hogy a jó ügy mindig diadalt arat, a valóságban győzhet a rossz is, de a költői igazságszolgáltatás nem hagyhat kétséget afelől, hogy a rossz győzelme nem az erkölcsi magasabbrendűség jele. A toldalék harmadik gondolata az, hogy az írónak a "valóságos világból" kell merítenie az "erkölcsi hatást", mert "a gondolkozni szerető olvasóban semmi sem törheti vagy zavarhatja meg az erkölcsi hatást inkább, mint az a gondolat, hogy amit olvasott az csak könyvben van, és nem lehet úgy a valóságos világban". Az az író jár helyes úton, akinek munkái "hív rajzai azon létező világ eseményeinek s személyeinek, melyben élünk, s melyben köztünk járnak". Végül az olvasóközönségről szólva Jósika rámutat arra, hogy a művelt, értő olvasók száma csekély, a nagy tömeg műveletlen, "keveset és rosszat olvasott". Jósika fontosnak tartja, hogy az író "olvasót szerezzen", s ebből azt a következtetést vonja le, hogy az írónak "inkább a külső élettel kell bíbelődnie, mely a nagyobb résznek izléséhez szól, mint a belsővel, mely csak a műveltebb, gondolkozó olvasót mulattatja". Végezetül Jósika részletesen foglalkozik a lázálom pszichológiájával, s ennek ábrázolási problémájával. Ez a fejtegetése azt bizonyítja, hogy Jósika tudatosan érdeklődött az írói ábrázolás lélektani feladatai iránt.

Az Abafi művészi sajátosságai – a gördülékeny elbeszélő stílus, a meggyőzően hangzó párbeszédek, a jellemábrázolás eszközeinek ügyes alkalmazása, a táj- és környezetleírások költőisége és hangulatossága – egyszersmind Jósika egész regényírói munkásságát jellemzik. Későbbi műveiben egyre több az öncélú kalandosság, hatásvadászat, szerkezetük mind bonyolultabbá és szétesőbbé válik. Jelentőségük abban áll, hogy fenntartották az olvasóközönség érdeklődését a hazai történeti témák iránt. Az Abafival egyidőben készült Zólyomi című regényét Szontagh Gusztáv már megrótta a valóságtól való elrugaszkodása miatt. Az utolsó Báthori (1837) emelkedést mutat ugyan, de hőse (Báthori Gábor) túlságosan a romantikus regény szabványai szerint viselkedik s elveszti történelmi hitelét. Megközelíti az Abafi művészi színvonalát A csehek Magyarországban (1839). Jósika figyelmét Toldy Ferenc irányította Mátyás király alakjára, mint aki egy regény méltó hőse lehetne. A csehek Magyarországban ennek az inspirációnak az eredménye. A regényben magának a kornak, a kor nevezetes vagy középszerű embereinek nagyszabású rajzát kapjuk. A feldolgozás történeti tudatosságát és Jósika írói igényességét tükrözi az előszóban adott jellemzés: "Nyilatkozik e regényben: a hajdani lovagi szellem személyesítve, Komoróczitól vétkes elfajultságában s túlságaiban; Elemértől nemes fellengésében, Mátyás királytól tökélyében." S nem hagy kétséget Jósika afelől sem, hogy a nemzeti királyság korának feltámasztása aktuális célzatú: saját korát akarja emelni a diadalmas példa erejével. Dicséri Mátyás király korát, mert akkor "a királyi termekben magyar szó hangzott", mert fekete légiójával "törte meg a feudum makacs zsarnokait", mert "ápolta a fegyverest s a tudóst". Az első kiadás előszavának befejező mondataiban hitelesen fonódik össze az írói és a hazafiúi becsvágy, a művészi és gondolati célzat: "Ha az olvasó, könyvemet átolvasván mondja: hét évet éltem Mátyás korában, láttam azt a tróntól a kunyhóig, fényében s borzalmaiban: munkám céljához közelített. – De ha a lelkes ifjú felkiált: Mint eme férfiú, oly eltökélt szilárd akarok lenni, tettben s erőben, mint amaz, oly hű honomhoz s királyomhoz; becsületem oly szent lesz előttem, mint {507.} övé; férfiú leszek, mint ő! ... akkor a regény célt ért." Ennek a magas célkitűzésnek megfelelően A csehek Magyarországbant történelmi körképnek, korképnek szánta az író, s szándékát meg is valósította, ha nem is a kor lényeges erőinek elmélyült ábrázolásával, inkább csak a cselekmény sokoldalúsága s a helyzetek színes-romantikus festése révén. Zrínyi, a költő (1843) című regényében a fiatal Zrínyi Miklós velencei tartózkodását színezi ki szertelenül romantikus eszközökkel; a költő és hadvezér tevékenységét a kalandos életrajzi mű elhanyagolja. A szabadságharc előtt befejezett Jósika Istvánban (1847) családi krónikák és emlékek alapján hatásosan érzékelteti a Báthoriak korának hangulatát.

Jósika regényeinek történelmi körképeiben figyelmet érdemel a régi magyar élet festésében megnyilvánuló ismeretgazdagság s a múlt dolgaiban jártas ember elidőzése a jellemző mozzanatoknál. Ezzel rokonértékek a műveibe beleszőtt kedves, hangulatos helyzetfestések és epizódok. Olyan jelenetekre gondolunk, mint például Guti Mózes és Orsolya asszony vendégszerető házának leírása az Abafiban vagy a szakács vezette palotaforradalom Szilágyi Mihály kiszabadítására (A csehek Magyarországban) s az ugyanitt szereplő Naukelreutherné hiúságának, csacska nőiségének, talpraesett egyéniségének ábrázolására a veszélyes-mulatságos kalandsorozatban. Jósika romantikus történetein is átcsillan némi humorizáló, anekdotizáló hajlandóság. Ami itt még csak szórványos jelenség, ritka erény, az később jellemzővé és jelentőssé lesz a magyar regényirodalomban.