A napisajtó

Ez az irodalmi háborúskodás a napisajtóban bonyolultabb formában ment végbe. A hírlapok között is volt néhány, mely – rendszeresen vagy alkalmanként – közvetlenül is beleszólt az irodalmi vitákba, többségük azonban főképpen azzal a szellemmel hatott, mely a kor új laptípusát meghatározta. A századforduló után a magyar sajtó hatalmas fejlődésnek indult. A nyomdatechnika megújulása és a polgárosodás nyomán megnőtt olvasótábor olyan lehetőségeket nyitott a magyar lapvállalkozások előtt, melyek új korszakot indítottak sajtótörténetünkben. Egy kimutatás szerint 1906-ban Magyarországon 1878 lap jelent meg, 75 százalékkal több, mint egy fél évtizeddel előbb. Budapestnek ez időben több napilapja volt, mint a legjelentősebb nyugati fővárosoknak (Budapest: 39, Berlin: 36, Bécs: 24, London: 25). A vidéki sajtó is fellendült, elsősorban Nagyvárad, Debrecen, és Szeged rendelkezett színvonalas lapokkal, hatásuk azonban meglehetősen szűk körre terjedt, s inkább tehetséges újságírók előiskolájaként volt jelentős.

{37.} A század első évtizedében még mindig az előző korszak nagy lapjai foglalják el az uralkodó helyet: a Légrádyak Pesti Hirlapja, a nacionalista Budapesti Hirlap, a Pesti Napló, mely továbbra is szolgáim igyekezett a 67-es hagyományokat, s a klerikális Alkotmány, a "konzervatív reformok" fóruma. Mellettük szerényebb anyagi körülmények között is nagy szellemi hatással működött Vészi József Budapesti Naplója, mely szabadelvű lap volt, de a szabadelvűséget nem a korabeli kormányzó szabadelvű párt programjával egybehangzóan, hanem a polgári radikalizmus felé közelítve értelmezte. Részkérdésekben a Budapesti Napló előkészítőjének és társának tekinthető a Magyar Hirlap. A munkásmozgalom kibontakozásával párhuzamosan fejlődik a szociáldemokrata sajtó is: a Népszava 1905-ben napilappá alakul.

Amint láttuk, e lapok közül elsősorban a Budapesti Hirlap és a progresszív sajtó töltött be irodalomtörténeti szerepet. Az előbbi szélső nacionalista szellemének megfelelően a Nyugat-mozgalom elkeseredett ellensége volt: Rákosi Jenő itt minősítette Adyt és társait erkölcstelennek, romlottnak, magyartalannak, majd a háború idején már-már hazaárulónak. A Magyar Hírlapot Ignotus szerepeltetése és Osvát elindítása teszi figyelemre méltóvá. A Budapesti Napló irodalmi rovataiban A Hét munkatársaira támaszkodott, de Kiss József irodalompolitikáján jóval túljutott azáltal, hogy Ady első "új verseinek" közlésére vállalkozott. Vészi József emelte ki a kezdők ismeretlen tömegéből Biró Lajost és Kosztolányi Dezsőt is. A Népszava csak Révész Béla révén kapcsolódott tartósan a Nyugat táborához, mégis jelentős helyet foglal el az új magyar irodalom történetében, mert átmenetileg szállást adott a forradalmas Adynak.

Teljesen új szerepet teremt és vállal a magyar szellemi életben a századelő új laptípusa, a körúti szenzációsajtó. Már a Pesti Hirlap is jelezte, hogy az újság nemcsak a kor valamely politikai irányvonalának szolgálatával tarthatja fenn magát, hanem ama lehetőségek kihasználásával is, melyeket a hírlapok iránti igény megnövekedése teremtett. A Pesti Hirlap tőkés vállalkozás volt, mely mindenekelőtt a jövedelmi forrást, az olvasó érdeklődését vette figyelembe. Divattá lettek a "pártonfelüli" szerkesztői programok. Jellemző, hogy még Rákosi Jenő is így indította a Budapesti Hírlapot: "soha semmi körülmények között se kormánylapnak, se pártlapnak nem szabad lennie."

Légrádyék kezdeményezését A Nap (1905) és Miklós Andor lapja, Az Est (1910) folytatta és vitte végbe. Feltűnő cím, érdekes tördelés, s a szenzáció feltétlen uralma jellemezte mindkettőt. Nemcsak követték, fel is szították az az olvasók érdeklődését, melyet profitforrásnak tekintettek, s amely hamar milliomossá tette a szerkesztő-laptulajdonosokat. "Józan történetszemlélet megtanít rá – jellemzi Szekfű Gyula ezt az új laptípust –, hogy a hírlapirodalom a kapitalizmus korában nem Juniusok és Swiftek foglalkozása, hanem egyszerűen üzlet, melyhez jellem és műveltség helyett üzleti szellem kívántatik. Olyan üzleti szellem, mely a közönség érdeklődését kihasználva, a termelt áruból a lehető legnagyobb példányszámot tudja piacra dobni és a kapitalista tulajdonosok profitját lehető nagyra növelni." Természetesen Miklós Andor és Az Est sem szakadt el az uralkodó osztályok szemléletétől, de ezt nem mint politikai orgánum, hanem mint a tőkés világ része követte. Egyébként fő irányítója az olvasók érdeklődése volt. Politizálása tehát szükségképpen következetlenné és koncepciótlanná, időnkénti állásfoglalása pedig erkölcsileg {38.} értéktelenné vált. Érthető hát, hogy az új irodalom kibontakozásában sincs jelentős szerepe. Fő érdeme az olvasókedv nagymérvű felkeltése, de ez sem egyértelmű: sok új olvasót toborzott, de szellemi igénytelenségével legtöbbjüket meg is állította, mielőtt a nemes irodalomhoz eljutottak volna.

A bulvár-sajtó uralmát mutatja, hogy fő orgánuma, Az Ujság (1903) mellett Tisza István is megindította a maga olvasmányos lapját: a 8 Órai Ujság (1915) Az Est sikerét igyekezett Tisza politikája számára kihasználni.

A Budapesti Napló a "darabont" idők után hanyatlásnak indult: 1907-ben Vészi megvált tőle; 1918-ban mint rapszodikusan megjelenő lóversenyhíradó szűnt meg. Szellemi örökségét a polgári radikális Világ (1910) és a Hatvany birtokába került Pesti Napló (1917) vállalta és vitte tovább. Mindkét lap szoros kapcsolatban állt a Nyugat íróival s az irodalmi háborúskodásban az új magyar irodalom ügyét szolgálta.