| Relativista értékrendje: realitás és fantasztikum, tudat és ösztön viszonya prózájában | TARTALOM | Kiadások |
A filozófus Karinthy felkészültségét, gondolatainak erejét nem szabad túlbecsülni. Értékelnünk kell azonban azt a nemes törekvését, mely a fogalmak és eszmei viszonyok tisztázására irányult. Bármennyire tudjuk is, hogy a fogalmak tisztasága nem a közmegegyezésen alapszik, hanem valóságtükröző hitelükön – Karinthy próbálkozása elképzelt Új enciklopédiája töredékes címszavait tartalmazó Ki kérdezett? című kötetében a gondolati általánosítás szándékát képviselte egy olyan korban, mely misztikumával, irracionalizmusával tüntetett. Karinthy egy nagy, kétrészes munkát képzelt el; enciklopédiát, mely a tudomány ideáit világítja meg, s egy szótárat, mely a művészetét. Célja a "fogalmak eszperantója"– mondván: "A szétrombolt és romokban heverő alapfogalmak bábeli poklában, a rettenetes században, melynek tudománya és politikája és művészete szétbontott mindent és semmit össze nem rakott" – elkerülhetetlen az alapfogalmak tisztázása, felfejtése.
A rombolással és a dekadenciával szembeszálló igény hallik ki ebből az "elkésett aufklärizmusból", mely bármilyen "korszerűtlennek" rémlett a huszadik században: eljuttatta az írót a művészi építkezés realista fokára. Az Utazás a koponyám körül című regényét nem véletlenül ajánlja "mítoszokon és legendákon túl" a tudománynak: az agyműtét leírása, a küzdelem az életért olyan végső benyomást sugall, hogy a megismerő értelemnek hatalma van a valóságon, hatalma a betegségen.
Az Utazás a koponyám körül látszatra filozófiátlan mű: művészi elemei átérthetőbbek, tisztábbak, képi és hallucinatív eszközökkel él – ebben különbözik a korábbi könyvek szimbolizmusától. Nincs benne annyi spekulatív anyag, mint a Capilláriában, vagy a Mennyei riportban.
Filozófiája azonban – melyről egyik feljegyzésében azt írta: "Úgy használnak engem, mint a krumplit először Európában, virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumómat (filozófiámat) eldobják" – ennek a könyvnek is van: pozitív s kiteljesítő gondolat áll mögötte. A valóságtisztelet, a tudomány hitele: ez a regény lényege, magva.
{370.} A Karinthy-művek filozófiáját ilyen értelemben kell becsülnünk. Ez a filozófia, legyen bár töredékes, ötletszerű: egyetlen benyomást mindig megfogalmazott. A világ mint ellentmondás – ez Karinthy képzeletének, humorának és szatírájának alapja. Paradox gondolkodása és művészi eszközei – akár karcolatban, drámában vagy versben – mind ezt szolgálják.
S ez olyan polgári író alakját állítja elénk, aki küzdve a kor problémáival, rossz közérzetének, elégedetlenségének mindig hangot tudott adni.
| Relativista értékrendje: realitás és fantasztikum, tudat és ösztön viszonya prózájában | TARTALOM | Kiadások |