Ismét a magyar irodalom sodrában

1938-tól Balázs Béla ismét egyre közelebbi kapcsolatba kerül a magyar irodalommal. Az Új Hang indulása, az irodalmi népfrontpolitika meghirdetése, a hazai irodalmi életre és közvéleményre való hatás szüksége aktivizálja: az Új Hangnak megindulásától kezdve munkatársa. Tizenhat évi szünet után ismét versekkel jelentkezik. Költeményeit még Moszkvában a Repülj szavam, a Tábortűz mellett című kötetek, majd már Budapesten Az én utam című kötet gyűjtik egybe. Korai lírájából megmaradt a népi hangvétel, a stilizálásba díszítés hajlama, a komolyság és megrendültség; verseinek hangja még tovább egy-{260.}szerűsödött, tisztult, nemegyszer már a prózaiságig, a sematizmusig; állásfoglalásuk pártos, egyértelműen harcos. Van valamilyen megrendítő elszántság költeményeiben: annak a művésznek és harcosnak hangja, aki tudja: sok mindenről lemondott, hogy az ügyet szolgálja; aki hazájától távol él, sokszor tele honvággyal s problémákkal; de vallja, mégis érdemes volt, nem bánt meg semmit. Kései kötetei legjobb verseinek ez a csendes hősiesség, az elkötelezettség ad lendületet, belső erőt.

Életünket majd nem szánjuk,
Ami nem volt, nem sajnáljuk,
Mert a szívünk teljes lánggal,
Együtt égett a világgal.
(Emigrációs karácsonyi ének 1939-ben)

Verseiben mélyen átéli az emigráns-sors problémáit; a hűség, a kitartás és a hazavágyás hangja forrósítja fel szavait: evvel győzi le a rá-rátörő szomorúságot, fáradtságot, csüggedést. Fel-felrémlik előtte múltja, az otthagyott művészi eredmények, de úgy érzi, hogy érdemes volt feláldozni őket valami többért.

A fáradtságot, kort le kell győznie s mennie kell tovább:

Majd nézek vissza én is, ha tetőn
Megállva bizton, messze láthatok.
Ha majd levertem vérszennyes porát
Magasba indult meredek utamnak.

(Emlékezés)

De hegymászóként meredek falon
Nem állhatok meg s vissza nem tekintek.
Nem állok múlton. Függök a jövőn.
És nincs menekvés máshol, mint az ormon.

Fiatalságából, múltjából egy törekvést vállal maradéktalanul: az emberi szépség, a kultúra, a művelődés továbbvitelét; tanúi Mozartról, Bartókról, Michelangelóról írt versei. Az Új Hangban megjelent írásai közül legsikerültebb Internacionalisták című filmballadája, s állandó rovatának, a Levelek a távolbólnak egyes darabjai. Talán akkor a legmeggyőzőbb, amikor higgadt férfi-szóval s a képzett marxista tudásával múltja, ifjúsága emlékeit idézi: Bartókról szól, közös népdalgyűjtéseikre emlékezik. Babits Mihálynak ír ifjúságukat s eltérő útjukat vázolva, a háborút vagy a polgári forradalom napjait idézi fel.

1943–44 körül írt verseiből és írásaiból süt már a kívánság, s egyre inkább a feltétlen bizonyosság is: haza kell érnie:

Egy öreg vándor készül már haza ...
(Postagalambok)