12. A KOMMUNISTA KÖLTÉSZET ÚTTÖRŐJE: KOMJÁT ALADÁR


FEJEZETEK

A magyar forradalmi szocialista költészet első időszakának volt a képviselője Komját Aladár. Pályája a tízes évek elején indult; a Tanácsköztársaság előtt és a forradalmak idején érett jelentős lírikussá; a húszas években az ő versei képviselték a kommunista eszmeiségű költészetet. Életműve nemcsak egy időszak jellegzetes kifejezése, néhány versében maradandó indítást adott az utána jövőknek is, akik majd őt meghaladva, még teljesebb kibontakozáshoz segítették a magyar szocialista költészetet.

1891. február ll-én született Kassán. Apja, Korach Fülöp, sovány keresetű adóhivatalnok volt, akit gyakran helyeztek át egyik vidékről a másikra (Edelény, Gölnicbánya, Letenye, Fiume); így tölt a gyermek Aladár négy évet Letenyén (1895–1898), illetve Bóbica-tanyán, majd 1899-től Fiuméban, 1907-től Budapesten él, itt fejezi be a gimnáziumot. Beiratkozik a Jogtudományi Egyetemre, közben azonban ismét Fiuméba költözik szüleivel, ahol a városi börtönben lesz tisztviselő (1911–12). 1913-ban visszatér Budapestre, de csakhamar abbahagyja jogi tanulmányait és 1914-től a Tudor Akkumulátorgyár tisztviselője lesz. A világháború éveiben az antimilitarista mozgalom tagja, részt vesz az illegális Gyárközi Bizottság munkájában. 1918-ban megnősül. 1918 őszén részt vesz a Kommunista Párt megalakításában. 1919 januárjában – Hevesi Gyulával együtt – megindítja az Internationale című folyóiratot; a Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja és a Közoktatásügyi Népbiztosság irodalmi osztályán dolgozik. A proletárhatalom {280.} megdöntése után Olaszországba emigrál, itt több hónapra börtönbe zárják; 1921-ben Bécsbe, majd 1922 végén Berlinbe költözik. 1922-ben Egység címen indít folyóiratot. (1922-ben Bécsben, 1923–24-ben Berlinben jelenik meg). 1925-től a Kommunista Internacionálé Inprekorr (Internationale Presse Korrespondenz) című időszaki kiadványának egyik szerkesztője, 1932-től az Inprekorr szerepét átvevő Rundschau szerkesztőségében dolgozik. A fasizmus uralomrajutása után 1933-ban Svájcba, 1935-ben pedig Párizsba költözik. 1930-ban részt vesz a harkovi Nemzetközi Írókongresszuson. Írásai az általa szerkesztett lapokon kívül az Új Márciusban, a Párizsi Magyar Újságban, a csehszlovákiai és romániai magyar lapokban jelennek meg. Párizsban halt meg 1937. január 3-án.