{881.} Egri Viktor

Nagyszombatban született 1898-ban; 26 éves korában mutatkozott be első irodalmi művével, a Rácsablakos ház című regényével. Már az első köztársaság idején az egyik legtehetségesebb szlovákiai magyar prózaírónak számított. Döntő élményt jelentett számára az első világháború, innen van regényeinek és elbeszéléseinek antimilitarizmusa. Első novellás kötete, a Pierre találkozása 1925-ben Berlinben jelent meg a Voggenreiter Verlag magyar osztályának kiadásában, ahol számos csehszlovákiai magyar könyvet adtak ki. Az itt közölt novelláit polgári humanizmusba háború szülte dekadencia, a realizmusnak és a misztikának bizonyos keveredése jellemzi. Korán jelentkezik műveiben a szociális kérdések iránti fogékonyság is.

Első regényeitől és novelláitól egyenes fejlődési út vezet már kiforrott, rendkívül színes regényének, a Fölkél a napnak megírásáig, mely a felszabadulás után átdolgozva, Márton elindul címen is megjelent. Egy magára hagyott árva fiú életét ábrázolja, gyermekkorától férfivá éréséig.

Következő regénye, az Égő föld, a népvándorlás korából meríti tárgyát, forrását az egész világirodalomban ismert Rozamunda-monda alkotja. Az Égő föld a Fölkél a nappal szemben elsősorban a jellemábrázolás, a szerelem és a bosszú lélektani ábrázolásának hitelességével tűnik ki. A jellemek bonyolultsága és pszichológiai mélysége, a népvándorlás korának folytonos harcait bemutató cselekménnyel együtt, rendkívül izgalmas, érdekfeszítő olvasmánnyá teszi Egri művét. Fogyatékosságai szintén főként az eszmei mondanivalóban találhatók. A longobárdok vad, barbár cselekedetei azt a benyomást kelthetik az olvasóban, hogy a világon általában az erőszak, a más népeket leigázó szenvedély győzedelmeskedik. A regény átdolgozott, 1958-ban megjelent kiadásából az író ezeket a hibákat eltávolította, s művét pozitív eszmeiségűvé formálta.

A fasizmus és a második világháború elnémították az írót, de éppen ezekben az években válik öntudatos antifasisztává, szocialista művésszé. A felszabadulás óta Egri alkotó kedve egyre fokozódik; 1948 jégtörő februárja után szinte minden évben egy-egy új irodalmi alkotással jelentkezik. 1948-ban még csak szlovák fordításban jelenhetett meg első kiemelkedő drámai alkotása, a Gedeon-ház. A mű első változatát Egri már 1936-ban megírta, s az epikában elért sikerei után tehetséges drámaíróként mutatkozott be. A Gedeon-ház cselekménye rendkívül rövid idő alatt, délutántól másnap hajnalig játszódik le, egyetlen szobában, hét szereplővel. A konfliktust egy földbirtokos családon belül ábrázolja: férj és feleség, apa és fia, valamint hűséges öreg szolgájuk között, akiről kiderül, hogy ő a fiú természetes apja.

1951-ben mutatták be Pozsonyban Közös út című drámáját. Iránydarab; azt a tételt igazolja, hogy a szlovák–magyar nemzetiségi viszonyok 1948 után is akadályozzák a szocializmus építését, konkrétan a falu szocializálását Dél-Szlovákiában. A dráma cselekménye 1949-ben játszódik; a faluban megalakult szövetkezet ellen összefog a reakciós könyvelő, a szlovák Harustyák a magyar gazdag paraszttal, Naggyal. A dráma egy kissé sematikus mind cselekményében, mind jellemábrázolásában, de vitathatatlanul jelentős, úttörő érdemei is vannak. Az első irodalmi mű volt, mely bátran foglalkozott a felszabadulás után, 1948-ig rendkívüli módon kiélesedett szlovák–magyar {882.} viszonnyal, a csehszlovákiai magyar kisebbség likvidálására irányuló politikával. Nemcsak a szlovákiai magyar irodalomban, hanem a szlovák színjátszás történetében is a szocialista realizmus ígéretes kezdetét jelenti.

Művészi értékeivel Egri valamennyi drámai alkotása közül kiemelkedik Ének a romok felett című verses tragédiája, melyben az általános és költői szimbólumba sűrített humánum és antihumánum, haladás és maradiság csap össze. A mű cselekménye a szerzői utasítás értelmében "a tatárdúlás után, nyáron, késő délutántól hajnalig" játszódik, de ez csupán időhöz köti a költött témát és az általánosan érvényes eszmei mondanivalót.

1960-ban készült el Egrinek egy újabb regénye: Szívet cserélni nehéz és egy drámája: A tüzet rettegik a farkasok. Eddig írt elbeszéléseinek válogatott gyűjteménye 1962-ben jelent meg Keserű égbolt címen. Novellái különböző színvonalúak: egyesek a szlovákiai magyar irodalom legjobb elbeszélései közé tartoznak, másokat csak felületesen alkotott meg, előre konstruált tézis igazolására.

Egri Viktor a csehszlovákiai magyar széppróza jeles képviselője. Alkotásainak legnagyobb erőssége fejlett írói stílusa és jellemábrázoló tehetsége. Jó műveit azonban gyakran kevésbé érett, vázlatos alkotások követik, s a művészi alkotás nehézségeit néha a rutin segítségével kerüli meg.

A csehszlovákiai magyar széppróza Egri után legismertebb alkotója, Szabó Béla 1906-ban született Nagymihályon. Az első Csehszlovák Köztársaság idején szabósegéd és különböző lapok munkatársa volt. Már ekkor számos verse, elbeszélése és egy kétkötetes, életrajzi motívumokkal átszőtt regénye is megjelent: Ezra elindul (Pozsony 1935). A fasizmus uralomra jutása után bujdosnia kellett, a februári győzelem után az Új Szó szerkesztője lett. 1951-ben Az első ajándék címmel adta ki elbeszéléseinek gyűjteményét, s ez a szerény könyv váltotta ki az első heves irodalmi vitát a csehszlovákiai magyar fiatal értelmiség körében.

Marci, a csodakapus címen Szabó 1955-ben sikerültnek mondható ifjúsági regényt írt. Az író legjobban sikerült alkotásának tarthatjuk A menyasszony című kisregényét (1956). Hőse pártában maradt cselédlány, akit egyszer félrevezet egy szélhámos, s azután menyasszonynak képzeli magát; állandóan a férjhezmenésről ábrándozik, majd az igazság felismerése tragikus halálba sodorja.

A fasizmus és a zsidóüldözés fojtogató légkörét ábrázolja Szabó Béla következő regénye, A család kedvence (1957). A mű tárgyát az író közvetlen élményeiből, a zsidóság átélt tragédiájából meríti. Művészi kifejezőeszközeinek, szerkezetének hiányosságai miatt azonban a témában rejlő lehetőségeket nem tudja teljesen kihasználni.

Utólag írt naplójegyzetek, karcolatok alkotják Szabó újabb könyveinek: Az élet peremén, Napló 1956 anyagát.

Bányai Pál 1901-ben született Besztercebányán, Budapesten halt meg 1942-ben. Iskoláit szülővárosában, Budapesten és Prágában végezte. Később Bécsben járt tanulmányúton, s tagja lett az expresszionista magyar újságírók körének; itt adta ki rajzait és a modern művészetről szóló tanulmányait is. 1930-ban elhagyta a festészetet, pártfunkcionárius lett, és szépirodalommal foglalkozott. Kisebb munkái a Korunk, Naše doba, Tvorba és a Dav című folyóiratokban jelentek meg. Különösen nagy feltűnést keltettek a Cerná Skala-i {883.} a Pohorelá-i és a Polomka-i sztrájkokról írt riportjai. Ezeket a cikkeket Az Út és az amerikai Új Előre című lapok közölték. Első regénye, amelyben egy sztrájk történetét dolgozza fel, Felsőgaram címen 1934-ben jelent meg, de mindjárt elkobozták. Az elkobzást a magyar és a szlovák írók együttes tiltakozása sem akadályozhatta meg.

A Felsőgaram a szlovákiai magyar prózának máig is egyik figyelemreméltó alkotása, az -úgynevezett valóságirodalom terméke, s erősen hasonlít Szilágyi András romániai magyar írónak hasonló tárgyú regényeire: Az idő katonáira és az Új pásztorra. A kissé riportszerű, cselekménnyel tele alkotás – középpontjában a vasútépítő munkások sztrájkjával – olyan, mint egy szocialista film forgatókönyve. (A felszabadulás után készítettek is szlovák filmet a felsőgarami sztrájkról.) Ez egyúttal fogyatékossága is: leíró részletei is vázlatszerűek, stílusa pedig egyenetlen: megkapó lírai képek és magyartalan, kurta mondatok váltogatják egymást. A mű nem mentes naturalista motívumoktól sem, de az első köztársaság magyar irodalmában így is elsősorban a Felsőgaram és Bányai következő könyve, a szintén szlovák tárgyú Fakó földek (Bratislava, 1936) képviselik a szocialista regényt.

A Fakó földek cselekménye hegyvidéki kis szlovák faluban játszódik. A szlovákiai ipar leépítésének a főhős, Seszták Juraj is áldozatul esik, és "mindenárusként" tengeti tovább életét. A cselekmény másik szála úgy fonódik, hogy a falu leggazdagabb parasztjának fia, Bednárik Miskó erőszakkal teszi magáévá Karit, a falu végén lakó cigánylányt. A cigánylegények bosszúból megkéselik Miskót, a falu haragja pedig a cigányok ellen fordul. A parasztok a felgyógyult Miskó biztatására felgyújtják a cigánytanyát, s amikor Szeszták a cigányok mellé áll; szembe találja magát a falu előítéletekből táplálkozó haragjával.

Jarnó József (1904–1934) Budapesten született, s a Magyar Tanácsköztárság bukása után emigrált Csehszlovákiába. Irodalmi próbálkozásait lírai versekkel kezdte. Költeményeinek kötete Kassán jelent meg 1924-ben, Prometheus címen. Versein nagyon erős Ady-hatás érezhető, később teljesen áttér az epikára, és realista prózánk egyik legismertebb képviselőjévé válik. Világnézetében a forradalmi elem uralkodott, s realista írásaiban éles kritikával ábrázolta a gazdagok világát. Ebben a tekintetben nagyon hasonlít a szlovák irodalom kortárs kritikai realistájára, Jankó Jesenskyre. Nem szigetelte el magát a munkásmozgalomtól sem: aktív szerepet vállalt a Vörös Barátság ifjúmunkás művelődési szervezetében, szocialista szellemű kulturális előadásokat tartott a munkásoknak és a sarlósok rendezvényein.

Jarnó emlékét cikkek, költemények, irodalmi és történelmi tanulmányok, elbeszélések és regények őrzik. Irodalomtörténeti karcolatait Magyar miniatűrök címen adta ki (Kassa, 1931). Epikai ábrázolásmódjában tudatosan keveredett az impresszionizmus és a naturalizmus. Három regényt írt: Szakadó kötelek, Börtön, A gyár; a második a budapesti Pantheon kiadásában jelent meg, s elnyerte a kiadó Mikszáth-díját. Epikus alkotásai jellegzetes filmszerű montázs-regények. Nincs szilárd kompozíciójuk, csillogó mozaikdarabokból állnak. Tartalmukra és eszmeiségükre jellemző a szatirikus hang: a burzsoá társadalom nézeteinek és erkölcsének kigúnyolása.

Darkó István (1902–) a két világháború között a csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt, állami díjjal is kitüntették. Az {884.} államfordulat után Simándy Pállal, Komlós Aladárral és Győry Dezsővel együtt megszervezte és szerkesztette legnépszerűbb ifjúsági folyóiratot, A Mi Lapunkat. Később a Magyar Írás című irodalmi folyóiratot szerkesztette, de ellentétbe kerül ennek földbirtokos mecénásával, Szentivány (Zerdahelyi) Józseffel, s a szerkesztést otthagyva, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkára lett. A felszabadulás után Budapestre költözött, majd Pesthidegkúton telepedett le.

Első könyve, Két ember, egy árnyék című elbeszélésgyűjteménye (Losonc, 1925) a tudatalatti lét misztikumát boncolgatja. Ezt követte Zúzmara című regénye (Berlin. 1926), melyre már országszerte felfigyelt a kritika és az olvasóközönség.

Darkó jól sikerült ifjúsági regényt is írt. A felhők hőse Pákozdon címmel, s a Nyugatban is elismeréssel szóltak két kisregényéről (A szép ötvöslegény , A ferdetorony, Kassa 1929). Darkó regényeinek főhősei szinte kivétel nélkül elhivatott, népi zsenik, akik a közösség fölé emelkednek, s magukra maradva, megértés nélkül kell elpusztulniuk. A romantikus népi hősnek ilyen ábrázolása Móricz Zsigmond Sáraranyának, Szabó Dezső és Tamási Áron egyes könyveinek hatását tükrözi. Darkó ízes székely stílusa is hasonlít Tamásiéhoz; írónk családja is Erdélyből származott.

Kevéssé sikerült Darkó első terjedelmes regénye, a Szakadék (1928), melynek hőse, Béry Balogh Mihály, a háború után elszegényedett dzsentri-sarjadék, volt huszárfőhadnagy, a magyar vérmérséklet, a szertelenség, a fenegyerekeskedés naturalista típusa. Az Égő csipkebokor (Budapest, 1935) is kisebbségi nemzedékregénynek készült. Romantikusan ábrázolt paraszt hőse, Bódi Gyuri, egy jómódú fiatal gazda kezdődő tüdőbajával tátrai szanatóriumba kerül. Itt kétféle megpróbáltatás éri: kormánypárti politikusok meg akarják őt nyerni terveiknek, szerelmei pedig arra ösztönzik, hogy úri emberré váljék. Végül tönkremegy, erkölcsi és anyagi téren is, és visszatér az ősi palóc földre, Gesztetére. A főhős hamisan romantikus parasztfigura, s a regény kompozíciója is laza, szétfolyó. Utolsó regénye, a Deszkaváros (1938) a szlovákiai magyar középosztály egy részének deklasszálódását, barakk-városrészbe szorulását ábrázolja nacionalista ízű nosztalgiával.

Tamás Mihály (1897–) beregszászi mérnök elbeszéléseit Tömörkény Istvánéhoz, kisregényeit pedig Móriczéhoz szokták hasonlítani; kétségkívül mindkettő hatott Tamásra, de műveinek színvonala egyenetlen, nem éri el példaképeiét. Első elbeszélésgyűjteménye: Novelláskönyv (Kassa, 19,23) a gyermek lelkivilágának és a szegény emberek sorsának humanista szellemű realista ábrázolásával tűnik ki. Szép Angéla háza (1927) című naturalista színezetű regényéért perbe fogták és elítélték, mert a férjét csaló Angélában egy református papné magára ismert. Kisregényei közül legsikerültebbnek a Mirákulum (1932) címűt tartjuk, Móricz Fáklyájának hatása érezhető rajta.

Tamás epikájában gyakoriak a szociális, naturalista és a tragikus motívumok; erkölcsi és társadalmi problémákat vet fel, a történelmi háttér (a világháborút követő súlyos problémák vagy a polgári demokrácia ellentmondásai) műveiben realisztikus jellegű. Kiváló alkotása a Sziklán cserje című elbeszélésgyűjtemény (Pozsony, 1937). Novelláit témakörök szerint csoportosítja: Gyermek, Föld, Munka, Szerelem, Halál. Megkapó biztonsággal tudja ábrá-{885.}zolni a paraszti jellemet a cselekménnyel is. például a Szemmérték című elbeszélésében.

Juhász Árpád a szocializmussal rokonszenvező, haladó író és publicista. Kassa mellett, Szepsiben született 1894-ben; 1945-ben Budapesten halt meg. Iskoláit Bécsben, Besztercebányán, Rozsnyón, Miskolcon végezte. Első verseskönyve Elfojtott könnyek címmel még diákkorában jelent meg. Újságíró volt Szatmáron, majd különböző lapoknál dolgozott, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Kolozsváron, Budapesten. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után külföldre emigrált, bejárta úgyszólván egész Európát. Szlovákiába kerülve előbb Iglón, majd Munkácson és Kassán volt újságíró. Számos verse, cikke jelent meg szocialista és kommunista lapokban is. 1913-ban adta ki Gobelin című novellás könyvét, 1914-ben az Aranypohár című regényét. Későbbi munkái: Köszöntés messziről (versek, 1916), Úrikaszinó (regény, 1928), Búcsúzó (versek, 1928), Hamlet, dán királyfi (regény, 1929), Murin-ház (regény, 1932). Emil Rusko íróval együtt egy Cervená opica című szlovák nyelvű színdarabot is írt.

A szlovákiai magyar irodalomban Juhász Árpád Úrikaszinó című regényével mutatkozott be. Műveinek cselekményét gyakran ötletekből alakítja, mint azt a Hamlet, dán királyfi modern, kapitalista keretbe állított meséje mutatja, de meg tudja találni a sajátosan regionális motívumokat is, mint például a Murin-ház című társadalmi irányregényében.

A szlovákiai magyar szocialista ifjúsági irodalom alkotásai között Ilku Pál (1912–) műveit kell megemlítenünk. Ilku Pál mint tanító az első Csehszlovákiai Köztársaság idején kárpát-ukrajnai területen működött, tagja volt a sarlós mozgalomnak, majd munkatársa lett az Új Korszaknak (1933–35), a szocialista szellemű tanítók havi folyóiratának. Rendszeresen írt a szocialista és kommunista lapokba, s ezért 1941-ben internálták. Jelenleg a Magyar Népköztársaság művelődésügyi minisztere.

1934-ben Beregszászon jelent meg a "Jóbarátom kiskönyvtára" kiadásában két, gyermekek számára írt színjátéka: A munka himnusza és az Anyaszív. 1936-ban adta ki a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság Ilku Pál legfontosabb ifjúsági irodalmi alkotását, Lendület című regényét. A cenzúra ekkor számos radikálisan osztályharcos részletet törölt belőle. A felszabadulás után 1949-ben a művet újból kiadták, kiegészítve a cenzúra által törölt részletekkel, Az osztály zendülői címen. A diáknapló formájában készült mű témáját Ilku saját élettapasztalataiból merítette.