|
BOGNÁR BARNABÁS
Rombusz
Én
jövök s
te szegény,
te a megtörött
nocsak nézel felém,
hisz nyelved megkötött
és sólyom lábad oly nehéz,
hogy csak szemeiddel üldözöd
homályos célocskáidban a reményt.
Sápadt
vagy, s szíved bal szegletén
és nappalod és éjszakáid között
fagyos sóhaj dördült belém
és vergődött, vergődött,
amint az éj peremén
a jól elrejtőzött
porőrlemény
mögött a
fény.
|
|
|
|
|
BOGNÁR BARNBÁS
Ellipszis
Szakítsd át
kemény, kerekre meredt kereted,
hiszen levegőd nincsen már tenyérnyi sem,
én nem, csak a lenge szellők fordultak ellened,
én nem élnék ilyen ilyen-olyan füstölgő büdösben.
S ha nem érzed már, hogy éreznél valamiben valamit,
ropogtasd meg izgatott ujjadban a porcogó porcokat,
s üss ököllel az üvegasztalra, hadd törjön el mind,
és most elmehetsz, kibuggyanó véred majd ott marad.
Hosszú, szép hajad szemedbe karcolja fura ábráit
és kezed kitépné tövestől a tékozló szálakat,
de az óhomályban ismét megláttál valakit,
láttál, de most nem csak egyet,
százakat.
|
|
|
|
BOGNÁR BARNABÁS
Négyzet
hosszúsnehézvoltnekedazút
smegérkeztélidemostmagadnak
ugyemilyenzsengemárafűitt
megszálltadúsanfinomharmat
azerdőmelletttisztáskúszik
mindenzajmostcsendethallat
azútporamégszomjatébreszt
ésaszűktorkokbansárrádagad
teisfurcsánnyelszmárrégen
dehallodecsobogóforrásokat
ittkúsznaktovaahegytövében
|
|
|
|
|
BOGNÁR BARNABÁS
Törjön
szét
törjön szét
A SZEKRÉNYEN A PORCELÁN,
a szekrényen a porcelán
vágyakozva néz, néz reám,
s felnyúl érte a kéz,
a kéz letaszítja hirtelen,
hogy TÖRJÖN szét,
hogy törjön SZÉT ezer darabra
és az ÉLES CSEREPEK
ÚJRA felszeleteljenek
EZER DARABRA,
újra felSZELETELJENEK,
hogy lebegjem semmisen,
HOGY szétszóródjam a SEMMIBEN,
a semmiben, hogy SEMMI sem
GÖRDÜLJÖN utamba MINDENHOL,
s hogy ÉN mindenhol ott LEGYEK,
OTT legyek, hogy a szelek
szerte vigyenek, SZERTE-SZÉT,
szerte, szét,
HOGY egyik sem ÉREZZE
a másik melegét,
s hogy senkiben és semmiben
KÁRT ne tegyen KÉT KEZEM,
s ne VEGYE ÉSZRE senki sem,
HOGYHA véletlenül VÉTKEZEM.
(1997)
(19 éves)
|
|
|
