[1] Részletek Michael Joyce afternoon. a story és J.Y. Douglas I Have Said Nothing című szövegeiből.
[2] Barthes, Roland: S/Z
[3] Barthes, im.
[4] Németh Gábor: Mindig
kíváncsian alszom el. Farkas Péterrel beszélget Németh Gábor. In Beszélő,
1997 június, III. folyam, II. évfolyam, 6. sz.
http://www.c3.hu/scripta/beszelo/97/06/19.htm
[5] Farkas Péter: Gólem.
Hiperiodikus megközelítések.
http://www.interment.de/golem
[6] Lásd pl. Birkens, Sven: Gutenberg Elegies: The Fate of Reading in an Electronic Age. "Olvasás közben nem csupán engedelmesen mozgatom oda-vissza a szemem, verbális jeleket fogyasztva, hanem elmerülök a befogadásban. De a barátom képernyője előtt ülve állandó megszakítottságot tapasztaltam - az olvasási felület töredezett volt, kollázsszerűvé tette a hangsúlyozott kulcsszavak és a hirtelen megjelenő menüelemek jelenléte. Nem éreztem azt az üdítő szabadságot, amit reméltem. Ellenkezőleg, agressziót éreztem azzal szemben, amit öntudatlanul is az olvasó előjogának tételeztem." Idézi Alison Stuebe: I Link, Therefore I Am (Seeking Hypertext's Meaning), The New York Times, May 4, 1996. Az angol nyelvű szövegekből vett idézeteket saját fordításunkban közöljük.
[7] Valami hasonló történt a '90-es évek második felében az internetes vállalkozásokkal is: vállalatok ezrei ellen indult csődeljárás amiatt, hogy az IT-piac fejlődése messze elmaradt az előirányzottnál.
[8] Nelson, Theodore Holm: Literary Machines. Sausalito, CA, Mindful Press, 1993. Idézi Koskimma, Raine: Digital Literature. From Text to Hypertext and Beyond.
[9] Itt természetesen nem a történetvezetés kronológiai linearitásáról van szó, hanem arról, hogy a szöveg szegmensei a szerző által meghatározott sorrendben, egyetlen láncot alkotva követik egymást.
[10] Ezt a meghatározást támogatja az Idegen szavak és kifejezések szótára is: "hipertext (inf): kereszthivatkozásokkal ellátott elektronikus dokumentum, amiről a hivatkozásokra kattintva a hivatkozott dokumentumra ugorhatunk" (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2002, Budapest, Akadémiai Kiadó). Igaz, a szótár a fogalmat informatikai szakkifejezésként ismerteti.
[11] Ld. Koskimaa, im.
[12] Landow kifejezése, idézi Petőfi S. János in uő: A hipertextuális irodalom a perszonal computer elterjedt alkalmazásának korszakában
[13] A magyar szakirodalomban még kevésbé, mint a nemzetköziben. Az egyes kölcsönszavak helyesírása még mindig problémát jelent - sűrűn találkozhatunk például a magyar szakirodalomban a "hypertext" angolos és teljességgel indokolatlan írásmóddal.
[14] Az angol "link" szóra történtek ugyan magyarítási kísérletek (kapocs, ugrópont, ugrási pont stb.), de ezek nem honosodtak meg az - egyre inkább köznyelvvé váló - magyar internetes szaknyelvben. A "(hiper)hivatkozás" életképes alternatívának tűnik, de a jelen dolgozatban - az esetleges értelmezési zavarok elkerülése végett - az egyértelműbb "link" szót használjuk.
[15] Bush, Vannevar: As
We May Think, Atlantic Monthly, 1945, July. Magyarul in: Sugár János
(szerk.): Hypertext + multimédia. Budapest, 1996, Artpool.
http://ww.artpool.hu/hypermedia
[16] A szakirodalomban ritkán esik szó róla, pedig az olvasási tapasztalat szemszögéből talán nem érdektelen, hogy a linkek aktiválását számos böngésző a billentyűzet segítségével is lehetővé teszi
[17] Bush elképzelése azonban egy szempontból jóval "felhasználóbarátabb" a mai WWW-nél: ez utóbbi esetében ugyanis - speciális szoftver használata nélkül - nem lehetséges "saját" linkek kialakítása.
[18] A Xanadu a nevét Coleridge Kubla Kán című poémája nyomán kapta
[19] Az eredetiben: "docuverse", a "document" és "universe" szavak összekapcsolásából.
[20] Nelson, Ted: Hipervilág, a szellem új otthona. In Sugár János (szerk.): Hypertext + multimédia. Budapest, 1996, Artpool. http://www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html
[21] Nelson, im. A Memexhez hasonlóan a Xanaduban is lehetséges egyéni útvonalak kiépítése és elmentése a szöveguniverzum dokumentumai között
[22] Másik, Nelson által alkotott terminus a "trans-" előtag és az "inclusion" ("magában foglalás") szavakból
[23] Bár a társadalmi elidegenedés és a digitális kultúra elterjedése között sokan feltételeznek szoros kapcsolatot, s ebből a szemszögből Nelson látomása reménytelenül naivnak tűnik, kétségtelen, hogy az internet táptalaján gyökeresen új társadalmi közegek fejlődtek ki évek alatt, amelynek tagjai szoros kapcsolatban állnak egymással, pedig egymás valódi identitását (nevét, lakhelyét, életkorát, foglalkozását, családi hátterét, gyakran nemét) nem ismerik, gondoljunk csak a számtalan levelezési listára, chat-szobára, virtuális közösségre ("internet communities"), Yahoo! groupra, fórumra stb.
[24] A szakirodalom hajlamos megfeledkezni arról, hogy binárisan nem csak kódtáblák (pl. ASCII) révén tárolható szöveg, hanem más formátumokban is, pl. képként vagy a rendkívül flexibilis, rohamosan terjedő technológiát használó Flash fájlként, amely többek között a linkelést is lehetővé teszi, de forráskódja nem hozzáférhető. Ennek fényében fenntartásokkal kell kezelnünk a kell a hipertext klónozhatóságán és módosíthatóságán rágódó kijelentéseket, minden elméleti hozadékukkal együtt, pl. "[m]a a hypertext teljesen nyílt (forráskódú), szabadon másolható, és a másolat szerkeszthető" (Szűts Zoltán: A hypertext).
[25] Koskimaa, im.
[26] The Gutenberg Project:
http://promo.net/pg
[27] Magyar Elektronikus
Könyvtár:
http://mek.oszk.hu
[28] Digitális Irodalmi
Akadémia:
http://www.irodalmiakademia.hu
[29] A hipertext szerepéről
az oktatásban lásd pl.: Komenczi Bertalan: On-line. Az információs társadalom
és az oktatás. Új Pedagógiai Szemle, 1997/7-8; Komenczi Bertalan: Orbis
sensualium pictu. Multimédia az iskolában (Iskolakultúra, Budapest, 1997,
1. sz. melléklet); Vass László: Kogníció és hipermediális kommunikáció.
Elektronikus rendszerek a magyar nyelv és irodalom oktatásában.
http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrey.htm
[30] Igen alapos gyűjteményét találjuk a szerzői honlapoknak és más irodalmi hipertexteknek a http://www.irodalom.lap.hu weboldalon.
[31] Élő Költők
Társasága:
http://www.ekt.hu
[32] Nyilvánvaló, hogy a nyomtatott formában való publikálási kísérletek (pl. a Norton Anthology of Postmodern Literature esetében) nyomán született szövegek nem azonosak az eredeti elektronikus szöveggel, bizonyos értelemben annak csupán adaptációi.
[33] Sperrin, Carole: Computers and Creativity. Preager Publications, New York, 1974. Ismerteti Petőfi S. János in Petőfi S., im.
[35] Internetes szakszóval blog-ok
[37] Például hosszú hónapokig találgatta a törzsközönség, hogy ki rejtőzik az Index.hu-n íródó, minimalista novellának is beillő álnapló, a "Szakács Béla naplója" fórum mögött; az akár napi több százezres olvasótábort is magáénak tudható színvonalas blogok műfajához pedig hozzátartozik, hogy szerzőjének kiléte általában ismeretlen.
[38] Szűts Zoltán: A hypertext.
[39] Nyomtatott kiadása
után Az utolsó ablakzsiráf elektronikus formában kétnyelvű (magyar
és német) CD-ROM-on is megjelent, ám nem aknázza ki teljes mértékben a digitális
formátumban rejlő lehetőségeket. A kiadásról bővebben ld. Mikes
E. Lajos: Elsőből utolsó in KonTextus.hu,
http://www.kontextus.hu/hirvero/kony_05_02.html
[40] Szótárregények természetesen digitális formában is íródhatnak, ilyen például a hat szerző, köztük Láng Zsolt által írt internetes Szótárnapló (http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch/interakt/szotarnaplo).
[41] Szűts, im.
[42] Ismerteti Kulcsár-Szabó Zoltán: Intertextualitás: Létmód és/vagy funkció?. Az intertextuális jelenségek elkülönítéséhez lásd még: Ben-Porat, Ziva: The Poetics of Literary Allusion, PTL, 1976/1; Kemény Gábor: Kép és kommunikáció in Grétsy László (szerk.): Nyelvészet és tömegkommunikáció II. Budapest, 1985.
[43] Illetve jelölésük esetenként letiltható, és így a link beleolvad a hipertextes szövegbe, ám ez a technika ebben az összefüggésben irreleváns. Az eljárás mechanizmusa ugyanis gyökeresen eltér a jelöletlen allúzióétól, és aktiválásához nem az olvasó kulturális/műveltségbeli, hanem számítógép-felhasználói kompetenciájára van szükség.
[44] Ryszard Nycz: Az intertextualitás és területei. Szövegek, műfajok, világok. In Helikon, Budapest, 1993/4.
[45] Érdekes módon Petőfi S. János a "hipertextuálisan szervezett dokumentumanyagokat" a tartalmilag kapcsolódó szövegegyüttesek legmagasabb, negyedik szintjére helyezi, bár nyilvánvaló, hogy a hipertextben megvalósuló kapcsolatok sokszor konvergálnak a tartalmi összefüggésekkel, de létmódjukat tekintve azoktól függetlenek. Ugyanebben a felosztásban az intertextuális kapcsolatok a második helyet foglalják el ("például egy Babits- vagy egy Kosztolányi-vers és annak Karinthy Frigyes által írt Így írtok ti változata"), nem véve tudomást arról, hogy a Petőfi S. által említett "hipertextuálisan szervezett dokumentumanyagok" éppen az intertextuális kapcsolatokon alapszanak, s ha tartalmi összefüggést keresünk köztük, az mindenképpen az intertextualitásban, és nem a hipertext eszközeiben rejlik. (Petőfi S. János - Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései, p. 18.)
[46] Ld. a hiányzó link technikáját a 6. fejezetben.
[47] Nelson, im.
[48] Phelbs, Katherine: Story Shapes for Digital Media. Ld. 2. Függelék
[49] Nelson meghatározásának fényében helyesebb lenne itt - Joyce fogalomhasználatával ellentétben - "hipertext" helyett "digitális szövegről" beszélnünk.
[50] Joyce kiemeli azt a böngészőprogram nyújtotta lehetőséget, hogy annak "Keres..." funkcióját használva csak egyes szövegrészeket olvasunk el, pl. csak azokat, ahol a főhős feleségének a neve előfordul. Ezt azonban nem látom alapvető eltérésnek a nyomtatott szöveggel szemben, hiszen egy könyvet ugyanígy átfuthatunk a tekintetünkkel egy-egy szó vagy szókapcsolat után kutatva.
[52] Allen S. Firstenberg Addventure (1994) című kísérletében egy adott ponton túl az olvasók maguk írták tovább - egymás számára - a történetet.
[53] Ezen a ponton megkérdőjelezhetővé válik Joyce tipológiája: az útvonalak összefutásának "engedélyezésével" ez az alosztály vészesen kezd hasonlítani a később tárgyalandó összefonódó multilineáris szerkezetre. A tipológia érvényessége mellett Joyce úgy érvel, hogy a különbség nem strukturális, hanem tartalmi: az elágazó struktúrában az egyes történetszálak egymástól különböző szöveguniverzumokat eredményeznek, azaz a "közös" epizódoknak más-más értelmük van a különböző irányokból érkező olvasók számára, míg az összefonódó multilineárisban az összes útvonal egyetlen narratívauniverzumot alkot, amelyben az egyes történetszálak igazságértéke nem mond ellent egymásnak. Úgy véljük, a magyarázat - akárcsak maga a "narratívauniverzum" terminus - enyhén szólva problémás, helyesebb "vegytiszta" formájában meghagyni az elágazó struktúrát és a történetszálak esetenkénti összekapcsolódását az amúgy is gyakori hibridjelenségek közé sorolni.
[54] Ugyancsak megkérdőjelezhető, hogy miért a lineáris struktúrák közé került az elágazó narratíva. Joyce azzal érvel, hogy a különböző történetszálak önmagukban lineárisan szerveződnek. Azonban bizonyos értelemben minden írott szöveg, minden olvasat lineáris, hiszen van egy kezdete, egy menete és egy vége, még akkor is, ha ezeket nem az író, hanem az olvasó határozza meg. Így Joyce tipológiájának bármely alosztálya lineárisként (is) értelmezhető.
[55] Joyce példája: Douglas Cooper Delirium (1994) című hipertextes regényében négy cselekményszálat követhetünk nyomon, mindegyikben valamilyen formában a főhős, Ariel Price van a középpontban: az első a jelenben játszódik, a második a múltban, a harmadikban az életrajzírója beszél, míg a negyedikben egy fiatal cigányasszony történetével ismerkedhetünk meg, aki jelentős szerepet játszott Price életében. Az utolsó fejezetben lesz nyilvánvaló, hogy a négy, egymástól szigorúan elhatárolt történetszál valójában egyetlen közös végpont felé tartott.
[56] Phelbs, im.
[57] Megjegyzendő, hogy az üvegnyak forma ellentmond a multilineáris szerkezetek Joyce-i leírásának: "Az olvasó kénytelen egy bizonyos végpont felé haladni, ám különböző útvonalak vezetnek odáig" ("The reader is forced to move towards a certain endpoint, but there are different ways to get there"). Nyilvánvaló, hogy az üvegnyak struktúrában - a multilineáris formák közt tárgyalt többi megoldással ellentétben - a végpont, amit az olvasónak el kell érnie, valójában nem végpont; mitöbb, a szövegnek bizonyos esetekben (pl. ha az üvegnyak egy rizóma típusú struktúrába vezet) hiányozhat a valódi végpontja.
[58] Joyce példája: Walter Sorrels The Heist (1995) című hipertextjében egy bankrablás történetét olvashatjuk. Először a szereplőkkel ismerkedhetünk meg: személyes történetük, hátterük egy annotációs technikát is alkalmazó szövevényes struktúrában szerveződik. Ebből a hálóból egyetlen út vezet kifele. Ezen az üvegnyakon áthaladva már a második részben, a bankrablás leírásában találjuk magunkat, amit több szemszögből (egy kliens, az egyik bankrabló, a bank igazgatója vagy tulajdonosa szemszögéből) is végigkövethetünk. A választás függvényében alakul a történet kimenetele is.
[59] Ld. Phelbs példáját a Függelék 2-ben.
[60] Joyce példája: Edwina Breitzke Henro (1997) című hipertextjében a Japánban játszódó cselekmény során a főszereplő nyolcvannyolc buddhista templomhoz zarándokol el. Az egyes állomásokról három link is kínál kiutat, de mindhármat meg kell látogatni ahhoz, hogy az olvasó továbbléphessen a szövegben.
[61] Elég nehéz elképzelni egy konkrét szöveget, aminek nincs eleje, hiszen kell lennie egy kezdőlapnak - még ha minimális információt hordoz is, - ami a bejárást biztosítja az adott univerzumba. Ez talán egyedül csak találomra betöltődő oldalak használatával oldható meg (erről később még lesz szó).
[62] Murray, Janet H.: Hamlet on the Holodeck. The Future of Narrative in Cyberspace. 1997, New York, The Free Press. Idézi Joyce, im.
[63] "...labyrinth derived not from Greek rationalism, but from poststructuralist theory, full of wordplay and indeterminate events, unheroic and solutionless."
[64] Angolul "words that yield", azaz "termést hozó szavak"
[65] Joyce példája: Scott Rettberg The Unknown (1998) című regénye tipikus rizómaszerkezetű szöveg: struktúrája és logikája áttekinthetetlen; a művészetről és filozófiáról szóló, önreflexív részek és a bennük található linkek nagy száma miatt az olvasónak gyakran igen nehéz eldöntenie, hogy az éppen elé táruló textus milyen logikai viszonyban van az előzőleg olvasottakkal.
[66] Landow, George P: Hypertext 2.0: The Convergence of Contemporary Hypertext Theory and Technology. 1997, Baltimore, Johns Hopkins University Press
[67] Joyce egyik példája: Geoff Ryman 253: a novel for the Internet about the London Underground in seven cars and a crash (1997) című hipertextes regényének nem kevesebb, mint 253 szereplője van, mindannyian egy hét kocsiból álló londoni metrószerelvény utasai. A cselekmény jórészt a fejekben játszódik: az író voyeurisztikus részletességgel mutatja be, hogy mire gondolnak az utasok, miközben a szerelvény az alagútban száguld - egy végzetes metrószerencsétlenség felé. A szövegben való navigálást a kocsik részletes térképe könnyíti meg, amelyen minden utas külön fel van tüntetve. Az extrém strukturáltság még az időre is kiterjed, mivel az idő múlását az író az egyes megállókon való áthaladással érzékelteti. A szöveget át- meg átszövik a linkek, pl. amikor az egyik szereplő (egy titkárnő) belső monológját olvassuk, amint éppen a főnökére gondol, egy link révén közvetlen kapcsolat nyílik magának a főnöknek a gondolatai közé, aki éppen két kocsival odébb utazik ugyanazon a szerelvényen.
[68] A betűszó jelentése eredetileg "Multiple User Dimension", azaz több felhasználó által belakott dimenzió, de a játékot már a kezdetektől csak "Multiple User Dungeon"-ként - több felhasználós vártömlöcként - emlegetik Tolkien világa nyomán, ami a keretet szolgáltatta a legtöbb játék számára (a kifejezés nyilván a játék "rabul ejtő", "lebilincselő" voltára is utal...).
[69] Joyce példája: az Avalon (1998) című hálózati szerepjáték tipikus példája a fantasy keretben játszódó MUD-oknak: a karakter kiválasztása után a játékos Avalon egyik, komputer generálta és más játékosok által irányított szereplőktől hemzsegő városában találja magát. Itt aztán különböző felszerelési tárgyakhoz és képességekhez juthat hozzá, majd kalandozni indul. Ha jól játszik és szerencséje van, a hőstette még Avalon krónikájába is bekerülhet. A játékhoz bonyolult, folyamatosan bővülő szabály- és utasításrendszer tartozik.
[70] Bernstein, Mark: Patterns of Hypertexts
[71] Malloy, Judy and Marshall, Cathy: Forward Anywhere, 1996. Moulthrop recenziója: Moulthrop, Stuart: Where To? A Review of Forward Anywhere by Cathy Marshall and Judy Malloy. in Convergence: The Journal of Research into New Media Technologies, 1997.
[72] Eskelinen, Markku: Cybertext Theory and Literary Studies. A User's Manual
[73] Aarseth, J. Espen: Cybertext. Perspectives on Ergodic Literature. 1997, Johns Hopkins University Press. Bár a szót Aarseth honosította meg az irodalomelméletben, nem az ő alkotása, hiszen 1992-ben Bruce Bostonnak már megjelent egy Cybertexts című verseskötete.
[74] ...ahol egészen mást jelent. Átvételét a szó etimológiája indokolja: ergon (gör.): munka, hodosz (gör.): út, útvonal.
[75] Aarseth, im.
[76] Markku Eskelinen írja Cybertext Theory and Literary Studies. A User's Manual című tanulmányában, hogy aarsethi elmélet ismertetésének az a legnehezebb része, amikor a diákokat meg kell győznie arról, hogy a hipertextes navigálás nem számít triviális erőfeszítésnek.
[77] Ebből a számból természetesen le kell vonnunk a nyilvánvaló kivételek számát (pl. egy szöveg nem lehet egyszerre statikus és megjeleníthető)
[78] Az elektronikus papírt kifejlesztéséről több hardver-cég is bejelentést tett az utóbbi időben (E Ink, Matsushita). A tesztelés alatt álló technológia várhatóan ez év végé felé lesz hozzáférhető a nagyközönség számára.