3.4.
Hálózati irodalom
A
fenti típusokkal szemben a hálózati irodalom kategóriájába tartozó
művek határai nem zártak, hanem nyitottak a világháló felé,
és folyamatosan frissülhetnek a szerző vagy az olvasók közreműködése
révén. Jó példa az ilyen típusú szövegre Matti Niskanen Leporauha
(1998) című regénye, ami a belső linkek mellett külső
honlapokat is bekapcsol a szöveg játékterébe: egyes linkekre kattintva
az olvasó minden figyelmeztetés nélkül külső internetes oldalakon,
pl. politikai pártok weboldalain találhatja magát. Markku Eskelinen
Interface (1997) című regénye pedig nyomtatásban indult,
majd az interneten digitális szövegként él tovább, az olvasók folyamatos
visszajelzései révén.
A
magyar interneten például a Magyar Nemzet Online weboldala[34] nyújt otthont a Dúlalav című "100kezes
netregénynek", amely az olvasók által beküldött szövegek révén
íródik az világhálón; koordinátora nem kisebb személyiség, mint
Temesi Ferenc. Emellett számos internetes fórumon (pl. index.hu)
indultak hasonló próbálkozások, ám azáltal, hogy a hozzáadott szöveg
nem halad át egy esztétikai szűrőn, hanem azonnal, mindenki
számára olvashatóan megjelenik az oldalon, a lehetetlennel határos
fenntartani ezek színvonalát.
A
fenti négy kategórián kívül más digitális szövegek is mutathatnak
irodalmi jegyeket: (szövegalapú) számítógépes játékok, chatszobák
szövegfolyamai, on-line naplók[35] stb. (igen szórakoztató olvasmány pl. a Terasz.hu[36] - sajnos, már nem frissülő - Trinapló-ja,
ahol hetente három-három író/költő/irodalmár írt nyilvánosan
naplót, esetenként feleselve egymásnak, illetve reagálva az olvasóktól
érkező visszajelzésekre.).
A
hálózati irodalom térnyerésével úgy tűnik, sajátos szakaszába
lép az írásbeliség: a csúcstechnológia - az információközvetítés
gyorsasága, a szövegek másolhatósága - révén egy olyan állapothoz
érkezett az irodalom, amely leginkább az írásbeliség előtti
korban elfoglalt állapotához mérhető. Ekkor az irodalmi művek
még szájhagyomány útján terjedtek, szerzőjük személye kétséges
vagy irreleváns volt, s a szöveg folyamatos módosulása és a különböző
változatok békés egymás mellett élése hozzátartozott az irodalom
létmódjához. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az internetes
tartalmak esetében is: a szerző sok esetben ismeretlen[37], és a szöveg - amennyiben sikeres - számos weboldalon,
számos változatban él tovább. A hasonlóság egy másik fontos aspektusa,
hogy, akárcsak az oralitás korában, itt sincs helye sznobizmusnak:
az unalmas tartalmat a közeg - a peremvidékre száműzve -
egyszerűen kiveti magából.
|
