6.
Hipertext narratívák
| |
"...the
problem is not that the hypertexts lack structure
but rather
that we lack words to describe it."
(Mark Bernstein) |
Nelson
hipertext-definíciója a linearitással szembeállítva határozza meg
a hipertextet: "[h]ipertext alatt nem-folyamatos írást értek..."[47]. Utána kell hát járnunk, hogy ha nem folyamatos, akkor
valójában milyen is az új média lehetőségeivel operáló irodalom,
milyen alternatívákat kínál ez a közeg a linearitással szemben:
elengedhetetlen felvázolni a hipertext strukturális-narrációs tipológiáját.
A
témában az egyik legalaposabb áttekintést George Stuart Joyce nyújtja
Authoring As Architecture: Toward a Hyperfiction Poetics
című tanulmányában. Katherine Phelbs tanulságos felosztását[48] alapul véve Joyce a hipertextek[49] négy osztályát különbözteti meg: (1) unilineáris; (2)
multilineáris; (3) gondolati tér- és (4) nem-lineáris szerkezetű,
s mindegyik alá több, példákkal bőven illusztrált alosztályt
rendel. A továbbiakban az ő felosztását ismertetjük.
6.1. Unilineáris szerkezet
A
digitális szöveg legegyszerűbb formája az unilineáris szerkezetek
közé tartozó (a) egyszerű lineáris szöveg.
Ez
gyakorlatilag alig különbözik a nyomtatott formában terjesztett
lineáris irodalomtól, azzal az eltéréssel, hogy itt a lapozást a
kattintás helyettesíti - a szegmensekre bontott szövegben a linkek
segítségével a szerző által meghatározott rendben folyamatosan
haladhatunk előre. Az olvasó választási lehetősége -
amennyiben a szöveg játékterén belül akar maradni - egyenlő
a nullával[50].
A nyomtatott irodalom digitalizálását felvállaló honlapokon, pl.
a Digitális Irodalmi Akadémia weboldalán ilyen szövegekkel találkozhatunk.
Az
(b) annotációs struktúra leginkább a nyomtatásban megjelent
szövegek lábjegyzeteléséhez hasonlítható. Miközben a szövegben a
fő, alapvetően lineáris útvonalat követi, az olvasó helyenként
letérhet erről az útról, hogy egy-egy mellékszálon több információhoz
juthasson egy adott tárgyról.
A
kitérő mindig zsákutca, azaz az olvasónak vissza kell térnie
a fő szöveghez, ha előre akar haladni a történetben[51]. Ezt a Phelbs által nem túl szerencsés módon "interaktív"-nak
nevezett technikát széles körben alkalmazzák az oktatási célokat
szolgáló CD-ROM-ok esetében is, amikor pl. a tananyagban előforduló
szakkifejezésekre kattintva azok definíciójához juthatunk, majd
tovább olvashatjuk a szöveget. Igen alkalmas ez a forma a szépirodalmi
szövegekben jelenlévő intertextuális utalások explicitté tételére:
a főszövegben a megfelelő markerekre kattintva behívhatjuk
azt a pretextust, amire allúzió történik (pl. a már említett Fuharosok
CD-ROM).
Az
(c) elágazó struktúrának is megtaláljuk a nyomtatásbeli párját:
a nyolcvanas évek elején elterjedt "válaszd magad a kalandod"
típusú játékkönyvek hasonló szerkezetben építkeznek. Ott az általában
fantasy környezetben játszódó történet annak függvényében alakul,
hogy a főhős - maga az olvasó - milyen döntéseket hoz
a szöveg adott pontjain. Az elágazó szerkezetű hipertext ennek
a megoldásnak a digitális leképezése: egy-egy oldalon több link
is a rendelkezésére áll az olvasónak, s a köztük való választás
meghatározza a történet további menetét.
A
narratíva szálai esetenként egy csomóponton össze is futhatnak,
azaz egy oldalra több megközelítésből, más-más útvonalakat
bejárva is megérkezhet az olvasó. A történetnek egyetlen kezdete
van, ám a különböző útvonalaknak megfelelően különböző
kifutásai vannak.
Ennek
a szerkezetnek az alkalmazása azt a veszélyt rejti magában, amit
Joyce exponenciális problémának nevez: a választásra kényszerítő
pontok számának növekedésével exponenciálisan nő a megírandó
epizódok száma. Ha a történetszálba csupán tíz választási lehetőséget
iktatunk be, és mindegyiket következetesen végigvisszük, akkor is
több mint ezer végződéssel kell számolnunk. A dilemmára a tanulmány
három megoldást kínál. Az első megoldás az egyes elágazások
visszanyesése, a második az, ha a regény több szerző közös
munkája[52],
s a harmadik a már említett technika: a történetszálak találkoztatásának
sűrű alkalmazása[53].
A
szerkezet kicsit kilóg az unilineáris narratívák sorából, ám az
egyes történetszálak lineáris építkezése miatt mégis ide sorolandó[54].
|
