Három vers Veres Péter emlékének

Ahogy az aratók

ahogy az aratók jönnek estefelé
egy-egy kévével a háton futtában
kapkodva-tallózott búzafejekkel
a karjukon kapaszkodó kosárban
s az ijedten ide-oda vigyázkodó
pillantások is ott zizegnek a
kosár aljában a tavalyiból sütött
megszáradt kenyérmaradékkal sóval
hagymával szalonnabőrrel
jószomszédságban
mert a szalonnabőrt is
elrágogatja-szopogatja
s ha már ínye sincs kutyának macskának
hazahozza az ember szóval
ahogy az aratók jönnek estefelé
ereszkednek árnyékká nyúlva
s ahogy lappog a talpuk az ösvényen
mintha egy kétezer ötezer év előtti
film peregne az alkony motorpöfögésétől
lobogó szürke vásznán
ahogy az aratók jöttek estefelé

mit is mondhatnék én nekik
mikor az esti harangszó is
egy-két kondulás után abba-
hagyja

Akik a képből mindig

akik a képből mindig kiesnek
vagy idejük sincs belekerülni
mert amire a kezüket megtörölnék
megigazítanák a kendőt kalapot
szóval lencseképessé tennék
magukat kifogy a film lemegy
a nap oda az alkalom márpedig
mindannyian jól tudjuk milyen
fontos a fény a körülmények
általában hogy maga a kép
a lehető legelőnyösebben
mutathassa amit mutatnia kell

Eső

hosszú szárazság után amikor
végre megered és dobol dobol a tetőn
anatóliáig nyújtózik bennem az ősi
földműves tér és idő ropog a csontjaimban
boldogságom a szerelem gyönyörű
nap-éjegyenlőségeihez hasonlatos
szívem is fölveszi az egyre
szaporázó-csöndesedő ütemet és
érzem amint a bódult föld
lassan elernyed

1976

Takaróruha

akkorákat kacagsz mint egy-egy takaróruha
szólt rá egyik legény a másikra valamikor
harminc esztendővel ezelőtt s azóta minden
alkalommal látom is nemcsak hallom magát a
kacagást és kedvem maradék kenyerét is hogy
ki ne száradna mindig abban a fészerben hal-
lott valamikori takaróruhába göngyölgetem

1977

Mikor Janus elhagyta Páduát

Mikor Janus elhagyta Páduát, s az elkisérő jóbarátok is,
akiknek útközben még egy-egy epigrammát rögtönzött
búcsúzóul, mikor a jóbarátok is nagy ölelkezések s egy-
két kulacs Valpolicello után könnyes szemmel
visszafordultak, mikor már porfelhő födte el őket s a
város fölött szelíden kéklő hegyeket is, kengyelben
állva sokáig s hosszan nézett még vissza Janus, áldást
osztón emelte a még mindig kulacsot tartó kezét és
in nomine Domini megáldotta ifjúsága városát. Fölhajtotta
a maradék bort. - Indulunk! - mondta most már magyarul.
Kilépett a kengyelből s a kantárszárat egy apród
kápájához akasztva beszállt a kocsiba. Behúzta a
függönyt - és sírt. Rázta a zokogás, mint egy gyermeket.
Már a tenger is érződött a délutánban, mikor a meg-
libbenő függöny résén egy katicabogár, a gyermekkor
apróka hírnöke, röppent könnyektől maszatos kezefejére.
Melegség bizsergett végig Januson. Hallotta, hogy a
lovasok énekelnek, s a bakon dúdolgató kocsis
köpenyegének két, vállból aláfutó, hátvarrása
hirtelen a Dunára s a Tiszára emlékeztette, és a
bal derékban az a gyűrődés, mintha a szelíd ringású
Dráva lett volna. Kitartotta kezét - Katalinka, szállj el,
jönnek a törökök... - s a megbíztatott bogár elrepült.
- Mestrében meg sem állunk - szólt elé a kocsisnak. -
Megyünk, amíg csak bírják a lovak.

1972

Két epigramma

Janus Pannonius emlékének

I.

gyilkos epigrammákkal vemhes időket
érhetnek meg a mostani költők
ámde csak úgy ha nem írnak
gyilkos epigrammákat

II.

inget s lábravalót szabatott a szabadság
zászlaiból a tirannus
abban reménykedvén hogy a sűrű mosásban
végképpen kifakulnak

1974-75

In memoriam Szilágyi Domokos

örök-hiánynak
maradni örök-
jelenvalónak

bot nélkül vágni
a végtelennek

őszi erdőszél
bokrai között
pici páncélos apród
téli-gyülekezőről lemaradt
riadt kicsi gyík
szemébe kövülni
döbbenetnek

szelek elálló lélegzete
az árván maradt
völgy felett
örökkön ismétlődő
fugák egy néma orgonán

hóharmat-verte szavak

mivel érdemeltük
mivel

1976

Felröppen olykor

felröppen olykor még
egy-egy galamb-
s gerlice-szárnyú vers
messzire nem vágyik
csupán a fészek
körül köröz
társához ha szól
nagyritkán az emlék
s az illendőség okán
tollászkodik
tesz-vesz az ágon
s boldogan elhallgat
ha a fiókák
fölsipognak

1977

Vajon

vajon ha anyatej helyett
ha édesanyám emlői helyett
dadaemlőn vagy éppen
póttejen cseperedtem
volna karonülővé
ágaskodtam volna emberré
ó vajon akkor is
így harapnék a jussomért
a jussunkért vajon

1977

Esti gyónás

ma sem vittél engem
a kísértésbe én vétkem
én igen nagy vétkem
én legnagyobb vétkem
versre való restség

1977

Mosolyok mögött

mosolyok mögött lakunk
apró-kis lépcsőházi
mosolyok mögött
rájuk kattintjuk a biccentés
nemzetközileg szabadalmazott
biztonsági zárját s már
otthon is vagyunk
megkönnyebbülten bújtatjuk
házikabátba pongyolába
papucsba a lelkünk
reggelig már aligha zavarhatnak
legfönnebb telefonon

gyermekkoromban egy utca volt
egyetlen utca az egész faluban
melynek egyetlen házában sem jártam
későbben amikor világföldrajzot is
tanultunk már afrika ázsia amerika
de még a messzi-messzi ausztrália is
templomszög egyetlen négy-ötházas
utcájában kezdődött
s végződött nekem

a horizontális titokzatosságból
negyven év múltán vertikális lett
elégedett lehet velem eképpen a
legmodernebb igényeket
támasztó szövegmagyarázó is
igazán elégedett

pedig még fölvonó sincs gyalog
tesszük meg a három emeletet

1977

Mert addig tart

mert addig tart ama híres
nonkomformista láz is amíg
egy valamirevaló összkomfortos
állás ki nem kerekedik belőle

s már a hatalom pótszékéről
is elégedetlenkedőnek tetszik
aki körmét fújja ha fázik
vagy éppenséggel toporog

úgy a sor derekától
hátrafelé
hátrafelé

1977

Mondóka

semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus-agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz majd a föld
embertelenül

1975

Kaland

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki előtt megilletődve
és botladozó nyelvvel
hajthatná meg magát az ember
s lódítaná: régóta várja már

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki szemérmesen földre
sütött szemmel belém karolna
és vinne - én vinném forogva
átal a táncolók nyüzsgő forgatagán

ha valami gyönyörű nőnemű halál
s mire
észrevennétek már jó messzire
járnánk jótékony harmat
lepné be örökre nyomunkat
ha valami gyönyörű nőnemű halál

na nézd csak mondanák egymás között
azzal a kis
valakivel a vén hamis
ki hitte volna - megszökött

1975

Az első ütés után

csak semmi izgalom hadd szivárogjon
ha már kiserkedt csermelyezzen a vér
mosson árkot az arcon hírelje hogy
méltán vághatnak s rúghatnak képen

korábban kellett volna s belülről
korábban kellet volna kitűznünk a
szégyen vérvörös lobogóit korábban

1974

Úgy fogok meghalni

Úgy fogok meghalni
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja előbb
fölveszi magnóra
valaki vissza-
pörgeti párszor ille-
delmesre tompítja
vagy éppen törli
maradjon az a kis

enyhe mosoly inkább
kesernye nélkül persze
az volt a jellemző rá
az a kis enyhe mosoly
sóhajtás nélkül mondja
valaki akinek foj-
togató kezét torkomon
éreztem egész
nyomorult életemben

1977

A ház előtt egész éjszaka

(Reminiszcencia)

a ház előtt egész éjszaka
ott állt egy terepjáró
égő féklámpával állt
mintha csak éppen akkor
érkezett volna mintha
éppen indulni akart volna
szellőztettem már lefekvéshez
készülődve kihajoltam
ki szoktam nézni mielőtt
az ablakot becsuknám és
akkor megláttam égő
féklámpával a terepjárót
nofene szaladt ki a számon
történt valami kérdezte a feleségem
semmi mondtam csak egy terepjáró
miféle terepjáró afféle
terepjáró mondtam a függönyt is
eligazítva innen is talán
látható mondtam az
ablak sarkához húzódva
innen a függöny mögül
ha éppen kíváncsi vagy rá
nem kell a szemközti háznak is
mindent látni mondtam
egy kis eltalált odalapulással
ha a megfelelő szöget elkapjuk
csukott ablakon át is
lelátni még a járdából
is egy-két arasznyit befoghat
a tekintet még örültünk-forma
is egy picit a fölfedezésnek
mert majdnem két évtizede
élünk itt a harmadikon és
mostanig még soha nem jöttünk
rá hogy milyen aránylag
megfelelően leleshetünk
vajon ott van-e még kérdezte
későbben már a paplan alól
a feleségem hogy ott van-e
tényleg megnézem ha gondolod
megnézhetem mondtam ott állt
égő féklámpával
mintha csak éppen akkor
érkezett volna mintha
éppen indulni akart volna
érdekes mondtam és
kimentem a fürdőszobába
tettem-vettem még garga-
lizáltam is mert a torkom
is mintha egy kicsit
kapart volna vagy mifene
még mindig ott van
suttogta a feleségem
egy picit meg is ijedtem
ahogyan a függöny mögül
kisuttogott amikor beléptem
mellé szorultam én is
és szégyelltük mind a ketten
hogy milyen hallhatóan
ver a szívünk majd elmegy
ha megunja lefeküdtünk
vártam vártam amíg el-
alszik az asszony
akkor aztán nagy óvatosan
újra az ablakhoz lopakodtam
ott van-e még kérdezte a
feleségem s én zavaromban
azt mondtam hogy csak
az eget akartam
úgy hallottam mintha
eleredt volna az eső
és nem esik kérdezte
nem esik mondtam és
ott van-e még
ott állt égő stoplámpával
mintha csak akkor
érkezett volna mintha
éppen indulni akart volna
ott áll most is pedig
már hajnalodik ott áll
most is míg ezt a verset
kopogom mert mi mást
is tehetnék elaludnunk
már úgyis reménytelen

1977

Boldog volt a szűcsmester

boldog volt a szűcsmester nagyon
amikor megpillantotta művét egy
valódi asztrahán-kucsmát a
híres filmszínész fején nézte is
aztán minden áldott este a filmet
amíg csak ment a sarki moziban és
mosolygott bazsalygott rejtélyesen
mert ő látta-tudta azt is ami a két
egymásnak fordított irha között a
két egymásnak fordított irha közül
estéről estére amit legfönnebb egy
másik szűcsmester tudott volna
kellőképpen értékelni

1976

Nevükön kellene

(Ars poetica)

nevükön kellene szólítani mind
s megrajzolni a kezüket legalább
ahogyan pohárra fejsze- s villanyélre
markolódnak az ujjak életét a hosszú
hallgatásokat a déliharangszóval
felezett arany és kék napokat kellene
és kiverni a búzát-összefekvő
léhűtő hejehuját karóval verni
ki a határból is hogy csendes
örömben telhessen a délután s méltón
ereszkedhess alá alkonyok-alkonya
emberi-szomorúság

1974

Ostinato

láttam amikor a költőt
meglökdösték mint a tolvajt

láttam amikor a költőt
megalázták mint a tolvajt

láttam amikor a költőt
elítélték mint a tolvajt

láttam s én ki sose loptam
félni kezdtem mint a tolvaj

1972

Szunnyadó tenger

Bálint Tibornak

nem alszik a tenger
csak bóbiskol akár a lovak
legyint is olykor-olykor
sörényét meg-megrázza
lábon szundít a tenger
akárcsak a lovak
félig-csukott pillái alól
mindegyre kifehérlik
a gömbölyű láthatár

1971

A leghosszabb hétről

a leghosszabb hétről
ha egyszer krónikámat
megismerhetnéd
a leghosszabb hétről
amikor végig
a szomjan-halók
őrjítő szomjúságával
szomjúhoztalak

1976

Hát itt maradunk megint

hát itt maradunk megint a sárban
még szerencse hogy van gumicsizmánk
nylonköpenyünk a civilizáció nekünk
is tejelt valamit egyébként itt maradunk
a zsebrádióval s az esti tévével itt
maradunk mint egy nagy luxushajó
távolodik tőlünk a kultúra mert
nem az örökös zsíroskenyér meg a
kenyér-szalonna-siráma nem az
futja többre is hanem a könyvek
visszahőkölése fintora pedig
hogy megindultak volt felénk
gellert kaptak volna valamitől
gólyalábra hágott volna az ábécé
röstellné az egyszerű ismeretséget

fönn hordja az orrát az ábécé
röstelli az egyszerű ismeretséget

köröz köröz még fölöttünk de már
húzza fel a hágcsót parádézgat csupán
a mentésünkre érkezett helikopter
tűznyelőkké lettek volna prométheusz
kései unokái
                  ilyen és ehhez hasonlók
járják meg az eszünket ugrándozva
egyik elgondolásról a másikra mint a
fázós-lábú verebek a csupasz diófa
zúzmarás ágain

1975

Szóváltás

Hátamra vettelek
amikor nem volt lábad
s te háládatlan
szárnyakat növesztettél

hátadra vettél
amikor nem volt lábam
s én mintsem hálálkodnom kelljen
szárnyakat növesztettem

1977

Öreg ének

omladó falú cinterem
repedt harangú torony
korhadó hársfán zümmögő
gyermekkorom
kidőlt-bedőlt idő
süppedt sír mohos kövek
egyszer mindenkit
elfelejtenek

vár volt vár
de még milyen vár
tatár elől török elől
bújtunk mi a kántor elől
alagút is volt alatta
attila király rakatta
ha nem ő hát akkor istván
képében a megyés ispán
ha nem lászló ha nem kálmán
minden köve tiszta márvány
úgy bizony galambom
elszolgált budvárig
de látod-e kincsem
hogy elporlad minden

bim-bam bim-bam
mindenütt csak sír van

1968

Mert félek

          hogy valaki egyszer
elzárja majd a forrást
a forrásból kicsurgó csermelyt
elzárja mint a csapot
puszta megszokásból elzárja
és lassacskán kiapadnak a folyók
kiszáradnak a tengerek
és elszáll zörögve az ég

1972

Föltámadás után

F. J. bátyámnak

amikor magam mögött tudtam már az egészet
s a koponyák hegyéről mint aki jól végezte
dolgát hazafelé vettem az irányt megálltam
egy szusszanásra s hegedő sebeim tapogatva
arra gondoltam most aztán minden időválto-
záskor dörzsölgethetem őket mind az idők
végezetéig és láttam ismerősök jönnek
szembe meg-megcsúszva és káromkodva
úsztak a sárban és akkor pótlólag a már
közismertekhez ezeket mondám a legszomorúbb
hogy én sem tudtam lábatok előtt az utat
kikövezni

1972

Félárnyék

terasz-mellvéden tollászkodó
szürke galamb mögötte
virággal csorduló zöldre-
festett láda

félárnyék van:
átlag

burukkol a galamb
tele a begye
társra vágyik

ó szemelgető boldogság
címerbe illő jelkép

nemhogy leparittyáznám
morzsát hintek
édesgetem

1975

Jönnek hozzám

jönnek hozzám hajnalonta
ködbe bújva lopakodva
jönnek hozzám hajnalonta

honnan jönnek mit akarnak
csontomig ki mért takarnak
csontomig ki mért takarnak

kebelembe rezgőnyárfát
kötnek alá árva bárányt
mért ültetnek rezgőnyárfát

szívem májam mint a gyermek
akit ha kell ha nem vernek
akit ha kell nem vernek

szívem májam mért szedik ki
szívem májam mért szedik ki
s vetik a kutyáknak enni

kötnék bár egy tiszta gyolcsba
annyit érdemeltem volna
kötnék bár egy tiszta gyolcsba

két szememen ki-bejárnak
elmenőben meggyaláznak
két szememen ki- s bejárnak

földdel tömik be a számat

1976

Lamentáció

északos helyeken élek ahol a
fákhoz kövekhez tapadó moha

minden évszak itt félárnyék soha
be nem süt az áldott nap mosolya

de naponta bőrömbe kóstol a
nyirkos borzongás ólmos ostora

tengődöm menekülni ostoba
százlábúak kétlábú rokona

1975

Verniszázs

K. L.-nek szeretettel

a képeiket fölaggatták
a verseiket fölolvasták
kvartettet is játszottak volna
pedig csak hárman voltak

és álltak aztán
álldogáltunk mindannyian
kalaplevéve
akár egy temetésen

1976

Még csak ezután

még csak ezután ahogy öregszik a szív a szem
még csak ezután ahogy nehezedik a kéz s a
mondat egyre több féltenivalóval a háta mögött
egyre sebezhetőbben s mégis tétova nélkül
naponta végső lépéseire szánja el magát
még csak ezután még csak ezután csak ezután
kezdődik a gyötrelmek gyötrelme percenként
megmérettetel s önnön kételyeid tisztító-
tüzébe vettetel krónikás

1974

Purdé

egyszer még tudom fölvonít a holdra
érettem vonít majd purdé gyermekkorom
füst-színű drága társa megnyalja lecsüngő
vagy már egymásra illesztett kezem
könnyet is ejt hűséges szép szeméből
ahogyan én is napokig sirattam
tehetetlen oldalvást ugrik szent mihály
földig letakart lova szűgyitől
s farkát behúzva elindul előttem
ő tudja már hová

1975

Láttam én már

láttam én már
nyugdíjra sandító
anarchistákat
garast-fogához-verő
forradalmárt
hitetlen papot
- a kocsmárost is ha inna
tönkremenne -
okítottak engem
nálamnál oktalanabbak
- bölcsen figyelmeztető
ujjuk akasztófaként
mered előttem ma is -
egereket kölyköztettek
álmaim fészkébe
de én hálás és
alázatos vagyok
fájó gerincemet
mondhatni ingyen
kezeltethetem világhírű
gyógyvizeinkben
és múzsámat is tisztes
jegyszedői álláshoz juttatták
abban a múzeumban ahová
idővel a rólam készült
arckép is bekerülhet
minden nehézség nélkül
úgyszólván hivatalból

1975

Hunyadi

Balla Bálintéknak

Sírja üres akár a
megváltóé
de késik a húsvét

hiába esdi minden
áldott délben
a harangszó

1974

Bedeszkázott szökőkutak

hallod-e tél jön hallod-e
deszkázd be szökőkútjaid
véredből jégrózsa ne virítson
deszkázd be szökőkútjaid
meglesz a város neszezés
csobogás nélkül is elél
deszkázd be szökőkútjaid
nyakadon nyakadon a tél

1973

Időmadárijesztő

Dráma három percben

(Ketten jönnek emelt fővel)

- Időmadárijesztő.
- Micsoda?
- Időmadárijesztő.
- Időmadárijesztő?
- Az.
- Találóskérdés?
- (nemet int)
- Mi akar lenni? Mit jelent?
- Időmadárijesztő.
- (bizonytalanul) Politikus?
- (nemet int)
(nevetnek)
- Hát akkor?
- Vers.
- Vers? Talán verscím.
- Vers. Maga a vers.
- Időmadárijesztő. Ez önnek vers, uram?
- Vers. Időmadárijesztő. Egysoros. -
Pontosabban: egyszavas vers. Ilyen is van,
uram.
- És még milyen is van?
- Néma.
- Néma?
- Az.
- Némavers?
- Némavers. De csak legbelül szokott meg-
jelenni. Olykor nagyon nagy példányszám-
ban. Rendszerint az iméntihez hasonló egy-
szavasok ellenverseként.
(hallgatnak)
- Köszönöm ezt a kis poétikai eszmefuttatást.
- Kérem.
- Vigasznak se rossz. Ezután majd, amikor
már-már vérembe rögösödnek a ki nem mond-
ható szavak, megpróbálom nagy költőnek
érezni magam. Köszönöm.
- Szóra sem érdemes, költőtárs.
(Lehajtott fejjel mindketten el.)

Függöny

1975

Apáczai

háttal áll arcát nem láthatjuk nem volt ideje megfordulni
hogy szoborba képbe örökíthessük villanófény s fotósok
ha lettek volna akik magyarázás közben vagy amint oly-
kor bátorítóan visszapillant az utána menőkre de hiába
mosolya amúgyis nyugalomra intette volna a buzgólko-
dókat megyünk hát mögötte amerre elöljárói tekintetének
fénykévéi mutatják az irányt s az ösvényt lábunk előtt
követjük mint diákjai annakidején gyulafehérvárról
kolozsvárra jövet egyetlen batyunk botunk fegyverünk
az anyanyelv

1975

Menni csak

A. E. Baconskynak

menni csak menni
látásra-szomjas
epedő szemmel
hetedhét országon
óperenciás
tengeren is túlra
a pillanatért
melyet csak számodra
tartogat innsbruckban
egy torma- és mustár-
illatú éjfél
ott az arany-tetős
palota előtt
pennsylvánia hatalmasan
pihegő éjszakája
a finn erdők
áttetsző csöndje
s az alkony
velencében ahol
végre tenyeredben
érezheted a
dóm teraszán
kényesen lépkedő
napóleont is
rablásra csábító
négy gyönyörű
egyiptomi mén
tomporát

1975

Olykor átvonul

Olykor átvonul
gyermekkorom
füst-szagú sátoros-
karavánja
olykor átvonul
beszélik hogy
innen is onnan is
fölmarkoltak
egy-egy rajtuk-ámuló
gyermeket
hogy volt akinek
tüzes fogókkal
tépték a nyelvét
szekér-alá-láncolt
kutyává varázsolták
aki nyelvet öltött
volna rájuk
és hogy el se
mentek volna talán
itt tanyáznának
most is a falu végén
nagy szennyes zsákjaikból
ők engedik ki
minden szürkületkor
az éjszakát

1976

Lassan eltelik

eltelik a nagy készülődésekkel
lassan eltelik előbb a fele
aztán a másik fele is csak
készülődünk az időközben idő-
szerűtlenné vált nagy mire is
végül a sebtiben sütögetett kis
pecsenyék csömörével a szánkban
mentegetőzve tárjuk szét már csak
arra jó karjainkat sajnos élni
is kellett közben sajnos így igaz

1973

Dal

elhúzza két konok bivaly
ha nekitérdepelhet
elhúzza két konok bivaly
ezt a megrakott földet

nekitérdepelt két bivaly
egyéletem-halálom
nekitérdepelt két bivaly
recseg-ropog a járom

csillagképekké roppanó
járomszög járompálca
igésül ami látható
se füst se köd se pára

csak távolodó szuszogás
csak közeledő távol
gyűrűző ostorcsattogás
s egy mezítlábas lábnyom

1976

Sumér szonett

eljön a sumér pap
s a várost visszaveszi
én adtam nektek mondja
és most visszaveszem

és elviszi a várost
hóna alá kapja mint egy
égetett agyagtáblát
de előbb még leporolja

és mi nem tudjuk
nem tudhatjuk
ki marad rajta s ki nem

útközben is sokan
lepotyoghatnak
útközben is sokan

1974

Rekviem egy erdőért

a tekintet még
keresi
keresi még
az erdőt

kisemmizett
madár

nap és hold
láthatja immár
amit csak a halál
s a szerelem

kitakart völgyek
hajlatok

árnyéktalan
szomorúság
lombot már csak
emlékeinkben hajt
lombot már csak
emlékeinkben hullat

és nem merem
meg-nem-csókolni
a fejszét

1974

Rövid könyörgés kettétört hajón

undorodom a verseimtől uram
mint sebeiktől az önkínzó
középkori szerzetesek
adj nekik nyugtalan
öröklétet nekem
jó éjszakát
ámen

1975

Bartók

egyszál hegedű
a tengeren
múlt és jelen
s tán a jövendő

süllyedő-félben
süllyedőben

csak a kapitány
két szeme
csak egy pillanatra
csukódott le

nagy baj nem lehet amíg
velünk a zene

1974

Citerára

volna kedvem volna
nemcsak egy tavaszra
számat se nyitanám
sohase panaszra

ülhetne énrajtam
akármilyen felhő
hogyha én volnék a
szemközti nagy erdő

így egyszál-magamban
kedvem is csak loppal
takarózhatom a
saját árnyékommal

1974

Játszva magyarul

aki megért
s megértet
egy népet
megéltet

1974

Sóhaj

ó akinek háza s hazája
valahol a befagyott óceán
izland s kanada közti
jégmezője fölött egy
szinte állni látszó
idegen felségjelű
repülőgép

1974

Kötél

valami mindig visszafog
egy ki-nem-mondott szó
egy hirtelen felötlött arc
egy ökölbe szoruló kéz
egy margaréta

- szeret nem szeret -
s a szégyen
két kisfiú
meg egy asszony életre-
szóló szégyene

de ki ne érezte volna már
talpában a végső
súlytalanság jóleső
bizsergését

1972

Őszike

M.-nek

fehérpillájú parázs
föllobbanni kész
tűzből
nézek én is
szűkrehúzott-szemű
szigorodó éjszakába:
téged kereslek
minden csillagon

1973

Érzelmes költemény

emlékezzél meg rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
míg félkönyökre dőlve
egy tisztáson szalonnázol

tudtam egy könyvrevaló
dűlő- és határnevet
s forrásokat melyekből
ha tenger nem is
de egy jókora tó
kicsurgott azóta
falvak városok
utcák nevét tudtam
s hidakét
földrészeket jártam be

álltam az ararát lábánál
a vezúvon s az empire state
building tetején
falut fűthettek volna
kézfogásaim szétosztott
s kapott melegével
ha még idejekorán beér
a bioenergetika

emlékezzél meg hát rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
mikor bicskádat bekattintva
nekihasalsz és jót iszol
a forrásból

1974

Félfüllel Délről

L. K.-nak és T. O.-nak szeretettel

valószínűtlenül arányos szobában
valószínűtlenül hosszúkás asztal
mellett dolgozik a költő írja
valószínűtlenül hosszú verseit
egy többnyire sárga kép is van
a háta mögött vagyis velünk
szembe a falon többnyire sárga
ennél pontosabban nem tudnám
de nem is fontos a költő beszél
unalomszámba menő lassúsággal a
sztriptízes versmondás érdekes-
ségeiről beszél a költő
de amikor a tiszteletreméltó
városatyák megtudták hogy csak
csóré versek lesznek óne vetkőzés
megvonták a nagylelkűen fölajánlott
tiszteletdíjat s még a teremért is
bért követeltek úgy bizony hiába
sikongott sírt turbékolt búgott
marokrafogott hajtincsein
gordonkázva a költőnő
benzin nélkül maradtak a "kis
piros bulldózerek" egybül
haptákba vágta magát a rend
szakállához kapott az erkölcs
szakállunkba markolt a felelősség
pedig de nagyon szerettek volna
együtt egy jó kis gruppenszekszet
követtek még egy ideig mint
valami kóbor ebek jöttek utánunk
a rímek de aztán egy-egy póznánál
szemétládánál minél lemaradoztak
vakkanásukat se hallani már
de lám a karaván mégis
halad

1974

Töredék

(Mint hómezőn a vadlúd)

mint hómezőn a vadlúd
kihűlő kráterek
párája pár gyerek
ha mit még hátrahagynunk

volna és lesz kinek
mint hómezőn a vadlúd
ha mit még hátrahagynunk
elég ha sejtitek

mint hómezőn a vadlúd
s kihűlő kráterek
ámuló pár gyerek
ha mit még hátrahagynunk

ha nem is értitek
mint hómezőn a vadlúd
ha mit még hátrahagynunk
fakuló képeket

úgy-ahogy összetartó
szúette képkeret
elég ha sejtitek
 hogy itt miről is van szó

1972