Kicsi legény, nagy tarisznya

VISSZA   TARTALOM

Horgasinamat verdeső
tarisznyában palavessző,
palavessző s palatábla...
Így indultam valamikor,
legelőször iskolába.

Le az utcán büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.

- Hova viszed, ugyan biza,
azt a legényt, te tarisznya? -
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szemben jöttek.

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
- Éhes lehet a tudásra
az, akinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: - Ej, kis legény,
gyere fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett.
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.


Birka-irka

VISSZA   TARTALOM

Szomorú a birka,
mert üres az irka.
Azért béget, azért sír-rí,
mivel fogja teleírni.

Majdcsak teleírja
irkáját a birka,
tele azzal amit ismer,
a nagy bével meg a kissel.


Pulyka-szégyen

VISSZA   TARTALOM

Iskolába jár a pulyka,
de az esze nagyon kurta.
Sose tudja, mert nem figyel,
azt amiből felelni kell.

És még ő dúl-fúl, sistereg,
pukkadozik, majd szétreped.
Lebernyegje irul-pirul:
most már csak azért se tanul.

Ha ez így megy - szégyenszemre -,
nem járhat majd egyetemre.


Hogyha lovam volna

VISSZA   TARTALOM

Hogyha lovam volna,
zabbal abrakolnám,
kocsiba, szekérbe
soha be nem fognám.

Zabla helyett elég
volna egy kötőfék,
nyerget se tennék rá,
sarkantyút se kötnék.

Szőrén ülném én meg,
s tudom, egy jó szóra
még a tengeren is
egyből átugorna.


Ha a napnak

VISSZA   TARTALOM

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.


Ha én zápor volnék

VISSZA   TARTALOM

Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.

Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.

Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.

Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.

Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.


Ünnep van, ünnep van...

VISSZA   TARTALOM

Ünnep van, ünnep van,
nagy ün-nep.
Terülj meg, asztalkám,
te-rülj meg.

Esztike asztalát
nagyszemű kisbabák
ü-lik be
aki a legjobb volt
az ül az
ö-li-be.

Megmosta a kezét
min-den-ki.
De finom az ebéd,
ün-ne-pi!
Ünnep van, ünnep van,
gyer-mek-nap,
még a kis
cica is
fagylaltot
nya-lo-gat.


Évike-nénike

VISSZA   TARTALOM

Évike, Évike,
bizony ő már
nénike.
Nénikéje Esztikének,
pedig még csak a hat évet
őszire
tölti be.
De azért már, mint egy nagylány,
sürög-forog, nézi: hadd lám,
eszik-e,
jóllakott-e
Esztike?
S lábujjhegyen jár, ha alszik,
s hogy aludjon, vele alszik,
s pisszre rebben apró ujja,
ha valaki megzavarja.


Hessegető

VISSZA   TARTALOM

Bú, bú, fekete bánat,
kedvemre ne boríts szárnyat.
Hess el, fekete kotló!
Lovamon arany a patkó,
szájában ezüst a zabla,
kantárja, csótárja, csatja
gyémánttal van kirakva.
Hess el, fekete vénség,
mielőtt rád nem lépnék!


Faragott versike

VISSZA   TARTALOM

Volt egy fakatona.
Fából volt a lova:
kengyelje, kantárja
a kádár munkája,
fából a patkója,
fakovács patkolta:
fából volt faragva
a föld is alatta.

Fahuszár, favitéz,
hadd látom, mennyit kérsz?
Százat adj lovamért,
ezeret magamért.

csapj oda, csapj bele,
égjen a tenyere!


Három székláb

VISSZA   TARTALOM

Van egy kisszék,
háromlábú,
három lába:
három bábu.

Egyik: Billeg,
másik: Ballag,
harmadik meg:
Billegballag.

Így a kisszék
meg nem állhat,
szidja is a
három lábat.

Állj meg, Billeg!
Nyughass, Ballag!
Ne lipinkázz,
Billegballag!

De ők aztán
csak azért se,
nem hallgatnak
a kisszékre.

Billeg ballag,
Ballag billeg,
s Billegballag
ballag-billeg.

Jár csak jár
a három tébláb,
ringatózó
három székláb.

Kedvébe
eképpen járnak
a kicsi szék
gazdájának


Tűvé-tevő

VISSZA   TARTALOM

Szőrén-szálán elveszett,
lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?

Tűvé tette a szobát,
egész áldott este.
Sírt a kislány de a tűt
hiába kereste.

Lába mégse kelhetett,
el senkise vitte,
meglelném, ha valaki
keresni segítne.

Megkérte a kiskakast,
hogy keresnék ketten.
Kukurikú, meglelem
ha keresni kezdem.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kakas is
hiába kereste.

Megkérte a kiskutyát.
Bízd a szimatomra,
úgy veheted mintha már
a tű meg is volna.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kutyus is
hiába kereste.

Megkérte a malacot.
Egyet se sírj húgom,
azt a kis tűt neked én
menten előtúrom.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
túrt a malac, de a tűt
hiába kereste.

Megkérte az egeret,
utána a macskát,
végül a vakondot is,
de nem látta hasznát.

Tűvé tették a helyet,
egész áldott este,
macska, egér s a vakond
mind a tűt kereste.

Ám hiába, nyoma se
volt sehol a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek.

Sírt, csak sírt a kicsi lány
egész áldott este,
s még álmában is talán
mind a tűt kereste.

Elsírta a bánatát
reggel a csikónak.
Hozz egy fogót szaporán,
rántsd le a patkómat.

Most verettem frissiben,
vadonatúj mágnes,
ezzel a tűt megleled,
ne sírj kicsi Ágnes

Térült-fordult a kislány,
s mint egy fényes bolha,
pattant a tű szaporán
a mágnespatkóra.

Örülnek mindannyian
a megkerült tűnek.
S a fokába sorra mind
piros cérnát fűznek.


Kelekótya-lapótya

VISSZA   TARTALOM

Serpenyőben a lapótya,
lesi, várja Kelekótya.

Silleg-süllög a lapótya.
Mit sündörögsz, Kelekótya.

Megfordítják a lapótyát,
pirongatják Kelekótyát:

- Várj sorodra, Kelekótya,
nem sült meg még a lapótya!

Csak nem tágít Kelekótya,
markában már a lapótya.

Ja-jaj, éget a lapótya! -
Jajveszékel Kelekótya.


A halak bosszúja

VISSZA   TARTALOM

Tutajos Lajos és
Úszó Pál
vízre szálltak egy
szál deszkán.
Szerencsét akartak
próbálni,
deszkán hasalva
horgászni.
Billegett-büllögött
a deszka,
markolta, tartotta
Lajoska.
Pál meg a horgot
kezelte:
dobta, rántotta,
emelte.
Nem is lett volna
talán baj,
hogyha nem jön egy
falánk hal,
s mellette még egy
csapatnyi.

Táncolt a dugó,
ropogni
kezdett a bot, és
roppant is,
nyelte is már a
roppant víz.
Mindketten kaptak
utána,
nem volt gondjuk a
deszkára.
Erre várt csak a
csapat hal:
orral, uszonnyal,
farokkal
tovalopták a
szál deszkát,
s föl-fölugrálva
kacagták,
mint úszik partra
kifosztva
Pali s utána
Lajoska.


Somvirággal, kakukkfűvel

VISSZA   TARTALOM

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.

Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:

fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,

árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,

menni, mendegélni,
este hazatérni:

fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,

somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.


Három kérdezgető

VISSZA   TARTALOM

I.

- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.

- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.

- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.

- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.

II.

- Te kis juhász, merre mész?
- Merre nyájam legelész.

- Hát a nyájad merre jár?
- Ahol zöld füvet talál.

- Hallod-e, te kis juhász,
   ha farkas jő, mit csinálsz?

- Megmarkolom a botom,
   s a farkast megugratom.

III.

- Hallod-e, te kis kovács,
   mit kopog a kalapács?

- Azt kopogja, kipre-kopp,
   csengős csikót patkolok.

- Hallod-e, te kis kovács,
   mit dohog a kalapács?

- Azt dohogja, dön-de-leg,
   ekevasat élezek,
   mert a tavasz kö-ze-leg.


Gyalogúton

VISSZA   TARTALOM

Hegyre fut, völgybe fut,
kanyarog a gyalogút.
Gyalogúton - ki lehet? -
egy kis legény lépeget.
Vállán villa, gereblye,
kalapjában két szem cseresznye;
villanyélre akasztva
hátán egy nagy tarisznya.
(Ebédet visz bizonyára,
arra vall a tarisznyája.)
Megy szaporán, meg nem áll,
máris milyen messze jár!
Mire jobban megnézhetném,
elnyeli a görbe ösvény.


Erdőn jártam

VISSZA   TARTALOM

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?
Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!


Ballagi

VISSZA   TARTALOM

Nem messze van ide Kászon,
útja végig fehér vászon,
ballag rajta valaki,
bizonyára Ballagi.
Fején kucsma, lábán csizma,
nyakában meg nagy tarisznya,
kajla bajsza csupa dér:
estére csak odaér.


Elment Péter

VISSZA   TARTALOM

Elment Péter tököt venni,
elfelejtett pénzzel menni.
Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi.
De nem volt mit elővenni.

Elmaradt a sülttök-vétel,
étlen maradt szegény Péter.


Faroltató

VISSZA   TARTALOM

Farta te, tarka,
tarka tehén, farta!
Kolompot zengőt,
kötök reád csengőt,
szarvadra szalagot,
szarvad közé csillagot.


Vigye el a róka

VISSZA   TARTALOM

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!


Rajz rigóval

VISSZA   TARTALOM

Ákombákom
levelek a fákon.
Limb-lomb susogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó
azt fütyüli: élni jó.


Két vén fáról

VISSZA   TARTALOM

Zöld Király és Zöld Királyné,
ha fúj a szél, lovagolnak,
megkergetik, megfuttatják
hol a napot, hol a holdat.

Zöld Király és Zöld Királyné,
ha szélcsönd van, álldogálnak,
nézegetik árnyékát a
két gyönyörű koronának.


Szerencse

VISSZA   TARTALOM

Hű, mekkora szerencse,
hevül már a kemence,
a tészta is dagasztva
meg is kelt már magasra.

Hol a lapát, vessük be,
míg meleg a kemence:
süssünk hamar egy sütet
új sütetű kenyeret.


Volt egyszer egy ember

VISSZA   TARTALOM

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.


Volt egyszer egy varga

VISSZA   TARTALOM

Volt egyszer egy varga,
csak az nem volt, sajna,
miből rámás csizmát
varrt volna a varga.

Volt egy görbe tűje,
abba cérna fűzve,
sodrott, szurkos cérna,
volt fűzve a tűbe.

Éles kése, metsző,
kalapácsa kettő,
háromlábú széke,
mindenkinek tetsző.

Szegző s varró árja,
kaptafa és sámfa,
kicsi s nagy, egyszóval
mindenféle lábra.

Térdig érő asztal,
tele ezzel, azzal:
jófajta csirizzel,
suvickkal, ragaccsal.

Bőrköténye s kajla,
pödrött végű bajsza,
mindene volt, mitől
varga lesz a varga.

Csupán bőre s talpja
nem volt neki, sajna,
márpedig anélkül
nem varga a varga.

S hiába lett volna
bőrje no meg talpja,
ha nem volt akinek
rámás csizmát varrna.

Gondolt egyet, s tett az
egészre egy foltot,
kidobta a csirizt,
s becsukta a boltot.


Mátyás-napi vásár

VISSZA   TARTALOM

Nagy vásár volt még a
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
oda járt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár.

Node nem azért volt
híres ez a vásár,
hogy lábbelit venni
oda járt a császár.

Bár a vevőtől is,
kivált ha az császár,
hírre-névre kaphat
olykor egy-egy vásár.

De a keresztúri
nagy kirakóvásár
híréhez-nevéhez
nem kellett a császár.

Portékájáról volt
híres az a vásár,
azért járt el oda
csizmáért a császár.

Utcák hosszat állott
álló nap a vásár.
Sátortól sátorig
alkudott a császár.

Parolázott, már-már
készen volt a vásár,
egyet gondolt, s azzal
odébbállt a császár.

Addig válogatott,
alkudott a császár,
félő volt, hogy mindjárt
eloszlik a vásár,

s mehet szégyenszemre,
és éppen a császár.
S mit mond otthon, miért
maradt el a vásár?

Járhat majd tavalyi
csizmában a császár,
esztend' ilyenkorig
nem lesz csizmavásár.

Mert csizmát csinálnak,
s máshol is van vásár,
de oda nem mehet,
nem bizony a császár.

Menne ő örömmel
máshová, a császár,
de nem oda Buda,
kettőn áll a vásár!

Megmondta az asszony
- otthon ő a császár -:
"Csizmát kend csak Székely-
keresztúron vásál.

Nem pazarolhatunk,
éppen mi, a császár,
mikor ott az olcsó,
nagy tél végi vásár.

Alkudjék csak kelmed,
úgy vásár a vásár."
Ezért alkudozott
napestig a császár.

De nem is maradt el
sohasem a vásár,
estefelé mégis
csizmát vett a császár.

Többnyire Bodrogi
sátorában vásált.
Bodrogi rendszerint
megszánta a császárt.

Pompás áldomással
végződött a vásár,
s karján új csizmával
ment haza a császár.


VISSZA   TARTALOM