Háromkirályok

 

Nem Kínából
Perzsiából

Jön a Három
teveháton

Nekik aztán
nem jár járom

Szabadok hi-
szen királyok

Milyen hosszú
a sivatag!

Milyen forró
és hallgatag

Milyen fényes
fönn a csillag

Szívük köze-
pébe villan

Hát követik
napestelig

Amíg a Hold
ki nem telik

Nagy Heródes
mint kígyó les

Rájuk szisszen
ő az isten!

De nem félnek
célhoz érnek

Megy a Három
teveháton

Megy hazáig
Perzsiáig

Útjukon csil-
lag világít



Hercegi egyfüst

 

Mintha valamelyik
fönti herceg
pipafüstjét
felénk fújná
megannyi kéménybe
kályhába
föntről beledugná
nem gondolnánk
mi sem
szénre fára
csak azt kérnénk
tisztelettel
ne fogyjon ki
hercegünknek
pipatára
meg még azt is:
ne legyen
a decemberi
égi füstnek
nagy az ára!



Hidegügyben melegében

 

Az ám a tél
mikor a füst
is fázik
nem bodorog
nem tekereg
háztól házig
nyílegyenest
fölfelé száll
rövid úton
égbe kószál
s ott jelenti:
"Hidegügyben
melegében
kéne már
valamit tenni!"
- s el mint a füst
ha nagyon fázik -



Fóka-nóta

 

Három fókafióka
szeleburdi,
nem akar a hóhullásban
elaludni.

Anyjuk egyre mondogatja:
jő a medve,
fehér bundáját a hóban
rejtegetve.

Nem félnek ők a medvétől,
nem ijednek,
hógolyókat gurigatnak
Amundsennek.



Füsttel írtam

 

Milyen egyenes a füst
fénylik mint a színezüst
tetők fölött utazik
hull rá a hó - havazik

Bugyborékol már az üst
tekergő lesz fönn a füst
víg muzsika rotyogós
kinn a fagy még kopogós

Kéményből a füst leszáll
csöndes eső rászitál
érződik a fű szaga
tavaszt hoz az éjszaka



Tavaszbiztató

 

Télből elég
már a juss

ne késlekedj
március

meleg széllel
ide fuss

kívánom hogy
messze juss!



Ha időjós leszek...

 

    (napi 8 órában 8 jelentés)

1.

Ha időjós leszek
folyvást hazudhatok,
a nagy-nagy igazságok
körül téblábolhatok,
nyugodtan melléfoghatok
és melléjelenthetek,
júliusra hószitálást
simán füllenthetek.

2.

Én már komolyabb időjós,
azaz: meteorológus vagyok,
gondolhatjátok, hogy emiatt
gondjaim nagyok,
mert jósolok, ígérgetek
- persze tudományos alapon -
mégis gyakorta fő a fejem,
és pirul a kalapom.

3.

Mégiscsak időjós leszek,
mert annak lenni jó,
igaz, van ebben
némi rizikó:
hol az eső esik,
hol meg dől a hó,
ezt bizony jól tudni,
nem mindig tudható.

4.

Szóval van itt mindig
bizonytalan esés,
hirtelen borulás,
sűrű felhősödés,
aztán a felhőkből
mégsem eső esik:
oly szépen hull a jég,
hogy állunk is leesik.

5.

De azért nagynéha
rendesen megered,
ürgeöntő hévvel
áztat és áztat el;
mivelhogy jóslatom
kék eget s napsütést
ígért, nyaralóknak
barnulást, le(fel)sülést.

6.

Figyelem, figyelem!!!
Izgatottan figyelem
a felhők útját,
bevonalkázom a felhőkben
az esők kútját,
s e kútból, ujjé!,
szavamra mondom, jöhet a lé:
szapora zápor, sistergő zuhé.

7.

Ilyen figyelemben
dolgozni sem álom,
holnapi időnket
- tudományos alapon -
mégis kitalálom,
aztán kikiáltom,
hogyha mégis másra fordul:
valahogy kiállom.

8.

Időköltő leszek,
ezt-azt költhetek,
barométerembe
mesét tölthetek,
újabb köpönyeget
sűrűn ölthetek,
így telnek majd évek,
hónapok, hetek.



Áron mondja

 

Tőlünk 1256 lépésre van az óvoda,
ott piroslik ni, és tarkállik is,
mert hullatja pirosát, pedig tavaly
lett pont új, viszont 1256 lépésre van,
egyszer nagyon ráértünk apával meg a
tesómmal, aki 2. sulis, és leléptük,
de az én óvodás lépésem számított,
azon belül is az én középsőcsoportos
lépésem, a nővérem, Réka sokkal messzebbre
jár a 2/z-be egy furulyával, amit mindig
elveszt vagy elront, mert ilyenek a
zeneisek
, szóval ő olyan messze jár
a világvégére, hogy addig még az apukám
se tud számolni, meg nincs is türelme,
egyszer azt mondta egy utcabeli néninek:
a türelem közelebbi iskolát terem, és én
pont abba járok, hát majd meglátjuk,
nyújtózkodik az apukám, majdnem megfogja
a plafont, ott meg közben futkoz egy szegény
pók, hát melléfog a póknak is, így jobb
nekünk, mondja anya: nem lesz pókos festményünk,
ezt még kibírjuk valahogy
, de ahogy a kistesóm,
a Rita ordít, azt már nem sokáig, nyolc hónapos,
6 és fél foga van, és irtóra bír ordítani,
különben hasznos nekem, mert amióta a Rita
van minálunk, az óvodában előrehaladtam
a betűk kiejtésében, ezt a Zsuzsa
néni mondja, akit szeretek, mert a
legszebb az óvodában, apát is meg lehet
kérdezni, írásba adja, én még nem tudok
írni, de elhiszem neki, csak rá kell
nézni a Zsuzsa nénire, és egyből mosolyog,
az anyukámnak ez már nem megy, a Zsuzsa
néninek ez a dolga, neki így hát még
sohasem pisiltem be, de a délutáni,
altatós óvónéninek, aki ráadásul nem is
szép, szoktam, mert nem szeretek aludni,
nem fogok megnőni, ebbe bele lehet törődni,
de ha mindig ezt mondják, még étvágyam se
lesz, az egyik fülemen ki, a másikon be,
az alvás nem akar bemenni, még este se,
például néztem a nagytesómmal az Onedin
családot, nem szabadott volna, az anyukám
teljesen ki van készülve tőlünk és az
apukámtól meg plusz is, közben a Rita
jobban bömbölt, mint az Onedin kapitány,
és akkor mondtam egy jópofát, hogy a hajók
fába szorult férgek, igen tetszett az
apukámnak, és ő nem haragudott, hogy tévézünk,
ha lenne kocsink, valami nem ám kicsi, mint
egy Trabant, akkor mindennap taxikálnánk
az oviba, sőt Réka se menne a világvégére
suliba, a 2. zeneibe furulyázni, persze
nincs, apa nem is ismeri az autókat, csak
a focistákat, csak Sportot olvas, bele se
néz a Réka Üzenőjébe, itthon piheni ki
a dolgozót meg a sok drukkolást, óvodás
kora óta a stadionba jár hajrá Fradit
kiabálni, engem még nem vitt, de a Rékát
már igen, most majd én következem, de az
óvodásoknak kiabálok, apa azt mondja, hogy
anya dilettáns a sporthoz, ez a mi legnagyobb
bajunk, van még más is, persze a legkisebb
még nem megy sehova, se ovi, se suli,
a bölcsit meg kihagyatják vele, jó neki,
nem tudja meg, mi az 1256 lépés,
az iskoláról nem is beszélve, rólam már
az egész utca tudja, hogy mi leszek, ha
mégis megnövök, persze alvás nélkül,
anya még bízik az óvodában, apa már korábban
se bízott, és ő se szeretett ekkora korában
aludni, azt mondja, hogy mostanában pótolgatja,
látom, a tv mellett is sikerül neki, a Híradót
mindig átalussza, Réka meg én mondjuk el
neki a híreket, erre ő legyint, azt mondja:
MESE, de hiszen az előbb volt, azt nem is aludta
végig, figyelem különben, a sporthíreket azért
jobban tudja, mert mérgelődik, csapkodja az
asztalt, szid valakiket, olyanokat mond, amiért
nekünk a szánkra csap, ha mi mondjuk, ez is
egy érdekes dolog, mert apának ki csap a szájára,
iskolába ha beírat anya, egyedül ő tehet ilyet, én
legföljebb kiiratkozom, ezt tudja már most a mi utcánk,
elmondtam mindenkinek, volt, aki kérdezgette,
volt, aki nem, és tudom, hogy minden gyerek
irigyel majd az iskolakerülésért, de addig
még az óvodával kell megbirkóznom, még szerencse,
hogy a Zsuzsa néni is pont odajár dolgozóba, és
hogy tudom, mert ezt senki se tudja: hány lépésre
is van mitőlünk az ovi, megmondanám most is, de
a végére mindig elfelejtem, majd a nagytesóm segít,
csak őt meg éppen mától befogták zongorázkodni, szegény!



Kórházban, ráadásul nyáron

 

Kórházba nem jó kerülni,
ott többnyire minden hófehér,
azt hinnéd, nyáron itt a tél,
de feküdni kell, feküdni.

Azt állítja egy doktor úr,
a "körnagyszakállas" doktor úr
miközben szakállába túr,
hogy állapotom jól javul

s reméli úgy megjavulok,
hogy a kórház is kap jelest,
ha magatartásból egyenest
két jegyet is javulok.

Álmomban néha fölsírok,
pedig én győzöm le dr. Tóthot,
összecsavarom, mint a drótot
s viszem, hisz elbírok

vele is, s a nővérkékkel szintén,
akik a fő-fő etetők s itatók,
csendreintők, parancsolók,
de szabadságot várnak, mint én.



"Jótanácsok" - nyár közepén

 

Azt mondják
hogy nagy leszek
s deltásabb
mint a keszeg
vasszeget is
megevő
folyton éhes
iskolás
izomzatban
óriás
így ezután
mi leszek
szócipelő
szóvivő
szótól
sótól
- meg elformatervezett
iskolatáskától -
földig hajló
"fuvaros"
aki most
a nyár közepén
annyi fura
elrettentő
riogató
felkészítő
"jótanácsot"
megfogad
iskolába menő
kedve
- ha volt eddig valamennyi -
lelohad



Cirkusz a város

 

A város fölött
a sátor         kész
        cirkusz
a város
        bohóc
                 színész
idomár
        elefántos
                 törpe
csodazenész
fölöttük kötéltáncos
ugrásra          kész
      artista páros
a semmibe néz
cirkusz a város:
hétujjú kéz



Üvegből való vers

 

Nyáron eljött
a kerületi
ügyeletes
süveges
üveges
és kivert
két ablakot
- - - - - - -
mikor meg
fogytán
a gittel
a hittel
amit őkelme
vitt el
bemászni
láttunk
két alakot
azon a két
kivert ablakon
- - - - - - -
üveget hoztak
mivel ők nemcsak
üvegbetörők
vagy afféle
szitakötők
berepülők
csupán ráérős
pasasok
méginkább
nagyra nőtt
üveges
süveges
inasok
- - - - - - -
Karácsonyig
elkészültek
az angyalokkal
elrepültek
- - - - - - -
a jégvirágos
új ablakra
fel is írtuk:
"ami sok
az sok
ez az üveges
          sokk"
szóval nagyon
megsokalltuk!!



Káposztaföldek

 

Káposztaföldek,
káposztaföldek,
veszedelmesen
zöldek:

alkonyi randevúra,
hajnali randevúra
idejárnak
bizonyos nyúlurak
s némely
nyúlhölgyek

káposztaföldek,
káposztaföldek,
veszedelmesen
zöldek!



Nádból való vers

 

Nád
nád
nádszál
szál
szál
szálnád
ha kimonda-
nád
kihajladoz-
nád
egyszer
a
hajlékonyság
törhetetlenség
titkát
de lám
te nád
most te is csak
szálegyenesen
állsz
és befogod
a szád
mert
vizen át
tavon át
úszik feléd
egy nádvágó
naszád!



A tenger álma

 

Amikor a tenger alszik,
habjaiban Hold mosakszik,

naplementén Nap mosakszik,
amikor már nem morajlik,

ily gyönyörű égi fények,
álmot hozó jó remények

kisimítják hullámait
s meglódítják az álmait,

szállna álmában hajóra,
minden cseppjével hajózna,

vinné hullámait, vinné,
mélységeit is - ki hinné!

s hajózgatna nagy folyókon,
merengne a zuhogókon,

folyna forrásokig vissza:
tiszta lenne, újra tiszta,

Nap és Hold testvére lenne,
nyári zápor esőcseppje.