| A népi díszítőművészet más ágai | TARTALOM | A szellemi műveltség kifejezésének eszközei |
FEJEZETEK
Eddig nagy vonásokban igyekeztünk megrajzolni a magyar nép társadalmi és anyagi műveltségének legfontosabb vonásait, fejlődésének irányait és ható tényezőit. Ebben a fejezetben az anyagi és társadalmi műveltségre mint alapra épülő szellemi műveltség néhány fontos csoportját mutatjuk be.
A szellemi műveltség a magyar nép anyagi kultúrájának felépítménye, mely ha néha nehezen követhető áttételeken, de kapcsolatban van az alappal. Ez utóbbi megváltozása magával vonja az előbbi átalakulását is, bár ez rendszerint sokkal lassabban megy végbe. Elég, ha ezzel kapcsolatban a magyarországi kapitalizmus kezdeti szakaszára, a jobbágyfelszabadításra, a kapitalizmus virágzó korszakára gondolunk. A megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények következtében a szellemi műveltségben is alapos átalakulás tapasztalható: a népi díszítőművészet kivirágzóit, kiszínesedett, az új magyar népdal egyre jobban terjedt, ehhez kapcsolódott a csárdás és változatainak általánossá válása, hogy csak néhányat említsünk a sok példából.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az alap megváltozásával egyszeriben a felépítmény is megváltozik, mert ennek más az üteme. Egyes elemek sokszor évszázadok, sőt évezredek hagyományait megőrizve beépülnek az új műveltségbe. Máskor – gondoljunk csak a hiedelmekre, babonákra – egyes részletei mennyire tudják hátráltatni, akár még az anyagi javak termelésének menetét is, ismét mások meg éppen elősegítik azt.
A korai középkorban az urak és a jobbágyok szellemi műveltsége egész közel állt egymáshoz. Galeotto Marzio olasz humanista még ezeket írja Mátyás udvaráról: „A magyarok – legyenek nemesek vagy parasztok – majdnem ugyanazon szólással élnek és egyformán beszélnek… a magyar nyelven írt költeményt paraszt és polgár, közép- és főrendű egyaránt megérti.” A későbbiek során, a reneszánsz kultúra kibontakozása, elterjedése idején már bizonyos távolodás következett be, amit a könyvnyomtatás terjedése, az iskolázás egyre inkább elmélyített. A XVIII. századtól kezdve egyre érezhetőbbé válik, hogy a parasztság rétegei között nemcsak az anyagi, de a szellemi műveltségben is különbség mutatkozik. Ennek oka az, hogy a parasztság felső rétegei igyekeztek felfelé hasonulni, amihez a szegényebb csoportoknak nem volt lehetőségük. A szegényebbek, a nincstelenek egészen századunkig jórészt írástudatlanok, ezért a népköltészet megőrzőit, alkotóit, továbbfejlesztőit, gazdagítóit a legszegényebb napszámos, cseléd vagy kisparaszti rétegek között találjuk meg.
A parasztság műveltségét, így szellemi műveltségét is színezték a foglalkozási rétegek. A mezővárosok kisiparosai szokásokban is elütöttek a földművelő parasztság csoportjaitól, ezek viszont a pásztoroktól, halászoktól, kubikosoktól és summásoktól különböztek. Erre igyekezünk helyenként utalni, de e szempont keresztülvitelére a terjedelem meghatározta okok miatt nincs lehetőségünk.
| A népi díszítőművészet más ágai | TARTALOM | A szellemi műveltség kifejezésének eszközei |