Summásdalok

A summások (vö. 73–75. l.) az év felét messze töltötték lakóhelyüktől. A szabad időben, vasárnapokon bőven jutott idő a dalolásra is. Így viszonylag gazdag és jellegzetes népdalkincsük maradt fenn. Ezek többnyire új stílusú népdalok, melyek a világháborús katonanótákkal együtt a magyar népdal legelevenebb hajtásai.

A summások a toborzástól kezdve a hazamenetelig életük minden mozzanatát megénekelték, úgyhogy e szerint szinte egész életüket, munkájukat össze lehet állítani. Legtöbbször azonban e nóták központi kérdése a komisz bánásmód és a rossz étel:

Intéző ur udvarában van egy fa,
Párosával áll a summás alatta.
Intéző ur a summásra rákiált:
– Induljatok, az anyátok csillagát!
 
– Intéző ur, Isten áldja meg magát!
Ne mérjen már nekünk több szalonnát!
Vagy egye meg, vagy adja a kutyának,
Ne adja a hathónapos summásnak!

                       Bélapátfalva (Borsod m.)

Nemcsak az étellel, hanem az elhelyezéssel is sokszor baj volt, mert az ököristállóban, a hodályban vagy valamilyen barakkban kellett meghúzniuk magukat:

Lukas a hodály ajtaja,
Hideg szellő fú be rajta.
Hideg szellő csak azt fujja:
Csak a summás szabadulna.

                       Mezőkövesd (Borsod m.)

{H-480.} A summásdalok általában nemcsak a gyönyörködtetés és a szórakozás eszközei, hanem a munkaadó elleni harc fegyverei is voltak, mivel a költői forma, a dal, bizonyos lehetőséget biztosított arra, hogy sérelmeiket elmondhassák. Ennek különösen keménnyé válik a hangvétele, amikor a szerződés már vége felé közeledik:

Segédtiszt ur háza előtt van egy fa,
Segédtiszt ur arra legyen akasztva!
Én is elmegyek az akasztására,
Én huzom a kötelet a nyakára.

                       Sarkad (Bihar m.)

A summásdalok általában azokon a területeken jelentkeznek, ahonnan egykor nagy számban kerültek ki a summások, ezért e dalok erősen lokális jellegűek. A legtöbb ember Heves és Borsod megyéből került elő, míg ennél kevesebb a Dél-Alföldről és a Dunántúlról.