Kubikosdalok | TARTALOM | Csúfolók, tréfás és gúnydalok |
Különböző jellegű, tartalmú dalokat magába foglaló csoport. Észrevehetően széles körben érvényesült itt a műdalok, az irodalom, a deákos versezetek hatása. Sok rokon vonást találunk a katona-, pásztor- és betyárnótákkal éppen úgy, mint a szerelmi dalokkal. Köztük állandó volt a kapcsolat, és így állandó és végleges határt nem is lehet húzni.
A bordalok és a mulatónóták alkalomhoz kötődnek, és ezek eléggé változatosak. A legkülönbözőbb népi összejöveteleken: névnapokon, disznótorban, kocsmai mulatozáson, lakodalomban, szüreten, pincézéskor vagy csak egyszerű poharazáskor gyakran előkerülnek. Tartalmukban sokszor kötődnek egyik vagy másik alkalomhoz. Így szívesen emlegetik a kocsmát, a csárdát:
Ha bemegyek a kustányi csárdába, |
Eszem, iszom kedvem szerint rovásra. |
Elégséges hitelem van ott nékem; |
Megfizetek, becsületem nem sértem. |
Szép csárdásné, nekem pirosat hozzon, |
Az áráról semmit se gondolkozzon! |
Eladom a kifliszarvu tehenet! |
Bor árárul mégis teszek eleget! |
Felsőkustány (Zala m.) |
A bordalok szívesen és sokszor szembeállítják a munkát az ivással:
Addig iszom a csárdába, |
Mig egy lovam lösz a hámba. |
Fakót fogom a lógóra; |
Keressön borravalóra! |
Még azt mondják, korhely vagyok, |
Hogy dolgozni nem akarok. |
Dolgozom én, mikor illik, |
Mikor pénzöm fogyatkozik. |
Ormánság (Baranya m.) |
Az ivás nem eshet meg a bor, az ital dicsérete nélkül, különösen, amikor már a jókedv egyre inkább emelkedik:
Bor, bor, bor, |
De jó ez a piros bor! |
Asszony is iszik belőne, |
Félre áll a kontya tőlle. |
Nagyszalonta (Bihar m.) |
A bordicsérőt a társaságban az itató- és koccintónóta követi, melybe sokszor a jelenlevők nevét is beleszövik. Máskor meg jeles mondásokkal biztatják azokat, akik valamiért húzódnak az ivástól:
Adott Isten szekeret, |
Szekerembe kereket, |
Poharamba feneket, |
Abból iszom eleget. |
A doktor is azt mondja, |
Hogy a vizet ne igyam, |
Mert a vízben béka van, |
Életemnek vége van. |
Mohács (Baranya m.) |
{H-482.} Aztán előkerülnek azok a nóták is, melyek a részegséggel foglalkoznak, meg a következményeit ecsetelik:
Kimentem én a szöllőbe, |
Kapát vittem a kezembe; |
Felakasztottam a fára, |
Bort ittam a rovására. |
Még azt mondják az emberek, |
Hogy az orrom bortul veres. |
Mért veres a liba orra, |
Mikor sose mártja borba? |
Bort ittam én, boros vagyok; |
Hazamennék, de nem tudok. |
Aki tudja, mért nem mondja: |
Merre van az országutja? |
Azt mondják rám az asszonyok, |
Hogy a bortul ingadozok. |
Ingadozik a nádszál is, |
Pedig csak a viztül ázik. |
Tálya (Zemplén m.) |
De sorolhatnánk tovább a koccintókat, az itatókat, a pap-, leány- és asszonycsúfolókat, a kocsmai verekedésről szólókat, hogy az igazi ivók még a sírba is magukkal viszik az üveget. Míg az alábbi összekötő a betyárdalok irányába, hiszen róluk azt őrizte meg a hagyomány, nagyon kedvelték az italt, a cigányt és a szép asszonyt:
Mikor a betyárok |
Világbú kimulnak: |
Gazdag kocsmárosok |
Kúdulásra jutnak. |
De a szép asszonyok |
Mind lerongyollanak; |
Hegedüs cigányok |
Hazaballaghatnak. |
Szaján (Torontál m.) |
A legtöbb bordalt ott ismerik, ahol sok bor terem. Így minden jelentősebb borvidéknek megvan a jellegzetes dalkincse, ami nélkül valamirevaló mulatság nem történhet meg.
Kubikosdalok | TARTALOM | Csúfolók, tréfás és gúnydalok |