| Mulatónóták, bordalok | TARTALOM | A népballada |
A több rétegű dalcsoport egyike a legnagyobbaknak a magyar nyelvterületen. A szerelmi és katonadalok között helyezkedik el a számbeli aránya. A csúfolók hagyománya hosszú évszázadokra nyúlik vissza; a vágánsköltészet szókimondása, szilaj jókedve, a XVI–XVIII. századi deákos humor hatja át, és sok esetben kimutatható azzal való összefüggése.
A hármas cím egymáshoz közel álló, mégis különböző csoportokat jelöl, ezért nagyon nehéz lenne ezeket egységesen jellemezni. A lírai dalok egész sorára és sok-sok alkalomra kiterjeszthető fogalom, minden más népdal irányába meglehetősen nyitott.
Előadásukra vidám hangulatú társas összejöveteleken került sor, egyik követte a másikat. Egy-egy embercsoportot, lányokat, asszonyokat, legényeket, férfiakat, papokat és mestereket gúnyoltak ki találó és éles humorral. Ez a dalbeli bírálat elevenbe vágó, és sokszor nagyon kíméletlen, különösen akkor, ha a helyet, nevet a megfelelő módon helyettesítik, és ezzel a dalt aktualizálják. Mindebből az is látszik, hogy e dalcsoport számos tagja egészében vagy részleteiben rögtönzés.
Tartalmuk szerinti csoportosításuk csaknem lehetetlen, különösen akkor, ha még a paródiákat is ide soroljuk. A leggyakoribb formájuk az, amikor a lányok a legényt, illetve megfordítva kiénekelik, vélt vagy meglevő tulajdonságaikat elősorolják:
| {H-483.} A pusztai, a pusztai legényeknek |
| Nincsen pénzük, nincsen pénzük szegényeknek: |
| Bankóért nyul a zsebébe, |
| Tökmag akad a kezébe. |
Hódmezővásárhely (Csongrád m.) |
A városiak így csúfolták ki a többnyire szegényebb pusztai népet. Máskor meg nem az anyagi, hanem más tulajdonságait éneklik ki:
| Nem ér ez a legény egy szál vöröshagymát, |
| Ki a leány mellett összehuzza magát, |
| Összehuzza magát, eltátja a száját, |
| Verje meg az isten a málészájuját! |
Általános |
Természetesen a legények sem maradnak adósok, és bőven kifigurázzák a lányokat, különösen azokat, akik a legény után nagyon odavannak:
| A szentgyörgyi lányok tyukot ültettek; |
| Egy tyuk alá harminchat tojást tettek. |
| Harminchat tojásból csak egy kakas lett. |
| Szép szentgyörgyi lányok, mi lesz veletek? |
Sepsiszentgyörgy (Háromszék m.) |
A férfiak, asszonyok kicsúfolása sokszor erotikus vonásokat is tartalmaz, ami még csak kedveltebbé tette őket:
| Kukorica édes málé, |
| Majd menyasszony leszek már én |
| Ma menyasszony, holnap asszony, |
| Holnapután komámasszony. |
| Kukorica lisztes málé. |
| Öreg legény vagyok már én, |
| Csak az az egy reménységem: |
| Fiatal a feleségem. |
Általános |
| Töri a Mari a lencsét, |
| Várja a jó szerencsét! |
| Mikor viszik a padra, |
| Recseg a pad alatta. |
Pusztafalu (Abaúj m.) |
A vénlányok, az asszonyok mindig, minden korban s egész Európában a gúnyolódás céltáblái, így hát természetes, hogy a népdalok közül se maradnak ki, sőt a legtöbb éppen róluk szól:
| Párta, párta, fene ette párta, |
| Hogy a ménkü régen meg nem rágta! |
| Elszaggattam tizenhárom pártát, |
| Fene látta a gatyának a szárát. |
Nagymegyer (Komárom megye.) |
| Kiment a ház az ablakon, |
| Benne maradt a vínasszony. |
| Harminchárom foga híjja, |
| Mégis a babáját híjja. |
Nagyszalonta (Bihar m.) |
Természetesen a falu egyházi és világi vezetői sem kerülhették el a kigúnyolást, különösen a pap- meg a kántordalok visszatérő szereplői:
| Haragszom én arra szóra, |
| Ki a papot ugy megszólja, |
| Mert a papnak nincs bundája |
| Hideg a reverendája. |
| Heje-huja, hopp! |
| Haragszom én arra szóra, |
| Ki a mestert ugy megszólja; |
| A mesternek nincs kalapja, |
| Sapkában jár az utcára. |
| Heje-huja, hopp! |
| Heje-huja, szüröm ujja! |
| A cigány a nótám fujja. |
| Gyere, rózsám, táncoljunk hát, |
| Járjuk el a magyar nótát! |
| Heje-huja, hopp! |
A bírót ugyancsak megszólták, a dal társadalmi tartalma is világos, hiszen a bíró a jobb módúak közül került ki, így azokat támogatta:
| A kert alatt szürke ló, |
| Behajtotta a biró, |
| Úgy megrugta a birót, |
| Harmadnapra meg is hótt! |
| Szegény biró, de kár vót, |
| De jó huzó-vonó volt: |
| A szegénytől elhuzta, |
| A gazdagnak odaadta. |
| Örüljetek, parasztok, |
| Megholt a ti birótok! |
| Amit nem gondoltatok, |
| Kipótolta a ti szürke lovatok. |
Szend (Szabolcs m.) |
Az egész országban ismerik ezt a műfajt. A legtöbbet Erdélyből és az Alföldről gyűjtöttek belőlük. Nem mintha ezeken a vidékeken a humor erősebb lenne, hanem minden valószínűség szerint a gyűjtés egyenetlensége okozza ezt a látszatot.
A fentiekben természetesen a magyar népdalnak csak néhány csoportját mutattuk be, de legtöbbjükre csak utalni tudunk. Így elhagytuk a bölcsődalokat, a gyermekmondókákat és játékdalokat, a verses mondásokat, a találós meséket, párosításokat, a verses szerelmi leveleket, a vőfélyverseket, a lakodalmi énekeket, a táncdalokat és táncszókat, a köszöntőket és ünnepi dalokat, a bakternótákat, a koldusénekeket, a vásári kikiáltásokat és árusdalokat, a siratóénekeket, a vándordalokat. Ezek egy részével a szokások tárgyalásakor foglalkozunk. Felsorolásukat csupán azért tartottuk fontosnak, hogy a magyar népdalok változatosságát ezzel is érzékeltessük.
Ha végül a magyar népdalokat, mintegy összefoglalásképp, általánosságban akarjuk jellemezni, a magyar népdal sajátos nagyvonalúságát, tisztaságát, a mondanivalóiban művészi egyszerűséget és ezen {H-485.} keresztül az élet, a társadalom sokoldalú, bonyolult művészi kifejezését kell kiemelnünk. Nem egy magyar népdal egyetlen négysoros strófán keresztül elénk tudta állítani az egész akkori magyar társadalmat. Látszatra mégis mindig az egyén, az én problémáját mondja el, az egész közösség érzelmi állásfoglalását, indulatait, szenvedélyeit, gondolatát, értékítéleteit rendszerint ezen keresztül fejezi ki. A népdalban az egyén hangján is egész közösség szólal meg, ezért az „egyéni” és „közösségi” kifejezés a magyar népdalköltészetben végső fokon elválaszthatatlan.
| Mulatónóták, bordalok | TARTALOM | A népballada |