Hiedelemballadák

Hiedelmekhez kapcsolódó, illetőleg hiedelmek epikus szerepét hangsúlyozó magyar ballada akad még természetesen, az efféle felosztások nehézségét mutatja, hogy más és más csoportba is beoszthatók. Így Kádár Kata balladája nem is egy hiedelmet tartalmaz (bajt jelző véres kendő, sírból kinövő s megszólaló virág: mindkét motívum más balladákban és mesékben is gyakori), pedig ezt a balladát jellege már inkább a széphistóriás énekek közé sorolja. Hiedelemszerű s ugyanakkor mesei motívum segíti elő a Gyönyörű Bán Kata szökését, értelmezi A három árva balladájának panaszait, még betyárballadák egynémelyikében is előtűnnek ilyen motívumok, több évszázados természetszemlélet és hiedelem tükröződik bennük. Mindez csak azt igazolja, hogy nehéz a merev elhatárolás, s a népköltészeti teremtés ősibb motívumokat is meg tud eleveníteni, új tartalommal tölti meg.

A hiedelemszerű motívumokra épülő balladák sorába tartoznak az ún. vallásos motívumokat tartalmazó balladák is. Ezek között találjuk a megragadó Júlia szép leány balladáját, amelynek egyes motívumai a magyar kutatók közül többet is részint a pogány kori, részint a keresztény vallásos képzetekre emlékeztetnek.

{H-499.} Julia szép leány egykoron kimöne

Buzavirág-szödni a búzamezőbe,

Búzavirág-szödni, koszoruba kötni

Koszoruba kötni, magát ott mulatni.

Föl is föltekinte a magos egekbe,

Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le,

Azon ereszködék fodor fejér bárány,

A napot s a hódat szarva között hozván;

A fényös csillagot a homlokán hozta,

Két szép arany perec, aj, a két szarvába.

Aj, a két oldalán két szép égő gyertya,

Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.

Szóval mondja neki fodor fejér bárány:

– Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány!

Mert most esött héjja szüzek seröginek,

Ha eljőnél velem, én oda vinnélek,

A mennyei karba, a szönt szüzek közi,

Hogy bételnék veled azon kegyös rendi,

A mennyei kócsot adnám a kezedbe,

Első kakasszóra jőnék nézésödre,

Másod kakasszókor tégöd megkérnélek,

Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az anyjához fordul Julia szép leány,

Szóval mondja neki: – Anyám, édösanyám!

Én is csak kimönék buzavirág szödni,

Buzavirág szödni, koszoruba kötni,

Koszoruba kötni, magamat mulatni.

Föl is föltekinték a magos egekbe,

Egy szép gyalog ösvény hát ott jődögél le,

Azon ereszödék fodor fejér bárány,

A napot és hódat szarva között hozván;

A fényös csillagot a homlokán hozta;

Két szép arany perec, aj, a két szarvába.

Aj, a két oldalán két szép égő gyertya;

Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta.

Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:

Meg ne ijedj tőlem, Julia szép leány!

Mert most esött héjja szüzek seröginek;

Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének

A mennyei karba, a szönt szüzek közi,

Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;

A mennyei kócsot a kezembe adja,

Első kakasszókor jőnek látásomra,

Másod kakasszókor ingömöt megkérnek,

Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass, anyám, sirass, éltömbe hadd halljam,

Hadd halljam éltömbe, hogy siratsz hótomba! –

{H-500.} – Leányom, leányom! Virágos kertömbe

Első raj méhömnek gyönge lépecskéje,

Gyenge lépecskének sárguló viasza,

Sárog viaszának fődön futó füstje,

Fődön futó füstje s mennybe ható lángja!

A mennyei harang huzatlan szólalék,

A mennyei ajtó nyitatlan megnyilék,

Jaj! az én leányom oda bévezeték.

Viszonylag kevés változatban ismerjük ezt a vallásos áhítatban egyedülálló balladát, melynek gyökerei a középkori legendaköltészetig nyúlnak. Nyugat-Európában ez a típus gyakori és sokfajta, de a magyarhoz csak annyiban hasonlít, hogy egy leányt jegyesként az égbe visznek. A keresztény jelképrendszer egyes elemei (Isten báránya, misegyertya) mellett azonban a korábbi hitvilág elemei is megtalálhatók benne (csodaszarvas; fel-felbukkanó, útmutató fény). A középkorban születhetett, és így megvolt a lehetősége annak, hogy a két jelképrendszer egy csodálatos balladában egyesülhessen.

E csoportba tartoznak még a középkori latin fajokra (disputatio: vita) emlékeztető énekek, mint a Virágok vetélkedése, ez azonban befejezésével éppen nem egyházi, hanem virágénekszerű, világi. Tartoznak ide ponyvára került kevéssé értékes, epikus vallási énekek s távolabbról énekes koldusok effajta szerzései.