Tündérmesék | TARTALOM | Falucsúfoló mesék |
A népmesék egy másik jeles csoportja az ún. tréfás mesék, melyek a magyar népmesekincs mintegy 12 százalékát alkotják. Ezek a mesék, ha nemegyszer átjátszanak is a tündéries mesék csodákkal átszőtt világába, vaskosabbak és reálisabbak az előbbieknél, s néha eléggé kíméletlen humorral mulatnak a gyöngébb botladozásain, s ha a gonosz pórul jár, hát a tréfás mesében alaposan elveszi büntetését. Kemény, szinte kegyetlen humor, vigasság ez, nyomban megérezhetjük, hogy ezek a tréfák csak a nehéz, sokszor alig elviselhető sors ellenében születtek, vagy {H-534.} vertek gyökeret a nép hagyományai között. Ezekben nem a csodálatos, hanem a groteszk elem az uralkodó.
Sokszor ezekben a kis tréfás történetkékben is feje tetejére áll a világ, de nem mindig azért, hogy a felsőbb igazságok jelképeivel vigasztalódjon, mint a tündérmesék erkölcstana, hanem csupán az elképesztés, a megnevettetés kedvéért. Egy-egy mese ebből a műfajból sokszor versenyez a legravaszabb modern groteszk novellával. Példaként bemutatunk egy Hódmezővásárhelyen egy évszázaddal ezelőtt feljegyzett hazudós mesét (AaTh 852), mely különben nemcsak az emberi hiúság egyszerű kifigurázása, hanem társadalmi ítélet is, a szegényparasztság győzedelmes, kaján nevetése:
„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is tul, volt egy szegény ember, volt annak három fia.
Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz; meghallja ezt a szegényember legöregebb fia, akit Péternek hivtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz, megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént. Pedig már akkor annyi királyfi meg isten mícsoda nagy ur megfordult a király előtt akik közül mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni , mint csillag az égen, mint füszál a réten, de biz’ ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna.
Bemén hát Péter a királyhoz, köszön neki:
Jó napot adjon Isten, király uram!
Adjon Isten neked is fiam! hát mi járatban vagy?
Én bizony házasodni akarok, uram király!
Jól van fiam, de hát aztán mire vinnéd az asszonyt?
Tudja az Isten! Majd csak eltartanám valahogy … Az apámnak van egy háza meg egy kis földe is.
Elhiszem fiam , mondja a király.
Aztán meg van három darab marhánk is.
Most nem régiben a tőzek annyira meggyült az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle.
Egyszer azt mondja az apánk: Fiaim! hordjátok ki ezt a dudvát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.
Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk mind egy szálig.
Mikor már ez is megvolt, haza mentem, megmondtam az apámnak.
Akkor aztán én, az édesapám, meg a két kisebb testvérem, ugy négyecskén kimentünk a földünkre.
Aztán megfogtuk a szomszédunk négy földjének a négy sarkát, felemeltük, mint az abroszt szokás és a dudvát róla a mi földünkre forditottuk
Aztán a földünket teleszórtuk fümaggal.
Oszt olyan gyönyörü erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem!
Az apám aztán sajnálta kivágatni azt a gyönyörü fákat: hát vett egy falka disznót.
Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak …
Hazudsz! akasz …”, hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása, rögtön papot, hóhért hivatott, a szegény ember fiával összeadatta a lányát, csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre, még az árva gyereknek is akkora kalácsot adtak a kezébe, mint a karom; volt lé, meg lé, hát még a sok hus nélkül való lé!
Gallér hiján köpönyeg, |
Hazudtam, mert volt kinek. |
Eddig a tréfás mese, befejezésének verses csattanója is mutatja, hogy a tréfás meséket nem övezi a hitelességnek az a légköre, mint a tündérmeséket, szórakoztató jellegük világosabban megmutatkozik.
Tündérmesék | TARTALOM | Falucsúfoló mesék |