Falucsúfoló mesék

A falucsúfoló mesék csak 4,5 százalékban részesülnek a magyar népmesekincsben. Ezek már a mesék és mondák között helyezkednek el, előfordul bennük a természetfeletti elem is. Egy kisebb részük valóban megtörtént esetet mond el, míg más részük nemzetközi vándortéma. Ezek egy része évszázadokon keresztül szívósan tapad egy-egy faluhoz, városhoz, esetleg vidékhez; rövid epikus szerkezete többnyire csak egyetlen motívumból áll. Ezek rendszerint nem mesélés, hanem közösen végzett munka pihenőiben vagy anekdotázás közben kerülnek elő, amikor a társaság mulattatója sorra mondja el ezeket. Előfordul az is, hogy egy-egy ilyen falucsúfoló valamilyen mondást magyaráz, melyet általánosabban használnak. A legtöbb ilyen mese eddig eléggé nem ismert okból Rátóthoz (Veszprém m.) fűződik, ezért a magyar szakirodalom rátótiádáknak is mondja ezeket. így az alábbi mese (AaTh 1287) is a rátótiak bíróját figurázza ki:

„…Azt mondja a biró:

De előbb számoljuk meg, nem huzta-e bele valamelyikünket a vizbe ez a nagyfa, hogy megvagyunk-e mind a tizen?

Akkor elkezdi számolni, mikor kilencig elszámolt, ő magát sohasem számolja. Megszámolta vagy ötször, de mindig csak kilenc! A fejéhez kapja a kezét, oszt elkezd nézni az égre, oszt ordit magában, hogy:

– Jaj, egy embert elvitt a viz! Jaj, mi lesz velem, mikor én felelős vagyok mind a tizért! Nahát, most már én se megyek haza, mert hát oda az egy ember.

Hát még őrajta kivül még nyolc ember megint megszámoja, de az is csak kilencet talál. Már az is azt javasolja, hogy ő sem megy haza többet, mert ő a felelős, az ember, ő inditványozta, hogy itassák meg a fát. Majd mikor az az egy, a tizedik, aki még nem számolta, nekifog, azt mondja:

– Tudjátok mit, itt simitsuk le az agyagot simára, jó lágyra, oszt hasaljunk neki, vágjuk bele az orrunkat mind a tizen, vagy ahányan itt vagyunk, oszt megszámoljuk, hány lyuk van.

{H-536.} Ugy is tettek. Mikor lehasaltak, jól belevágták orrukat a földbe. Megszámolták, hát tiz van. Hő! Elkezdenek a plafonig ugrálni:

– Megvan mind a tiz, megvan mind a tiz!

Ezzel elmentek haza, még most is otthon vannak, ha meg nem haltak.”