{H-565.} Találós kérdések

A találós kérdés egy meg nem nevezett tárgy vagy jelenség rövid körülírása, egy másik tárgynak vagy jelenségnek az előbbivel megegyező vagy arra utaló ismertetőjegyeinek segítségével. A találós kérdések tehát a metaforához állnak közel, azaz a kitalálandó tárgy, jelenség ismertetőjegyeit hasonlóság alapján egy másik tárgyra, jelenségre, rendszerint a kérdésben megnevezettre ruházzák rá.

A magyar nép feltehetően szintén a legrégibb idők óta kedveli a találós kérdéseket. Ezeket még a XVII. században is mesének, találós mesének mondták: „Ha ki az én mesémet megfejti, úgymond, annak adom leányomat.” A magyar népköltészetben két típusát különböztetjük meg. Az egyik a „találós mese”, azaz valamilyen mesealakká formált, történethez fűződő kérdés. Leggyakoribbak azonban a rövidebb, rendszerint egy mondatból álló tulajdonképpeni találós kérdések. A magyar nép leginkább az utóbbiakat kedveli. Gyűjtésükre, feljegyzésükre azonban csak a múlt század közepe óta fordítanak figyelmet.

A találós kérdések felvetésének egyik legfőbb alkalma minden népnél, így a magyarnál is, a közös munka ideje, így pl. ősszel a kukoricafosztás, a hosszú téli estéken a fonó. Sok helyt a leánykérés alatt is szokásos a találós kérdések feladása. Közöttük sok az alkalomnak megfelelő pajzán kétértelműséggel megfogalmazott kérdés.

A találós kérdések keletkezésének idejét csak kevés esetben és akkor is csak megközelítőleg lehet megállapítani. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az egyes találós kérdések a bennük említett vagy a kitalálandó tárgyak létezése előtt nem születhettek meg. Így például az a találós kérdés is: Gircses-görcsös fekete, úgy ég, mint a fityfene? – csak azután keletkezhetett, miután a szenet az Alföldön is általánosan kezdték fűtésre használni, azaz a múlt század közepén.

A legősibb találós kérdések valószínűleg azok, amelyek a természet jelenségeire vonatkoznak. Pl.: A nagy méhkas sűrűn rajzik, ha nap süti, mind elázik (Havazás); Úgy megyen, meg nem áll, fődön fekszik, fel nem áll; Ágadzik, bogódzik, mégsem leveledzik (Folyóvíz); Högyön által aranygombot hajigálnak (Nap). Hasonlóképpen régi típust képviselnek a test részeivel kapcsolatos találós kérdések is.

A magyar parasztság életének ismeretében érthető, hogy találós kérdéseink jelentős része a földművelés és az állattenyésztés világát tükrözi vissza: Tíz húz négyet (Tehénfejés); Vajlajtorján fölhágék, bőrszékembe bészállék, csonttal vasat vágaték (Kengyelvas, nyereg, zabola, lófog); Kerek, mint az alma, ráncos, mint a szoknya. Aki kitanálja egy gondolatjába, mindjárt petákot nyomok a markába (Hagyma).

Különös figyelmet érdemelnek a közvetlen társadalmi mondanivalót hordozó találós kérdések, de ilyeneket a múlt népköltési gyűjteményei keveset közöltek. Az ide tartozó kérdésekben az osztálytársadalom bírálata és a dolgozó nép öntudata nyer kifejezést. Pl. Urak előtt kedves vagyok, sok hamisságot csinálok, de oka egynek sem vagyok (Írótoll); Elöntöm a mákomat, arra kérem rákomat, szöggye föl a mákomat, ne kévánnya káromat (Törvénykezés).

A találós kérdések művészi formája hallatlan gazdagságot árul el, és bizonyságot tesz népünk eleven észjárásáról, ötletességéről. A magyar találós kérdések egy jelentős részének etimológiai alapja van. Ide tartozik a szófelbontáson (Melyik disznó nem volt soha malac? A sündisznó), {H-566.} különösen a jelentésváltozáson alapuló találós kérdések (Mit csinál a bor az üvegben? Nedvességet).

A magyar találós kérdések egy másik nagy csoportja egyetlen szó hangsúlyozottságán s igaz értelmének pontos értékelésén fordul meg (Hány öltés kell egy jól megvarrt inghez? Egy sem, hiszen jól meg van varrva). Rokonok ezekkel az ún. miért-es kérdések, a kérdés ezekben az esetekben nem az egész mondat tartalmára, hanem csak egy szóra vonatkozik (Miért keresi az ember azt, amit elvesztett? Mert nem tudja, hol van).

A találós kérdések formavilágáról szólva arra is utalnunk kell, hogy a szólásokhoz, közmondásokhoz hasonlóan a találós kérdések jó részét szintén ritmikusan tagolt szerkezet jellemzi, sőt vannak alliteráló s végrímes szerkezetű találós kérdések is. Mindez azt árulja el, hogy a nép a találós kérdések esetében is mondanivalójának költői kifejezésére törekszik.