{H-572.} Keresztelő

A keresztszülők, komák kiválasztása már rendszerint a születés előtt megtörtént (vö. 61. l.). A születést követő második-harmadik napon többnyire a reggeli órákban a templomban történt a keresztelés. A gyereket a bába kíséretében a keresztanya vitte a templomba, ahova a keresztapa, a komák már korábban elmentek. Amikor hazaértek, ezzel az egész Európában ismert szólással állítottak be: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk.” A küszöbön az apja vagy nagyanyja emeli át, és ezzel teljesen a család tagjává válik. Most nevezik először a nevén, mert a keresztelés előtt, a rossztól: rontástól való megóvás miatt csak „Pici, Nemtudomka, Nevenincs” vagy más hasonló elnevezésekkel illették.

A keresztelés után mindjárt vagy a következő szombaton lakomát tartanak, melyen többnyire csak a családtagok, a keresztszülők és a komák vesznek részt, természetesen a bába sem maradhat el. Az egész nyelvterületre kiterjedő hagyományos ételeket nem ismerünk, helyenként a kalácsot és a különleges nagy perecet számíthatjuk ilyennek. A jókívánságokat prózában, de néha a hangulat emelkedésekor verses kurjantással fejezik ki.

Kiskomámné, arra kérem,

Kisfiára jól ügyeljen.

Nevelje fel szépen nagyra,

A leányszem kapjon rajta,

Ujujujujuj!

(Magyarvista, Kolozs m.)