{H-632.} A magyar népi hiedelemvilág

FEJEZETEK

A magyar nép hiedelemvilágáról beszélve elsősorban annak kozmikus-archaikus egységére kell gondolnunk, a természetfölötti, a természet és az ember egységére. E nélkül sok minden ismeretlen és érthetetlen maradna előttünk a nép hiedelmeinek rendszerében. A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem a hiedelemvilágban benne lappang archaikus vallásosságának, általában világszemléletének sok alapvető gondolata is.

A kutatók legtöbbje úgy tette fel a kérdést, szembekerülve a különböző primitív és paraszti hiedelmekkel, babonás szokásokkal és laikus vallási magatartással: hogyan lehetséges, milyen logika alapján a hitvilág? Hogyan hihetnek különben ügyes, a gyakorlati élet veszélyei, gondjai közepette jól eligazodó vadászok, halászok, állattartók, földmívesek a mi számunkra olyannyira kézzelfogható tévedésekben? Erre a kérdésre születtek a legkülönbözőbb elméletek, melyek a hiedelem keletkezését, fejlődésének történetét tárgyalják. Mindezek az elméletek inkább csak magát a babonát vizsgálják, s önmagából akarják megfejteni értelmét. Ez is döntő kérdés, mellőzhetetlen, azonban mégsem felel arra a fölvetett kérdésünkre: miért is hittek és hisznek olyan sokáig ezekben a különféle hiedelmekben?

A teljes és részletes feleletet erre ismét csak úgy adhatnók meg, ha az egész paraszti művelődést és társadalomszerkezetet ilyen szempontból vennénk vizsgálóra a maga történeti fejlődése során. Ha csak úgy kiszakítva gondolunk arra, hogy a magyar parasztság a szemmel való rontásban, a tehén tejének elvevésében, táltosokban, lidércekben s még annyi másban hihetett, ez valóban értelmetlennek tűnhetik fel előttünk. Holott sokkal inkább érthetetlen s értelmetlen egyebek közt az, hogy az európai magaskultúra, a városi élet is tele van máig is babonás viselkedésekkel, gesztusokkal, mágikus hatásoknak való engedelmességgel.

Ha a magyar művelődés történetét vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a paraszti kultúra hosszú századokon át nem volt szerves, hanem csak esetleges kapcsolatban az uralkodó osztályok szellemi tudatosodásának fejlődésmenetével. Ez általánosabb európai jelenség volt, s nemcsak hazánkban találhatjuk, hanem az itt következők mutatis mutandis érvényesek más nemzetek parasztságára is. A magyar parasztság etnikai csoportjai, társadalmi rétegei nem fejlődhettek együtt sem a nemességgel, sem a városi polgársággal: osztályhelyzetük, földhöz kötöttségük, a paraszti mezőgazdasági munka természete egyaránt megakadályozták azt, hogy a parasztság a reneszánsz óta rohamosan fejlődő európai művelődés és szellemi tudatosulás ütemébe bekapcsolódhassék, s ez európai racionalizmus hatásait közvetlenül átvegye. Az uralkodó osztályok felől is érték hatások, de ezek éppen gondolkozását, kultúrájának alapvető sajátosságait nem érintették, hanem például viseletüket, egy-egy meséjüket, dallamukat változtatták meg. {H-633.} A parasztság vélekedése a világ végső dolgairól, életről, halálról s a maga helyéről a világban századokon át a régi nyomokon haladt.

A paraszti kultúra és világkép, hogy így fejezzük ki magunkat, lényege szerint erősen önellátó volt: kérdéseire magának kellett megadnia legtöbbször a feleletet, minthogy a parasztembernek a maga kis gazdaságában egyszerre kellett lennie a házépítő mérnöknek, állattartáshoz, földműveléshez, időjáráshoz, énekléshez és még sok minden egyébhez értő szakembernek. A paraszti élet: kényszerű univerzalizmus, kényszerű egyetemesség. Tehát, mint mondottuk, a maga végső kérdéseire is jórészt magának kellett megtalálnia a helyesnek vélhető feleletet. Ezért hát hiedelmeiből a mienktől eltérő világ képe bontakozik ki, és sok esetben emlékeztetett arra az ősi samanisztikus felfogásra, melyből története szerint eredt. Ebben a felfogásban is a túlvilági hatalmak, a természet és az ember a legszorosabb viszonyban vannak, a kapcsolatok eltéphetetlenek. Amellett ezekből a hiedelmekből kitetszően a természetfölötti világ és a mi földi világunk nem is vált még el világosan egymástól, átjátszások, csodák bármikor történhetnek. Egy vasdarab, balta egyszerre lehet hasznos gazdasági eszköz s a következő pillanatban mágikus, elhárító, segítő, mely megakadályozza a vihar kártevéseit, a jégesőt. Természetesen az archaikus törzsi kultúrák kultuszaiban és az ősi hiedelmek világában ez az összefüggés, átjátszás könnyebben felfedezhető, érzékelhető, mint a parasztkultúrákban.

A parasztságnak ki kellett találnia a magyarázó elveket, helyesebben ragaszkodnia kellett jobb híján azokhoz az ősi magyarázó elvekhez, melyekkel a világ jelenségeit értelmezhették, s a maguk dolgát jól intézhették. Éppen ezért azt ne higgyük, hogy a régebbi paraszti világban a babona, a hiedelem csak valami mellékes tényező volt: egyik legfőbb szereplője, irányítója volt életüknek, a születéstől a halál szertartásáig bonyolult szokások, tilalmak kísérték végig, s ezekhez ragaszkodniok kellett. Még a gazdasági élet ténykedéseit is átszőtték a varázslások, hiedelmek. Termékenységi, vetési varázsok, a háziállatokhoz s termékeikhez, a tejhez, a tojáshoz fűződő hiedelmek mind azt mutatják, hogy életük minden területét át- meg átfonták ezek a hiedelmek. A babonáknak a gazdasági eljárásban éppen olyan fontos szerepük volt e paraszti szemlélet szerint, mint maguknak a szorosan vett termelési munkameneteknek. A vetéshez szorosan hozzátartoztak a vetési hiedelmek, és a jó termést bízvást a gondosan végrehajtott termékenységi varázslás ceremóniáinak is köszönhették hitük szerint.

Hogy mennyire behálózta a paraszti életet ez a hiedelemvilág, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a vallás tanításai alatt is századok óta élhette jó, ideig a maga életét mind a katolikus, mind a protestáns parasztság körében. Tudjuk jól, hogy Európa-szerte a paraszti vallásosságot egy sajátszerű kevertség, a kereszténységnek és a régibb hiedelemvilágnak összefonódása jellemezte. A keresztény szokások, áhítatgyakorlatok elkeveredtek helyi pogány hagyományokkal, antik emlékekkel, később fejlődött paraszti babonasággal. Valósággal szövevényes, egymásnak ellentmondó részekből álló rendszerré alakult a századok során a paraszti vallásosság, és van dolga a kutatónak, míg {H-634.} az egymástól eltérő eredetű elemeket szétválasztja. Nem is mindig sikerrel, hiszen egy-egy hiedelem a századok során új meg új alakot ölt, szerepet cserél, átváltozik. Sokszor nem is tudjuk pontosan eldönteni valamely hiedelemről, hogy régi pogány hagyomány-e, a keresztény Európában alakult-e ki, vagy pedig újabb kori fejlemény.

A döntő e történeti rétegek megkeresésén túl különben is annak a megállapítása, hogy a különböző történeti, társadalmi és művelődési okok miatt a magyar parasztság szellemi alkata, világszemlélete maradt olyan, hogy abban revivalszerűen újraébredhettek a babonás magatartások, a hiedelmeknek megvoltak a kijárt és mintegy beidegzett járataik, pályáik, ahol az új helyzetben mindig jelentkezhetett a babona mint a megoldás eszköze, értelmező elve.

A hiedelemvilág befolyással volt a vallásos világképre, a magyar parasztság társadalmi életére, gazdasági cselekvéseire, mindennapi szokásaira. De behálózta a paraszti alkotások egyik legjelentősebb területét, a népmeséket (vö. 525–532. l.) is. A paraszti alkotótehetség egyik leggazdagabb, legbonyolultabb területe nem fejlődhetett volna, ha a parasztság nem hiedelmeinek ebben a rendszerében gondolkodik. A népi epikum légkörét a csodának, a varázsnak szelleme hatja át, hitelük és a továbbhagyományozódáshoz való elegendő érdekeltségük csakis egy olyan társadalomban képzelhető el, melynek világképét nem a ráció, nem a mindennapi valóság határozza meg egyedül, hanem a hiedelmeknek ez a gazdagon burjánzó szövevénye. Ilyen társadalomban, ilyen művelődési formában a mese hosszú századokon át jó és hiteles szórakoztatója volt a parasztságnak. A népmese mai sorsa, átalakulása is igazolhatja ezt: a hiedelemvilág pusztulásával legelőbb a csodákkal teli mesék pusztulnak el, sorvadnak, és legtovább tudja magát tartani az anekdota, a helyi epikus hiedelmek; látszatra a valósághoz, az érzékelhető világhoz ezeknek van a legtöbb közük.

A magyar paraszti hiedelemvilág – mint mondottuk – az élet valamennyi területét behálózta. Ezért teljes bemutatásukra nem vállalkozhatunk, hanem csak néhány jellegzetes és fontos kérdését villantjuk fel. Egy-egy vonására már korábban is utaltunk a népi műveltség különböző területeinek tárgyalása során.