Előszó

Minden tudomány igyekszik minél teljesebb áttekintést adni eredményeiről. Hosszú évtizedeken érezte ennek szükségét a magyar néprajz is, mégis csak 1933–37 között jelent meg a négykötetes „A magyarság néprajza”, mely az előttünk járó polgári tudós nemzedék tiszteletreméltó és számunkra is alapot jelentő ismereteit foglalta össze. Ezt azonban napjainkig nem követte újabb áttekintés, és egyáltalában nem látott napvilágot olyan néprajzi kézikönyv, mely az érdeklődőket vagy más tudományágak képviselőit eligazította volna a néprajz legfontosabb kérdéseiben.

A nagyszabású összefoglalások előmunkálatai megindultak, de ezek még megjelenésük után sem pótolják a lehető részletességre törekvő, de mégis kisebb terjedelmű összefoglalást. Munkánkban igyekszünk azokat a történeti és társadalmi szempontokat érvényesíteni, melyek a magyar néprajztudomány felszabadulás utáni korszakát napjainkhoz közeledve egyre inkább jellemzik, így munkánkat nemcsak a magyar néprajz első kézikönyveként, hanem első marxista igényű összefoglalásaként is bocsátjuk olvasóink elé. Az egyes néprajzi területek teljesebb feltárásának hiánya, a feldolgozások szempontjainak különbözősége megnehezítette ugyan feladatunkat, de mégis azt reméljük, hogy az olvasó megfelelően tájékozódhat a magyar néprajz nehezen áttekinthető eredményeiről, és könyvünk segíteni fogja a nagyobb összefoglalások elkészítését is. Egyben eleget teszünk annak az általános érdeklődésnek, mely napjainkban nemcsak a rokon tudományok, de a nagyközönség részéről is a néprajz iránt megnyilvánul.

A finnugor eredetű, de műveltségükben török elemeket ötvöző magyarok a IX. század legvégén foglalták el hazájukat a Kárpát-medencében. A steppei jellegű kultúrájukat Közép-Európa gazdasági és társadalmi viszonyai, a kereszténység felvétele és számos szomszédos nép befolyásolta. Ezért mondhatjuk azt, hogy Magyarország Európa kicsinyben, melynek népi műveltsége keleti és nyugati hagyományokat egyesít különleges, csak rá jellemző egységbe. Munkánkban ezt a kettősséget és ezt az egységet igyekszünk lehetőleg minél több oldalról megvilágítani.

Minden könyv kisebb vagy nagyobb közösség számára készül. Minél szélesebb az a kör, melynek valami újat kíván nyújtani, annál nehezebb a szerző feladata, annál nagyobb a felelőssége. Ezt fokozottan érezzük, hiszen most nekünk a tudósokat és az érdeklődő nagyközönséget arról kell tudósítanunk, hogy mit is állapított meg tudományunk a magyar nép hagyományos műveltségéről. Nehéz feladat, nemcsak azért, mert az élet legfontosabb területeit kell kitapintani, hanem mert mindezt úgy kell bemutatni, hogy eloszlassuk azokat a romantikus elképzeléseket, melyek sokszor még ma is a magyar nép műveltségéhez tapadnak.

Más egy könyvvel kapcsolatban a tudomány művelője, és más az érdeklődő olvasó igénye; a kettőt mégis össze lehet egyeztetni. Ezért törekszünk általános összefoglalásra, és igyekszünk elkerülni a kisebb {H-6.} vagy általunk jelentéktelenebbnek ítélt részletekben való elmerülést. A tudósoknak kedvezünk akkor, amikor a könyv végén nagyobb, fejezetenként csoportosított válogatott bibliográfiát mellékelünk, melynek segítségével tovább kutathatnak az őket érdeklő részletekben. Mindkettőjüknek szolgálunk a rajzok, térképek, fényképek olyan mennyiségű közlésével, ami a mondandókat érthetőbbé és egyben érdekesebbé teszi. Tudományunkban sok a vitatott kérdés, hiszen az egyre nagyobb mennyiségben feltárt nyersanyag újabb és újabb problémákat vet fel. Azért elsősorban a már eldöntött vagy általunk eldöntöttnek vélt viták eredményeit summázzuk, hogy ezzel a legújabb, de már leszűrt megállapításokat kapja az olvasó.

Könyvünk az egész magyar népi tudás vázlatos áttekintését kívánja nyújtani, mely a társadalmi, anyagi és szellemi kultúra területére egyaránt kiterjed. Ezt évszázadokon keresztül elsősorban a parasztság hordozta, alakította, mely középkori kialakulásától kezdve, anyagi és szellemi téren egyaránt, jórészt önellátásra kényszerült. Ezért az alábbiakban általában a parasztság és egyes rétegei hagyományos műveltségét mutatjuk be, de szólunk azokról a kézművesekről is, akik termékeikkel elsősorban a falvak lakóit látták el. Az úri osztályok műveltségénél sokkal régibb és átfogóbb ez a másik kultúra, melyet joggal nevezhetünk közösséginek, hiszen a nép széles rétegei hagyományozódás útján örökítették az utókorra.

Ez a műveltség azonban ugyancsak alakult, formálódott, változott. Megőrzött a magyar előkorból hozott reliktumokat, történeti, etnikai jellegzetességeket, az anyagi kultúrában kevésbé, annál gyakrabban a szellemi műveltségben. A gazdasági, társadalmi változások hol lassú folyamatként, hol nehezen követhető gyors ütemben formálták a parasztság életkörülményeit, melyhez akarva-akaratlan igazodni, hozzátörődni kellett, így alakult, formálódott műveltsége látszólag önmagától, de valójában külső tényezők kényszerítő hatására.

A magyar népi műveltség a gazdasági és társadalmi tényezők hatására alakult, fejlődött ugyan, de e folyamatban sok más tényező is közrejátszott. Ezek közül elegendő, ha csak néhányat említünk meg.

Az urak és parasztok osztálya még egy településen belül is egymás mellett élt. A kastély, melyben a parasztok szolgáltak, példaként állott a szerény kivitelű parasztházak számára. Ezek berendezését, legalábbis a XVIII. századtól, sokszor ugyanaz az asztalos készítette, aki az uraság számára is dolgozott. Az úri műveltség pedig minden korban igyekezett a főúri udvarokhoz és az európai irányzatokhoz kapcsolódni, így ezen át Európa nagy kulturális, művészeti áramlatai, sokszor évszázados késéssel, erősen szűrve, de mégis eljutottak a magyar parasztokhoz.

A különböző korszakok egyházai is jelentős nyomot hagytak a parasztság műveltségében. A falvak központjában álló templomok az európai nagy stílusirányzatok jegyeit viselték, illetve annak provinciális változatai voltak. Az egyházi ünnepek, a szentek napjai a szokásvilágra nyomták rá bélyegüket. A prédikációkon keresztül európai hasonlatok, történetek találták meg az utat a magyar népköltészetbe. A gregorián énekek hatását szinte napjainkig ki tudjuk mutatni. A kálvinista zsoltárok XVI. századi eredetű francia dallamainak befolyása ugyancsak feltételezhető.

{H-7.} A Kárpát-medencében különböző népek együttélésének következményeként népi műveltségeik kölcsönösen hatottak egymásra. Különösen kimutatható ez az érintkezési területeken, ahol a falvak jelentős része vegyes összetételű. Egyes műveltségi elemek azonban sokszor a határterülettől messze is megtalálhatók, sőt nem egy esetben a nyelvterület jelentős részén jelentkeznek.

Mindezek kibogozásához, feltárásához úgy juthatunk el, ha a jelenből kiinduló néprajz történeti irányban is figyelemmel kíséri a jelenségeket. Ahol erre mód és lehetőség kínálkozik, ott visszafelé haladva meg kell szólaltatnunk az írásos emlékeket, az ábrázolásokat, a tárgyakat, mert egy-egy eszköz, munkamód, népköltészeti alkotás fejlődésének útját, egyszer-egyszer eredetét is így tudjuk megállapítani. Számos olyan esetet ismerünk, amikor végül is a régészet eredményeivel tudjuk összekapcsolni a néprajz vizsgálódásait.

A parasztság már a középkorban sem egységes. A jobb módú és szegényebb rétegei megkülönböztethetők a nincstelen szolgáktól, jól elváltak a falusi kézművesektől. A különbség az utóbbi kétszáz évben egyre erőteljesebben megmutatkozott, különösen gazdasági területen. A jómódú vékony réteg, a szegényparasztok, agrárproletárok és a nagybirtokok hányódó cselédei műveltsége között mind erősebb különbség keletkezett. A magyar néprajztudomány fontos feladatának tekinti a népi műveltség differenciálódásának nyomon kísérését, és ahol erre mód és lehetőség kínálkozik, mi is utalunk rá.

A népi műveltség tehát önmagában sem egységes, de hordozói, továbbfejlesztői képességeiket tekintve sem azonos fokon állanak. A tehetséges mesélők, énekesek nemcsak variálnak, hanem a hagyomány szellemében újat is alkotnak. Kiváló szövő és varró asszonyok a múltban is olyan hírre tettek szert, mint azok a pásztorok, akikhez messze földről eljártak egy-egy karikás ostorért vagy díszes faragásért. A többnyire névtelenség homályában maradt újítók tették jobbá a földművelés szerszámait, alakították munkamódjait. A kiemelkedő mesélőket, nótázókat környezetük számon tartotta, éppen úgy, mint a lakodalmak nagyvőfélyeit, akiknek egy személyben kiváló szervezőnek, verselőnek, táncosnak kellett lenniök. A parasztság csak nagyon messziről nézve látszott egységes jellegű tömegnek, hiszen rétegekre tagozódott, kiemelkedő egyéniségei meghatározott körülmények között a paraszti műveltség egy-egy területén olyat alkottak, ami az egészbe beépülhetett.

E bonyolult folyamat ábrázolása csak úgy lehetséges, ha külső szempontok szerint, fejezetekre tagoljuk a népi kultúrát. Tesszük pedig ezt a tudományszakunkban kialakult módszer szerint, mely az anyagi kultúrát a szellemitől csupáncsak a kutatás megkönnyítése érdekében választja el. Ezek elé illesztünk még egy fejezetet, melyben a szociális-társadalmi kultúra néhány jelenségére mutatunk rá, vagyis az emberek egymás közötti és a társadalomhoz való viszonyát elemezzük. A szétválasztás, a rendszerezés csupán a könnyebb áttekintést szolgálja. Az életben, a múltban és jelenben egyaránt, a jelenségek együtt vagy egymáshoz kapcsolódva élnek. Ugyanaz az ember szántott, aki esetleg kiválóan mesélt vagy énekelt, máskor mint funerátor a temetést rendezte, vagy éppen aratóbandát szervezett. Ezt a szintézist már az olvasónak {H-8.} önmagában kell elvégeznie, amiben a szerzők igyekeznek segítséget nyújtani.

Ezt szolgálja az is, hogy a bevezetőben ismertetjük a magyar néprajztudomány vázlatos történetét, múlt és jelen irányait, mai szervezetének, működésének néhány alapvető vonását. A magyar népi műveltség a legszorosabban kapcsolódik az egész nép és nemzet történelméhez. Ennek áttekintő, néprajzi szemléletű nyomon kísérése segíti az olvasót abban, hogy az így nyert keretbe további ismereteit a megfelelő helyre állíthassa. Ugyanilyen célból a magyar nyelvterületen egy rövid körutazást teszünk, hogy megismertessük a magyar nép legjelentősebb etnográfiai csoportjait, néprajzi tájait, melyek jelentős vagy kevésbé jelentős vonásokban különböznek egymástól. Nevük a továbbiakban többször is előkerül, így azokat már ismerősként üdvözölheti az olvasó. Miután pedig főbb vonásaiban bemutattuk a magyar néprajzot, azt is felvázoljuk, hogy a népi műveltség milyen elemei, egységei hogyan illeszkednek be a most kialakuló szocialista kultúrába.