{H-68.} A középparasztok

Földjük 5–15 hektár között váltakozott, ami olyan mennyiség, amennyit a család munkaerejével meg lehet munkálni, így legfeljebb az aratásra, melynek elvégzése sürgős feladat, alkalmaztak részeseket. A munkát csak úgy győzték, ha az egész család látástól vakulásig állandóan dolgozott. De ha két rossz termésű év következett egymás után, akkor már nehezen bírtak az adósságból kilábalni.

Birtokuk felszerelése hagyományos szerszámokkal és módszerekkel általában kisebb hozamot adott, mint a gazdagparasztoké. Új szerszámok megvásárlására ritkán került pénzük, így körükben gyakran találkozunk a közös munkaeszközzel, gépekkel, melyeket együtt vásároltak, és együtt használtak. Szerencsés esetben néhányan a nagygazdák közé vergődtek fel, de nagyon gyakran visszacsúsztak az alattuk levő rétegekbe.

A középparasztok ritkán alkalmaztak bérmunkást, és maguk sem vállaltak ilyen munkát, így ez volt a parasztság leginkább befelé forduló rétege. Ragaszkodott a hagyományokhoz a házberendezésben, étkezésben, ruházkodásban egyaránt. Akárcsak a gazdagparasztok, ők is arra törekedtek, hogy egy gyereküket taníttassák, és számukra az első fokot jelentette fiuk tanítóvá, esetleg pappá válása.