Az agrárproletárok

FEJEZETEK

A szegény parasztok és a nincstelen agrárproletárok rendkívül közel állottak egymáshoz. A legtöbb esetben csak egy házacska, egy kis darab föld alkotta a különbséget, ami egy hosszas betegség, rossz termés esetén könnyen semmivé foszolhatott. Számuk rendkívül magas, és a két háború között is megközelítette az összes lakosság egyharmadát. Egy részük igyekezett a parasztság magasabb rétegeibe bejutni, de döntő többségük ezt sikertelen vállalkozásnak ítélte, hiszen többszöri kísérlet sem hozta meg számukra a kívánt eredményt, így életmódjukban, szervezkedésükben egyre inkább az ipari munkássághoz közeledtek. Sanyarú körülményeik arra kényszerítették őket, hogy ruházkodásban, {H-69.} bútorzatban és sok más vonatkozásban elhagyják a hagyományos műveltséget, ugyanakkor a szellemi hagyományokat nemcsak megőrizték, hanem még gazdagították is.

Embertelen sorsuk szervezkedésre ösztökélte őket, mely azonban az ipari munkásság hasonló mozgalmával nem mindig találta meg a kapcsolatot. A múlt század utolsó évtizedében gyakran összetűzésbe kerültek a hatósággal, nemegyszer csendőrök, katonák verték le az urak földjének felosztására irányuló mozgalmaikat. Helyzetük sok vidéken olyan mértékben romlott, hogy az tömeges amerikai kivándorlást okozott. 1890–1914 között több mint egymillió nincstelen földmunkás keresett jobb megélhetési lehetőséget az USA-ban, és ezek nagy része soha nem is tért vissza.

Az alábbiakban az agrárproletárok néhány jellegzetes csoportját mutatjuk be. Ezek egy része az egész nyelvterületen előfordult, míg mások csak egyes vidékekre korlátozódtak. Jellemzőjük, hogy a foglalkozási rétegekkel (dohányosok, dinnyések, hagymások, paprikások {H-70.} stb.) szemben nem valami terményt, hanem csak saját munkaerejüket adták el. Még erre sem volt lehetőség mindig helyben, hanem a legtöbb esetben messze földre kellett elvándorolniuk.