A kubikosok

A múlt század második felében indult meg a folyók nagyobb mérvű szabályozása, a vasútvonalak általános kiépítése, ami nagy mennyiségű föld megmozgatásával járt együtt. Ezt az Alföld déli feléből kikerülő, termőfölddel nem vagy csak ritkán rendelkező kubikosok végezték (l. még 480–1. l.). Nevük arra utal, hogy a kiemelt föld köbölje után kapták fizetésüket, ami, ellentétben a fentiekkel, általában pénzben történt.

9. ábra Kubikostalicska oldalnézetben.
Szentes (Csongrád m.) környéke. XX. század első fele

27. Munkára váró kubikosok
Budapest, Teleki tér

A kubikosok ugyancsak bandában dolgoztak. Ennek vezetője a gazda, akinek feladatai közé tartozott a csapat megszervezése. Ezért ha újságból vagy szóbeli hírekből valamilyen nagyobb vállalkozásról hallott, akkor saját vagy közös költségen odautazott, megtekintette a körülményeket, a kereseti lehetőséget. Ha mindent megfelelőnek tartott, akkor megkezdte az emberek összeszedését olyanformán, hogy először {H-76.} jóembereinek, rokonainak biztosított helyet, akik közül az előmunkásokat és helyetteseit kiválasztotta.

A kubikosok bandagazdája a többiekkel együtt dolgozott, hordta a földet, de ugyanakkor ellenőrizte a mérnökök számolását, hogy be ne csapják őket. Az esetek többségében ezért a munkáért nem kapott és nem is fogadott el többet. A maga és a társai igazáért mindig kiállt, és mindig azok érdekeit képviselte a munkaadóval szemben. Mindez azt mutatja, hogy a jól szervezett és egymással szolidáris munkacsoportjaik már közelebb álltak az ipari, mint a mezőgazdasági munkásokhoz.

A kubikos legfontosabb szerszáma az ásó, a lapát és a talicska. Ezt mindig magával vitte, és mint tulajdonát javította, a munkához igazította. A talicska egykerekű, deszkából összerótt szerszám, melynek segítségével a kitermelt földet hosszabb vagy rövidebb távolságra lehetett szállítani. Sík talajon könnyebb és több munkát végezhettek, de erős emelkedőn a földdel megrakott talicska kitolásához már segítség kellett. Ilyen esetben a kubikos 10–14 éves fiát fogta a talicska elébe. Ezeket a gyerekeket sokszor nagy távolságban levő munkahelyekre is magukkal vitték. Ezért külön fizetést nem kaptak, de teljesítményük apjuk keresetében jelentkezett. Ez volt az egyik módja, hogy a gyermekek beletanultak a kubikosmunkába. Helyenként kordésgazdák is akadtak, akik a kitermelt földet kétkerekű, négyszögletű szekrényű, egy lóval vontatott taligával szállították a kijelölt helyre. Ezek mellett a kordéskocsisok és lóhajtó gyerekek dolgoztak.

{H-77.} A kubikosok számára egy-egy nagyobb földmunka esetében barakkokat vagy más ideiglenes szállást is emeltek, de a legtöbb esetben a munka megkezdése előtt saját maguk építették kunyhójukat. Ehhez lehetőleg szélvédett helyet választottak a készülő töltés alján, az erdő szélében, és felhasználták mindazt a nyersanyagot, amit helyben találtak (leveles ág, nád, gyékény, gyeptégla stb.). Ha hosszabb ideig maradtak, akkor földbe mélyített kunyhót készítettek, mely a pásztorok, a határbeli csőszök megfelelő építményeihez hasonlított. A kubikosok rendszerint gyékényponyvát is vittek magukkal, mely az ásó nyelére terítve eső és nap ellen egyaránt valamelyes védelmet nyújtott. Nyáron a tűzhelyet a kunyhón kívül helyezték el, télen ennek is belül kellett helyet szorítani.

Az étkezésről mindenki maga gondoskodott, és az alapanyag nagyobb részét hazulról hozta. Ennek legfontosabb eleme a kenyér, a szalonna és a különböző száraztészta, továbbá a hagyma. A szalonna a napközi élelmezést szolgálta, mert a kubikosok teljesítménybérben dolgoztak, és ezért a pihenőidőt a legkisebbre korlátozták. Meleg ételre általában este került sor, amikor mindenki a maga bográcsában főzte meg a tarhonya- vagy lebbencslevest, jó hagymásan, és ha telt a készletből, akkor szalonnásan.

28. Kubikosok
Alföld

A vasárnap munkájukban szünetet jelentett. Ilyenkor, ha közelben dolgoztak, hazamentek, hogy élelmüket, fehérneműjüket felfrissítsék, és a családdal találkozhassanak, a ház körül valami munkát végezzenek. Ha erre nem volt lehetőség, akkor tisztálkodással, mosással, {H-78.} varrással töltötték a napot, mert a hivatásos kubikosok nehéz helyzetükben is mindig igyekeztek ápolni magukat. Ha település közelében dolgoztak, akkor bementek oda. Körülnéztek, a számukra hasznosítható dolgokat jól megjegyezték, ezért az anyagi és szellemi kultúra elemeinek elterjesztésében fontos szerepet játszottak.

A kubikosoknál ritkábban került sor mesélésre, inkább szerették a tréfákat, elbeszéléseket, egyéni élményeket. A korabeli népdalokon kívül már jól ismerték a mozgalmi dalokat, indulókat, maguk inkább ezeket és a rigmusokat szaporították (l. 480–1. l.). Ezek közül ugyan nem sok került feljegyzésre, de azért a Dél-Alföld kubikosfalvaiban még sok ilyenre emlékeznek. Ezek nagyobb része a munka nehézségét, az elemekkel folytatott harcot, a kevés pénzt, a családtól való távolságot és a nehéz, kemény életet panaszolta, mint az alábbi esetben is:

Föld kiszívja az életünk.

Ásó töri a tenyerünk,

Lyukas ingünk, lyukas gatyánk,

Az isten se gondol miránk.