A vállalkozók

A különböző jellegű vállalkozók származásukat és műveltségüket tekintve jórészt nem tartoztak a falu paraszti közösségébe, hanem máshonnan telepedtek be. Társadalmilag az értelmiség után következtek ugyan, de általában nem vettek részt a falu irányításában és közös megmozdulásaiban. Mindenkivel igyekeztek jó kapcsolatot tartani, mert akár vettek, akár eladtak, függtek a falu lakosságától, de sok esetben az is tőlük, hiszen sokszor adtak előleget a terményre, kölcsönt a rászorulóknak.

{H-86.} A kupec elsősorban az állatokat szedte össze és továbbította a vásárokra, esetleg adta el a mészárosnak és hentesnek. Működését rendszerint nem egy falura, hanem nagyobb vidékre terjesztette ki, egyben figyelemmel kísérte az egyes területek közötti áringadozásokat. A gabonakereskedő már sokkal inkább helyhez kötött, és nagyobb mennyiségű termény elraktározására alkalmas építményekkel rendelkezett. Már kora tavasztól a rászorulóknak jelentős kamatra gabonát, pénzt kölcsönzött, és ezzel meghatározott áron lekötötte a termést. Általában mindenféle gabonát vásárolt, és azt igyekezett tavaszig tartani, amikor is akár helyben, akár a nagyobb kereskedőknek jelentős nyereséggel adhatta tovább. Sokszor a malmot is megszerezte, vagy a molnár terjesztette ki működését a gabonavásárlásra is, de mindkét esetben jelentősen tudta növelni keresetét.

A boltos még a legkisebb faluból sem hiányzott. Arra törekedett, hogy lehetőleg a település központjában szerezzen helyet magának, hogy mindenfelől egyforma könnyen megközelíthető legyen az üzlete. A falusi boltok többsége olyan vegyeskereskedés volt, ahol sót, fűszert, cukrot, ecetet, petróleumot és általában olyan cikkeket lehetett vásárolni, amelyek mindennap kellettek a parasztháztartásokban, de azokat maguk nem tudták előállítani. Ruhaneműek, gazdasági eszközök stb. csak ritka kivételként fordultak elő, mert ezeket nagyvásárokon szerezték be. Az üzletekben nemcsak pénzzel, hanem természetbenivel, főleg tojással, liszttel stb. lehetett fizetni. A boltos ezt a folyó árnál mindig alacsonyabban számította, így kétszeresen nyerhetett rajta. Olyan helyeken, ahol a lakosság egy része egyszerre kapott pénzt, terményt (pl. részesek, summások, cselédek stb.), ott felírásra előlegezett, de ez után bizonyos kamatot számított.

A kocsmáros is fontos személyiség volt a magyar faluban, nem is hiányzott sehonnan sem, sőt még a kisebbekben is több akadt belőle. Mindig a főútvonal mellé építette házát, hogy a jövő-menő emberek útjába essék. A kocsma rendszerint egy nagyobb ivóból állott, sarkában a lécekből összeállított kármentővel, ahol az üvegek még verekedés esetén is biztonságban maradtak. A falusi kocsmákban enni csak ritkán lehetett, mert elsősorban ivásra rendezkedtek be. Bort és pálinkát árultak, ehhez a sör csak későbben járult. A kocsmáros, akárcsak a boltos, adott hitelre is, amit kamataival együtt hajtott be. A gazdalegények, sokszor apjukat meglopva, zsákban vitték a búzát, ha nem volt elég pénzük az ital kifizetésére. A kocsma a férfiak találkozási helye, ahova asszony csak abban az esetben lépett be, ha férjét igyekezett hazatérésre bírni. A múlt század második felétől kezdve csatlakoztak a kocsmákhoz kuglipályák, ahol a férfiak vasárnap délutánonként gyűltek össze játékra és beszélgetésre.