{H-148.} A lakóépület bútorzatának rendje

A bútorok külső formája, de különösen díszítése viszonylag gyorsan változott a kor mindenkori divatjának, a népi díszítőművészet alakulásának megfelelően. Erre az alábbiakban még visszatérünk. Az épület berendezésében azonban olyan állandó szabályok érvényesültek, melyeket az itt végzett munka jellege, az életmód és nem utolsósorban a hagyomány határozott meg. Éppen ezért sokkal nehezebben változtak, és az új elemeket is igyekeztek a régi rendbe beépíteni.

A parasztház szobájának berendezésében több történeti korszakot különböztetünk meg. A legkorábbi, amikor a falak mentén körben sárból rakott padkák húzódtak, és ezek egyaránt szolgáltak ülésre, alvásra, bizonyos ruhaneműek tartására. A sárpadkát a későbbiekben földbe vert cölöpökön álló, hát nélküli padok helyettesítették. A sár- és fapadok általánosabb használatát a múlt században a palócoknál, századunkban még a csángóknál lehetett megtalálni. A ház belső falánál helyezkedett el ebben az időben is a tűzhely, és ide tették az alacsony asztalt, melynek utódai az alföldi pásztoroknál, tanyalakóknál még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordultak. Ennek közepére olyan kerek nyílást vágtak, amelybe a bográcsot ereszthették, és így abból közösen ehettek. A falba szegeket vertek, és ezekre akasztották a lábbeliket, felső ruhaneműeket, esetleg kisebb polcokon apróbb tárgyakat őriztek. Gerendákra függesztett rudakra ugyancsak ruhák kerültek.

72. Sárközi vetett ágy a Tájházban

72. Sárközi vetett ágy a Tájházban
Decs, Tolna m.

73. Szobasarok

73. Szobasarok
Sióagárd, Tolna m.

A középkor végén vagy az újkor elején a parasztszobán belül megindult a munka- és lakótér fokozatos elkülönülése. Ennek eredményeként a padok kezdtek háttérbe szorulni, helyüket újabb bútordarabok: asztal, láda, ágy, szék foglalták el. Ezek közül különös jelentőségre tett szert az asztal, mely a tüzelőhellyel ellentétes sarokba került. Kezdeti formája csupán földbe ütött négy lábon álló deszkalap lehetett, melyet később szorítottak ki a különböző stílusáramlatok jegyeit magukon viselő fiókos, kamarás asztalok. Az asztalt sarokra állított két pad vette körül, melyen a fő hely a házigazdát, mellette a legidősebb fiút illette meg. A háziasszony a tűzhely felőli oldalon kaphatott csak helyet, {H-149.} de a magyar nyelvterület jelentős részén az asszonyok, lányok étkezéskor nem ülhettek az asztalhoz, hanem kisszéken vagy a küszöbön a férfiak után fogyasztották el ebédjüket.

Az asztal térhódításával a szoba két részre oszlott. A tűzhely környékén kialakult a munkahely, ahol főztek, szükség szerint más kisebb-nagyobb munkát végeztek: faragás, kisebb szerszámok javítása, mosás stb. Az asztalt és környékét joggal nevezhetjük szent saroknak. Ezt az is mutatja, hogy a háznak ebbe a részébe építették be az építőáldozatot, mely koronként és területenként változott. Már a XI–XIII. századból ismerünk kakas építőáldozatot, mely ugyancsak az épület e sarka alól került elő. Előfordul kutya-, lókoponya elásása is, sőt az egyik legnagyszerűbb középkori eredetű balladában Kőműves Kelemenné hamvainak befalazásával erősítik meg a mindig leomló Déva várának falát. A ház belső sarkába kerülnek a katolikus vidékeken a falra akasztott szentképek, a menyasszonyi koszorú, esetleg kereszt és házioltár, továbbá búcsúhelyekről hozott szobrok. Protestáns vidékeken szabadsághősöket ábrázoló nyomatok, a házigazda katonakori képe, egy kis fali polcon a biblia, zsoltároskönyv, ponyvák, kalendáriumok, feljegyzések, hivatalos iratok. E falakra akasztják a legszebb tányérokat, úgy, hogy azok páronként kerüljenek egymás mellé.

74. Szobabelső

74. Szobabelső
Hollókő, Nógrád m.

Az ágyak, kétoldalt párhuzamosan helyezkednek el. Ezek közül az a legrangosabb, amelyik az asztallal szemben levő sarokban áll. Ezt a gazda és a felesége használja. A másik ágy az ezzel ellentétes sarokban, {H-150.} az ajtó mögött található, mely a fiatal házaspár hálóhelye. Az előbbi ágy és a tüzelő között helyezkedik el egy négy lábon álló deszkából rótt kicsi és kezdetleges ágyféle, melyen a gyermekek alusznak.

Az asztalt kerítő két pad végében egy-egy láda kap helyet, ebben a ruhaneműeket tartották. Ezt a múlt század második felében váltotta fel a három- vagy négyfiókos komót, sublót. E fölött helyezkedik el a kissé előredűlő tükör, és mögötte alkalmas hely kínálkozik könyvek, újságok, iratok elhelyezésére. A sublót tetejére emlékeket raknak: vásárfiát, mézeskalácsot, színes csuprokat, kis szobrokat, poharakat, feszületet, perselyt stb.

A padok ebben az elrendezési formában nagyon háttérbe szorultak, elvesztették sokoldalú funkciójukat. Elsősorban az asztalt kerítik, de előfordul, hogy az ágy elé is jut belőle egy. Ide sok helyen szívesebben tettek székeket, mégpedig kettőt, ritkább esetben hármat, mert ezeket étkezéskor az asztal üresen maradt két oldalához lehetett húzni. Ezt a beosztást legfeljebb még egy fali- vagy saroktéka egészítette ki, melyben könyvet, orvosságot, pálinkát, általában olyan dolgokat őriztek, amelyeket kívánatos volt zár alatt tartani.

Ha a házban két szoba volt a konyhától jobbra és balra, akkor ezeket azonos módon, nagyjából azonos bútorokkal rendezték be. Különbség csupán annyi, hogy a ritkán, csak vendégségkor használt tisztaszobába jobb, újabb, díszesebb bútorok kerültek.

Ez az egész magyar nyelvterületen általánosnak mondható sarokelrendezés a múlt század második felében kezdett megbomlani. Eddig {H-151.} a sarokban álló asztal két oldalán, az utca és az udvar felől vágtak egy-egy ablakot, így már kívülről is meg lehetett állapítani, hogy hol helyezkedik el a szent sarok. Ez a továbbiakban úgy fejlődött, hogy az utca felől egyenlő elosztásban két ablak került, és ekkor az asztalt ezek közé, az ajtóval szembe állították. Mögé a két pad helyett már csak egyetlen padláda került, melynek belseje ruhák raktározására szolgált, de szükség szerint alvásra is használták. Fölé a tükröt, tányérokat, képeket akasztották. Ezek egy része a párhuzamosan a falak mellé állított ágyak fölött kapott helyett, így a szent sarok lényegében megszűnt, illetve elemeinek egy része középre, a többi pedig két oldalra került.

Ebben a párhuzamos elrendezési formában az asztaltól jobbra és balra elhelyezkedő ágy végébe egy-egy ládát állítottak, vagy az ezt időben követő, ruha tárolására szolgáló fennálló bútordarabot (állószekrény, kredenc) helyezték. Ez az elrendezési mód egy fél évszázad alatt a sarkos elrendezést a nyelvterület legtöbb részén háttérbe szorította.

75. Parasztház belseje

75. Parasztház belseje
Mezőkövesd

76. Palóc kamrabelső

76. Palóc kamrabelső
Parád, Heves m.

77. Elsőszoba belseje

77. Elsőszoba belseje
Mátisfalva, egykori Udvarhely m., Románia

{H-153.} A konyha hagyományos elrendezéséről alig-alig beszélhetünk, mivel a magyar konyhában egészen a legutóbbi időkig kevés bútor akadt. Ezért archaikus vonásait a konyha jobban megőrizte, mint a lakószoba. Itt tovább megmaradtak a sárból formált építmények, melyek sütésre, főzésre szolgáltak. A konyhaeszközök legnagyobb részét meghatározott sorrendben a falra aggatták. A lassúbb fejlődés okát abban kell keresnünk, hogy a szobából való füstelvezetés rendszerint a konyhán át történt, mely fölé kéményt emeltek, így a konyha általában az épület többi részének fejlődésétől elmaradt, leboltozására és a füst teljes elvezetésére legkésőbb került sor.

A konyha első részében, az úgynevezett pitvarban, melynek ajtaja az udvarra nyílott, mutatkozott egyedül lehetőség bútordarabok elhelyezésére. Ezek közül egy alacsony lócát említhetünk meg, melyen a vizesedényeket tartották. A másik már sokkal inkább bútor, a konyhaedény tartására szolgáló tálas (kredenc), melynek felső részén korlátok mögé lehetett berakni a tálakat, alsó, szélesebb részében pedig a nagyobb méretű főzőedényeket tartották. (Bútorokról l. még 363–71. l.)