Nyugat- és közép-dunántúli házterület

Nyugat-Dunántúl egészét, a Balaton környékét és a Bakonyt sorolhatjuk e területhez, melynek változatos, dombos, enyhén hegyes, erdőfedte, helyenként gabonát, de még inkább szőlőt érlelő lankái az ország legszebb tájai közé tartoznak. Nyugati részének klímája, növényvilága az Alpok közelségét mutatja, hatalmas diósai, gesztenyései pedig mintha a mediterráneumot idéznék.

Ezt a tájat egymás közelében meghúzódó kis falvak, apró városok jellemzik, melyek folytonosságukat többségükben a törökök alatt is megőrizték, egy részük pedig nem is került állandó uralmuk alá. Az eddigi kutatás nem találta a kétbeltelkes település nyomát. Jellemző viszont egyes területekre a szétszórt házcsoportok nagyobbrészt a dombok gerincén végighúzódó sora. A szántóföld eredetileg közvetlenül a házak körül terült el. A falvak többsége halmaztelepülésű, melyek jó része utcássá változott. Az északnyugati részeken az utóbbiaknak történetileg is nagy a múltjuk.

52. ábra Kerített ház alaprajza.
Szalafő, Vas m. XIX. század.
1. Pajta (csűr). 2. Istálló. 3. Kamra. 4. Konyha. 5. Szoba. 6. Trágyadomb 7. Disznóól

87. Lakóház homlokzati dísze
Szentbékkálla, Veszprém m.

{H-168.} A házak építőanyaga délnyugaton elsősorban fa, míg a Balatontól északra ezt a kőépítkezés már régebben háttérbe szorította (l. 9. kép). A házak fedésére főleg zsúpot használtak, a Balaton környékén azonban mindenütt a nád volt az uralkodó, melynek emlékeit még napjainkban is megtalálhatjuk. A fedél szerkezetében a szelemenes ollóágas megoldás a történeti időkre visszatekintve mindig alapvetőnek mondható.

A XVIII. század végén még egysejtű házak is előfordultak, melyek hatalmas méretükkel alkalmasak lehettek arra, hogy bennük az egész család együtt élhessen. Párhuzamosan használták a nyílt tűzhelyet és az embermagasságú kemencét. Ezt mondották füstös háznak, mert semmiféle füstelvezető berendezése vagy füstfogója nem volt, és formájában az alpesi területekhez csatlakozott. Ehhez sok helyen külön egy kamrát ragasztottak, úgyhogy a tüzelők a füstös házban maradtak. Az előbbi füst nélküli, hideg helyiség, az utóbbi megmaradt továbbra is füstös meleg szobának. A szoba fűtését előbb kemencével, majd később cserepes kályhával oldották meg. Ez csak akkor változott, {H-169.} amikor a kéménnyel a füst elvezetését megoldották, és így a szobai kályhát már belülről fűthették. Ez a nagy változás alig másfél évszázad alatt zajlott le, és az egysejtű füstös házból kétsejtű füstös-konyhás ház lett. Lényegében ilyen utat jártak be nemcsak a göcseji, veszprémi, Rábca melléki sövényházak, de a Balaton-felvidék oszlopos, tornácos, rangos kőházai is.

53. ábra Kerített ház udvarának alaprajza.
Göcsej. XX. század eleje.
1. A kerített ház. 2. Kút. 3. Favágóhely. 4. Kástu. 5. Trágyadomb, árnyékszék. 6. Szalmakazal. 7. Zab. 8. Murva-csomó. 9. Szénaboglya. 10. Csűr (pajta)

Ebből az egysejtű füstös házból fejlődött ki a göcseji jellegzetes kerített ház. Mikor a kétsejtű házhoz harmadikként egy kamrát építettek, akkor történt meg az első lépés. A fiatal házasok kamrái már nem álltak külön, hanem a meglevő épülethez kapcsolódtak, de úgy, hogy minden helyiségnek az ajtaja kifele nyílott, és egymás között nem tudtak közlekedni (l. 11. kép). A lakóhelyiségekhez meghajlítva csatlakozott az egy vagy több istálló, a sertések, tyúkok ólja. Még néhány szín, ritkábban pajta, pajtáskamra fogja körül az udvart, mely általában 100–200 négyzetméternél sohasem nagyobb. Elöl az utca felől magas kerítés és kapu zárta le, amit éjszakára mindig gondosan bezártak. A kerített házba a nagyobb gazdasági épületeket, mint amilyen a pajta, a pajtáskamra, kástu, általában nem építették bele, mint ahogy a kutat is mindig a telek más részén ásták (l. 1., 2. kép).

A göcseji házak legdíszesebb része a faragott, fűrészelt és festett oromfal, melyre, mintegy védelmül, a tető előrésze aláereszkedik. Középre többnyire nagy keresztmotívumot vágtak, ettől jobbra és balra a padlásablak mellett cserépből kinövő, hajlós szárú virágokat fűrészeltek. Az ormot tartó oszlopokat is gazdagon faragták. Mindezt fehér, kék, piros színekkel festették, és a virágok közötti szabad területeket színes pettyekkel tarkították. A festett faragásokat, fűrészelt díszeket az alattuk meghúzódó fal vakító fehérsége csak még jobban kiemeli.

54. ábra Tornácos kőház alaprajza.
Balatonhenye, Veszprém m. XIX. század.
1. Szoba. 2. Konyha. 3. Kamra. 4. Istálló

88. Lakóház
Kővágóörs, Veszprém m.

89. Lakóház
Balatonzamárdi, Somogy m.

E területhez tartozik a kőépítkezés legnagyobb összefüggő vidéke, a Balaton-felvidék. E házak alaprajzukban, a szoba + konyha + kamra egységben és ezek egymástól független bejáratában megegyeznek a fentebb ismertetett formákkal. Különös díszük a rendkívül változatos és különböző nagy európai stílusirányzatokat tükröző árkádos tornác. Ezek ugyan a magyar nyelvterület más részén is kialakultak, elsősorban azért, hogy az épület főfalát, a ház bejáratát védjék, de ezen a vidéken éppen a kőben rejlő lehetőség következtében a legszebbek és legarányosabbak. {H-171.} A művészi hatást még emeli, hogy az ugyancsak kőből készült és az utcára néző oromfalat gazdag reneszánsz, barokk, helyenként klasszicista ihletésű vakolatornamentikával díszítették.

A gazdasági épületek közül a csűr (torkos pajta) általános az egész területen. Ez is vidékenkénti váltakozással boronából, sövényből, illetve a házzal együtt kőből épül. Göcsej és Őrség jellegzetes épülete a gabona raktározására szolgáló földszintes, ritkábban emeletes kástu, melyben a gazda műhelye is helyet kap (l. 50. ábra, 83. kép).