Felföldi, palóc házterület

A Garamtól egészen a Hernádig, néhány vonásában a Bodrogig terjedő hegyvidéket foglalja magába, mely északon a szlovák nyelvhatárig terjed, délen pedig az Alföld síkságára is behatol. Bár az észak-déli irányba siető folyók völgyei szabdalják, vízválasztók különítik el egymástól tájait, főbb elemében ez a házterület mégis egységes. E vidék földje és adottsága többnyire szegény, ezért Igénytelenségből sok archaikumot konzervált, így itt találjuk nyomát a barlanglakásoknak is.

90. Boronaház
Ájfalucska, egykori Abaúj-Torna m., Csehszlovákia

91. Barlanglakás
Alsóborsod

92. Lakóház
Borsod m.

55. ábra Lakóház alaprajza.
Márianosztra, Nógrád m. XIX. század.
1. Szoba. 2. Pitvar (konyha). 3. Kamra

Az osztott települést nemcsak a sík vidéken, hanem a hegyek lábánál, sőt helyenként a hegyek között is megtaláljuk. Mivel a török uralom {H-173.} e területnek csak az aljáig jutott el, ezért a falvak települési rendje számos középkori vonást megőrzött. Sok a halmazfalu, melyek némelyike az utóbbi időben oldódott fel és rendeződött utcássá. Helyenként az orsós településre is jó példákat találhatunk.

A palócok, míg az erdők meg nem ritkultak és el nem zárták azokat a parasztság elől, fából építkeztek. Vagy boronából rótták, vagy zsilipeléssel rakták a falakat, esetleg vastagabb deszkákat eresztettek a függőleges gerendák vájataiba. Csak az utolsó száz évben terjedt a földépítkezés, mely szükségből egyre nagyobb területet hódított. A tetőszerkezet ritkábban szelemenes, gyakrabban szarufás, amit csaknem kizárólag zsúppal fedtek, ebben a munkában a palócok mindig nagy mesterek voltak.

A házban, mióta történetileg nyomon kísérhető, mindig belülfűtős kemencét raktak, mely előtt kisebb padka szolgált a nyílt tűzhelyen végzett főzéshez és sütéshez (l. 68., 69. kép). A nagy lapos formájú tűzhelyes kemencét észak felé szlovák szomszédainknál is megtaláljuk. Ezzel szemben a múlt században dél felől az alföldi boglya alakú kemence északra nyomulását is kimutathatjuk. A házhoz elsőként a tűzhely nélküli hidegpitvar csatlakozott, mely inkább raktárként szolgált. Amikor a tűzhely kikerült a pitvarba, akkor még egy helyiséget ragasztottak az épülethez: ez volt a kamra.

A palóc ház méreteivel és beosztásával a gyakran 25–30 tagú nagycsaládhoz alkalmazkodott. A család a gazda vezetésével együtt maradt férfiágon, vagyis a felnőtt fiúk ide hoztak asszonyt, és együtt éltek, egy gazdasági egységet képeztek. A rendkívül nagyméretű szobában téli időben egész nap együtt élt a család, itt főztek, itt ettek. De csak a férfiak hálóhelyéül szolgált, mert az asszonyok a kisgyerekekkel együtt a pitvarból nyíló fűtetlen kamarában háltak. Az ágyakat rendszerint szúnyogháló kerítette el egymástól, mely nyáron a legyek, szúnyogok, télen valamelyest a hideg ellen védett. A fiatalemberek legszívesebben az ólban, nyári időben a csűrben vagy a ház padlásán, a szénában aludtak.

A nagyobb gazdasági épületek közül a csűr a legjelentősebb, mely a jobb módúaknál három-, szegényebbeknél kétosztatú. Kisebb építmények között a minden udvaron megtalálható disznóólat, a hidast kell megemlíteni. Ezt eladásra is készítették, és szétszedett formában a délibb vidékekre fuvarozták.