Erdélyi, székely házvidék

Ez a terület a történeti Erdélyt és az onnan keletre terjedő székelycsángó kisugárzásokat foglalja magába. A vidék építkezés szempontjából is rendkívül változatos, a románokkal és szászokkal való hosszú együttélés az építkezés vonatkozásában is lemérhető. A terület általában dombos, hegyes, néhol magas hegységek, felföldek és a folyóvölgyek síkságai tarkítják.

94. Lakóház
Torockó, egykori Torda-Aranyos m., Románia

60. ábra Kétosztatú régebbi székely házalap rajzok.
1. Gyimes, Csík m. 2. Uzon, Háromszék m. XVIII–XIX. század. a) Ház (szoba). b) Kamra. c) Eresz (előtér)

95. Lakóház
Mikóújfalu, egykori Háromszék m., Románia

A falvak települése rendkívül sokféle. Megtaláljuk az utcás, szalagtelkes formákat éppen úgy, mint a halmazfalvakat, melyek rendszerint a templom köré csoportosulnak. Számos példa akad a nemzetségi településre, mely még ma is tükrözi, hogy egykor a családok a falu területén megosztozkodtak. Amikor a család növekedett, akkor a közös területen {H-177.} újabb épületet emeltek, esetleg részeket elkerítettek, de a kijárat továbbra is azonos maradt. Ilyen eredetű település sok esetben nemcsak falvakban, hanem városokban is kimutatható (Kézdivásárhely). Erdélyben eddig a kétbeltelkes település alföldi értelemben vett nyomát nem lehetett megtalálni. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének a hegyekben szénatárolásra szolgáló építmények, favágó- és pásztorszállások, melyek azonban csak az év bizonyos szakában lakottak. Szórványtelepülés itt-ott a székelyeknél, de elsősorban a gyimesi csángók vidékén fordul elő (l. 17. kép).

61. ábra Lakóház udvari homlokzata, alaprajza és szerkezete.
Csíkmenaság, Csík m. 1830-ból.
a) Kicsi ház (szoba). b) Nagy ház (szoba). c) Kamra. d) Eresz. e) Tornác

Székelyföld jelentős részén a fenyőgerenda az építkezés alapeleme. A kőépítkezésre elsősorban Udvarhelyszéken, Torockón találunk, a téglaépítkezés a szászok hatására terjedt sokfele. Sárból főleg a mezőségi falvakban emelnek házakat. A szarufás tetőszerkezetre, különösen a faépítkezés zónájában a zsindely vagy az ennél sokkal nagyobb méretű falap (dránica) kerül, amíg más helyeken a zsúpfedelek számos változatát alkalmazzák. A cseréptetők csak újabban hódítottak.

A székely ház egyik legjellemzőbb eleme a többnyire három oldalról beépített eresz, mely tulajdonképpen belépő a házba. A székely és a többi magyar ház között a legnagyobb különbséget abban látjuk, {H-178.} hogy tulajdonképpen nincs konyhája, vagyis a lakó- és a főzőtér nem különült el önálló helyiséggé. A különböző típusú, nyílt tüzelésű kandallók egyszerre szolgáltak melegítésre, főzésre, sütésre, világításra. Mivel valamennyi szükséges funkciót el tudták látni, ezért csak az utóbbi időben alakult ki konyha.

A kemence vagy az ereszben, vagy egy külön erre a célra emelt építményben: a sütőházban kapott helyet. Itt tűzhelyet, kemencét és néhány egyszerűbb berendezési tárgyat is találunk, úgyhogy azt kora tavasztól késő őszig lakták. Az udvaron a sütőházon kívül a szín is jelentős építmény, melyben a szekeret tartották, a szerszámokat őrizték, sokszor még gabonásnak is használták. A csűr a szálas gabona, újabban a takarmány raktározására, az egyik – esetleg mindkét – oldala istállóként szolgál. A telket az utca felől a kapu zárja be, mely a magyar faépítészet remeke.