A nyomtatás és a cséplés

A kévébe kötött szálas gabonát, ahol ilyet építettek, a csűrben raktározták. Az Alföldön és a Dunántúl keleti felének egy részében asztagokban őrizték, részben rögtön kinyomtatták. A rakodóhelyre szekérrel szállították, melynek gabonával történő megrakásában kétféle eljárásmód ismeretes a Kárpát-medencében. Az Alföldön és általában a sík vidékeken a szekér oldalára két hosszú rudat: vendégoldalt erősítenek, és az így megszélesített szekérre kalászával befele rakják a kévéket. Ezt kötéllel a vendégoldal két végéhez lekötik. Hegyvidéken a szekerek hosszabbak, oldaluk magasabb. Itt nem használnak vendégoldalt, hanem a gabona tetején egy nyomórudat fektetnek végig, és ezt a szekér oldalának négy végéhez úgy leszorítják, hogy az még felborulás esetén se csúszhassak szét. Az előbbi megfelelőit keletre, míg az utóbbiét inkább nyugatra találjuk meg.

103. Nyomtatás
Átány, Heves m.

104. Forgatás nyomtatás után
Mezőkövesd

77. ábra A nyomtatás segédeszközei.
Kardoskút, Békés m. XX. század eleje.
1. Szórólapát. 2. Törekelő gereblye. 3. Véka. 4. Szemhúzató. 5. Szemtoló

78. ábra Egy fából hasított villák.
1. Szegvár, Csongrád m. 1896. 2. Kémér, Szilágy m. 1942. 3. Doboz, Békés m. 1934

{H-200.} A Kárpát-medencében a középkortól kezdve két szemnyerési eljárás élt egymás mellett: az állatokkal történő nyomtatás és a cséphadaróval végzett cséplés. Az előbbi kapcsolatait főleg Délkelet-Európa irányába nyomozhatjuk, míg az utóbbiét Közép-Európában kell keresnünk. A nyomtatás az alföldi, külterjes földművelés munkamódja, mely a török uralom okozta gazdasági visszaesés következtében még csak megerősödött, a cséplés a hegy- és dombvidéken virágzott. A Dunántúl keleti felében a múlt század közepén inkább nyomtattak, míg a nyugati részén a cséplést mondhatjuk általánosnak.

79. ábra A lóval történő nyomtatás munkafázisai.
Kardoskút, Békés m. XX. század első fele.
a) Az ágyás megfordítása. b) Nyomtatás és a kirázott szalma elhordása. c) Törekelés, a szem elválasztása a törektől. d) A szem összetakarítása garmadába

A nyomtatásra szolgáló szérűt többnyire a szántóföld szélében, máshol a tanya udvarán, a szérűskertben, a falu alatti rakodóhelyen (lóger) készítették el (l. VII. kép). Egy kör vagy ellipszis alakú területet alaposan megtisztítottak a gyomtól, majd felásták, és meghordták agyagos földdel. Erre töreket, szalmát szórtak, és állandó locsolás közben lovakkal, esetleg szekérrel alaposan megjáratták. Amikor már egyenletessé vált, akkor szalmával, törekkel behintették, hogy az erős napsütésben fel ne repedezzék.

105. Cséplés hadáréval
Óbánya, Baranya m.

{H-201.} A kész szérűre beágyaztak, vagyis vontatókkal, illetve szétbontott kévékkel az egész területet vastagon és egyenletesen beterítették. Ezután vezették rá a lovakat, a szükségnek és a lehetőségnek megfelelően 2–8-at. Az ember és ló számára nehéz munka miatt, ha lehetett, váltották őket. A legtöbb esetben az ostoros állt a középen, és körbehajtotta a lovakat (ritkábban ökröket) úgy, hogy azok fékszárát hol rövidebbre, hol hosszabbra engedte, így azok az ágyas minden részét egyformán megjárták. Más esetben karót ütöttek a szérű közepében, és a körbejáró lovak kötele arra felcsavarodott, így a középponthoz mindig közelebb és közelebb kerültek. Néhol szekérrel is nyomtattak, mely elébe lovakat fogva körbehajtottak a gabonán. Ha az ágyason már eléggé összetört a szálas gabona, akkor favillával megforgatták, megrázogatták, hogy a szem kiperegjen a szalma közül. Ezt a műveletet háromszor ismételték, és csak ezután hányták le a szalmát. A törekes szemet a szérű szélére garmadába tolták, és várták az alkalmas szelet a szórásra.

80. ábra A csépnyél összekötése a hadaróval.
a) Magyarszerdahely, Zala m. b) Szalonna, Borsod m. 1930-as évek

81. ábra Szórólapátok.
a) Szegvár, Csongrád m. b) Oltszem, Háromszék m. c) Füzér, Abaúj m. XIX. század vége

A cséplést mindig a településen belül, az udvaron vagy a csűrben végezték. Mindkét helyen négyszögletű szérűt készítettek, a helyét ledöngölték, feltapasztották, úgy, hogy egyetlen szem se menjen veszendőbe. A csép két részből áll: az egyik a nyél, és ehhez kapcsolódik {H-202.} a fele hosszúságú hadaró. A kettőt szíjkengyel köti össze olyanformán, hogy a hadaró segítségével körbeforoghasson. Ezt a szerszámot többnyire mindenki maga készíti el, és mindig áll néhány darab belőle a csűr gerendájára felakasztva. Két sor megbontatlan kévét úgy ágyaznak be, hogy azok kalászukkal nézzenek szembe egymással. Ezt először így agyalják meg, majd a csép nyelével megfordítják, és a másik oldalát is végigverik. Ekkor hullnak ki a legérettebb szemek, melyeket vetőmagként raktároznak. Ezután kerül sor a kévék megoldására, és újabb cséplésére olyanformán, hogy amikor már minden szemet kivertek, akkor a szalmát a hadaró segítségével lesodorják róla. A polyvás szemet először gereblyével tisztítják, majd a csűr egyik sarkába összegyűjtik. Ha a cséplést többen végzik, akkor az ütemre történik, mely aszerint változik, hogy hányan dolgoznak együtt, így a hangból már messziről megállapítható a cséplők száma.

106. Cséplés hadaróval
Szentgál, Veszprém m.

A nyomtatás, illetve cséplés után ottmaradt polyvával, szalmatörmelékkel kevert szemeket meg kellett tisztítani. Ennek legáltalánosabb módja a szórás, mely ugyancsak különbözött egymástól az Alföldön, a domb- és hegyvidéken. A síkságon vártak a szélre, mikor az megjött, akkor szembe vele dobták fel hosszú nyelű falapáttal a szemeket. A legnehezebb, legérettebb mag könnyebben megbirkózott a széllel, így legmesszebb ért földet, míg az ocsú, törek a szóró munkás lába elé hullott. Oldalt még egy ember állt, aki széles vesszőseprűvel a tiszta szemekről igyekezett a még ottmaradt szemetet elhajtani.

{H-203.} A csűrben viszonylag könnyebb, a két szemben elhelyezett kapu kinyitásával, léghuzatot teremteni. Itt is a szél irányában, de sokkal rövidebb nyelű lapáttal, félkör alakban dobják fel a szemetes gabonát. Máshol ugyanezt a műveletet ülve és egész rövid nyelű falapáttal végzik, úgy, hogy mindkét csűrkapu zárva marad. Itt csupán a levegő ellenállása végzi el a tisztító műveletet.

A gabona még így sem tisztult meg egészen, ezért mielőtt a malomba vitték, teknőbe öntötték, és kézzel kiszedték a látható szemetet, göröngyöket. Máshol alaposan megmosták, és kiterítették száradni.

A fenti tisztító eljárások szorosan kapcsolódtak a nyomtatáshoz és csépléshez, amikor azok a gépi szemnyerő eljárásoknak adták át helyüket, akkor ezek eltűntek.