Állatgyógyítás

Az állat gyógyítása ugyancsak a pásztor feladatai közé tartozott. Ezt részben racionális, részben irracionális eszközökkel, eljárásokkal végezte. A szilaj jószágot nem nagyon gyógyították, hiszen olyan nagy volt a számuk: jutott is, maradt is. A hullott jószág bőréből a kár egy része meg is térült. A leghíresebb állatorvosok a juhászok közül kerültek ki, főleg azóta, hogy a merinók az egész Kárpát-medencét meghódították. A higanyból, terpentinből és faggyúból kevert kenőcscsel a rühes juhot kenegették. Míg a kerge birkán operációval segítettek. Meglékelték a koponyát, és kiemelték azt a kis gennyzacskót, ami a kórt okozta.

120. ábra Érvágó szerszámok.
a) Zala m. b) Szentes, Csongrád m. XIX. század második fele

A kutyák legveszedelmesebb betegsége a veszettség. Ellene már névadással is próbáltak védekezni, amikor folyókról nevezték el azokat, ezért Tisza, Bodrog, Duna, Sajó stb. a legáltalánosabb kutyanevek, mert azt tartották, hogy a víz még nevében is megóvja az állatokat a pusztító betegségtől. A kutya veszettségét harapásával terjesztette, amikor a békésen legelő jószágokat megmarta. Erre rendszerint csak akkor jöttek rá, amikor a veszettség jelei már rajtuk is mutatkoztak. {H-251.} Ilyenkor csak a messze földön híres veszettállat-orvos segített, aki többnyire kigyógyította betegségéből a jószágot. Munkájáért csak ennivalót, italt fogadott el, ezért az ilyen parasztorvosok többnyire szegények maradtak.

Ha a kérődző állat egyszerre sok zöld takarmányt eszik, felfúvódik. Ilyenkor a juhot megkergetik, és ennek hatására megindul a levegő kiáramlása. A felfúvódott szarvasmarha lapockája mellett egy vascsövet szúrnak be, és ezzel engedik ki a bennszorult levegőt.

A legtöbb faluban akadt egykor a jószág betegségéhez értő ember. Ez vágott eret szükség szerint a jószágon, és az általa feleslegesnek ítélt vért kieresztette. Utána összevarrta a sebet, és az állat máris legelhetett tovább.