{H-264.} A konyha felszerelése

A lentiekben (l. 63–9. kép) már szólottunk a nyitott és zárt tüzelők legfontosabb formáiról, melyeken a nyers élelmet megsütötték, megfőzték.

135. ábra Cserépserpenyő.
Nagyalföld. XIX. század vége

Az edények többsége cserépből készük. A tejesedények egyszerűen díszítettek (köcsög), melyből a szegényebb háztartások 4–5, a gazdagabbak gyakran 20-on felül is rendelkeztek. A főzésre szolgáló kisebb-nagyobb cserépedényeket rendszerint eredeti színükben (vörös, szürke-fekete, fehér) hagyják. A legnagyobbak közülök azok a 25–30 literes példányok, melyeket lakodalmakban használnak leves, töltött káposzta főzésére. Részben szabad tűzre állítják, részben kemencébe rakják őket. Mivel ezekben csak ritkán, különleges alkalmakkor főztek, ezért a padláson általában főzelék, aszalt gyümölcs tartására szolgáltak. A cserépserpenyő tulajdonképpen nagyobb méretű lábas vagy lábatlan, hosszúkás tál, melynek széle felhajlik. Szabad tűzön vas háromlábon vagy a kemence aljában elhelyezve, bő zsírban húst sütnek benne. Alakja némelykor a benne sütött szárnyas formájához alkalmazkodik.

A mezőn étkező vagy járó ember ebédre sokszor manapság is szalonnát süt. Ugyancsak vasból készül a rostély, mely lábakon álló négyszögletes vasrács, és az alá kapart parázs süti meg a húst. A parasztkonyhában öntöttvasból készült fazekakat és lábasokat is használtak.

143. Konyha kemencével
Bábonymegyer, Somogy m.

136. ábra Három- és négylábú vasállvány.
Erre állítják a szabad tűzön a fazekat.
Monor. Pest m. 1930-as évek

144. Üst az esztenában
Gyimes, egykori Csík m., Románia

137. ábra A bogrács megerősítése mezei főzéskor.
Monor, Pest m. 1930-as évek

A legelterjedtebb vasedény a bogrács volt, melyet Erdélyben üstnek mondanak. Egyik formája kerek, és széle kifele hajlik. Ennek megfelelő változatait a keleti szlávságon át egészen a Kaukázusig lehet nyomon kísérni. A másik inkább körte alakú, pereme felfele álló, egyenes. Ez a nyelvterület déli részében otthonos, és a balkáni formákkal {H-265.} egyezik meg. A bográcsban szabad tűzön főztek sűrűbb vagy hígabb levesféléket, húsokat. Ezeknél lényegesen nagyobbak azok a rézből készült edények, üstök, melyekben abálták a szalonnát, hurkát, olvasztották a zsírt, illetve a jószágnak főztek benne abrakot. Ezeket beépített katlanokban elsősorban a Dunántúl és az Alföldön találjuk. A katlan nyugati származék, és az utóbbi századokban került hozzánk.

138. ábra Vízmerítő és vízhordó favedrek.
Őriszentpéter, Vas m. 1940 körül

A víz tartására szolgáló edények közül a veder korábban fából készült, csak a múlt század második felétől terjedtek bádog változatai. A különböző korsók a víz hordására és tárolására egyaránt szolgálnak. Mázatlan vörös, fekete változatai különösen kedveltek, mert nyáron a mezei munkások az alját beássák a földbe, és így benne a párolgó víz hűvös marad.

A különböző alakú, anyagú és formájú főzőedényeket, a sok járulékos eszközt általában a konyhában tartják (vö. 143–5. l.) Ha formájuk megengedi, akkor az étkezésre szolgáló tányérokkal együtt a falra akasztják őket. A nagyobb edényeket, tálakat rendszerint a konyha előterében elhelyezett szekrényben tartják, mely viszonylag új jövevény a paraszti konyhában.

139. ábra Mázatlan cserépedények vízhordásra és -tartásra.
Nagyalföld. XX. század eleje

145. Kanáltartó
Semjén, Borsod-Abaúj-Zemplén m.

146. Fatál két füllel
Szuhahuta, Heves ni.