A népviselet történeti rétegei

A magyar népviselet legrégibb korszakáról alig tudunk valamit. A néhány finnugor, ugor eredetű szó (öv, szíj, szalag stb.) nem sokat árul el a ruházkodás lényegéről. Ezek száma a bolgár-törökökkel történt érintkezés során valamivel gyarapodott (saru, csat, ködmön, köpönyeg, szirony, bársony, gyöngy, gyűrű stb.), és ide csatlakozik a bagaria („Juch-ten”) szavunk, mely éppen a bolgár-törökök nevét idézi, ha esetleg később és más úton került is hozzánk.

A honfoglaló magyarok népviseletéről részben a régészeti leletek, részben a későbbi ábrázolások adnak némi felvilágosítást. A nők a férfiakhoz hasonlóan nadrágot hordtak, erre utal az is, hogy egyfajta nyerget ismerünk e korból, amit csak nadrágban lehetett megülni. Az ing magas nyakú és egyenes szabású, erre borult a köpeny, amit derékban öv fogott össze. Ujja olyan hosszú, hogy a kézfejet is elfedte. A fejen a nők pártát, illetve csúcsos süveget viseltek, míg lábukat olyan puha bőr-, illetve nemezsaru fedte, mely annak szárát is takarta. A férfiak ruházata főbb vonásokban megegyezett a nőkével. Igen fontosnak tűnik benne az öv, mert erre akasztották a kardot, a nyíltartó tegezt és más apró holmit. Fejüket sok esetben borotválták, csak 2–3 tincset hagytak meg, a keleti szokásnak megfelelően.

A honfoglalás után, elsősorban a szláv népekkel történt állandó érintkezés révén számos új elem hatolt be a magyar viseletbe, melyről a szókincs is tanúskodik: ruha, gúnya, kabát, csuha, nadrág, palást, szoknya, harisnya, kapca, posztó stb. Míg egy csoport ruházkodással kapcsolatos nemzetközi műszó azt mutatja, hogy nyugati hatásokat is befogadtak a magyarok a középkorban (suba, köntös, atlasz, tafota stb.). Az is kétségtelen, hogy a XIII. században a népvándorlás utolsó hullámával érkező besenyők, jászok, kunok viselete ismét keleti irányba hatott.

Mindezek azt bizonyítják, hogy az új és a régi elemek keveredtek a középkor magyar ruházatában. E korban alakult ki néhány olyan viseletdarab, melyet a külföldi kortársak keleti eredetűnek tartottak. Ezek közül a subát és a turcát az urak és parasztok egyaránt viselték, csupán a bőr kidolgozásában, mennyiségében és díszítésében mutatkozott különbség. Az első feljegyzés 1290-ben szól róla, de az is elképzelhető, hogy már a honfoglalás előtt ismeretes lehetett. A középkorban a királyok is viselték, sőt arról is tudunk, hogy Mátyás király (1458–1490) Ulászló cseh király kísérete között ajándékként száz darabot osztatott szét. Hasonlóképpen más bőrruhák, ködmönök korát is a középkorig lehet kísérni. Éppen úgy, mint a nemezből készült süvegekét, amit a régészeti leletekből jól ismerünk.

A XVI–XVII. században az úri és a paraszti ruházkodásra egyaránt nagy hatást gyakorolt a hódító törökség, még azokon a területeken is, {H-302.} melyeket nem vont közvetlen uralma alá (pl. Erdély, Felföld). Az egyszerűbb, egyenes szabások, a színességre való fokozott törekvés, sőt még bizonyos új anyagok elterjedése az utolsó jelentős keleti hullámot jelentette, mely a magyar népviseletben is nyomot hagyott. Ezt néhány, többé-kevésbé általánosan elterjedt szó is jelzi: aba (posztó), dolmány, kalpag, kaftán, papucs, csizma stb., bár ezek némelyike délszláv szűrőn jutott el a magyarokhoz.

A következő századokban a politikai helyzet következményeként tovább erősödik a német hatás (kalap, kacagány, kanavász, karton, galand, pántlika, lajbi, pruszlik, zeke stb.), mely egyben a manufaktúrák termékeinek fokozott terjedését jelzi. A szláv népekkel való kapcsolat elsősorban paraszti szinten mutatkozik, és számos kölcsönhatást eredményez. A magyar nyelv ekkor ismeri meg a következő szavakat: gatya, kabát, sapka, karima, pelenka stb. Az Alföld északkeleti részében olyan általános guba a XVII. században indul hódító útjára, melynek során Ungvár, Munkács környékéről egészen Debrecenig jutott el, ahova a feljegyzések tanúsága szerint ruszin asszonyokat hozattak az új szövőtechnika meghonosítására.

A magyar népviseletek természetesen nemcsak a külső hatásokat olvasztották magukba, hanem tájanként változó belső fejlődésük is alapvető. A magyar viselet jelentős mértékben hatott a környező népekre, a románokra, szlovákokra, szerbekre, horvátokra, sőt egy-egy ruhadarab útját a németek, lengyelek, ukránok irányába is nyomon tudjuk kísérni, ami azonban jelenleg nem feladatunk.