Haj- és fejviselet

A hajhoz a magyar nép hiedelmei között rendkívül sok hagyomány fűződik, így nem szabad megcsonkítani, mert abban magának az egyénnek megsértését látják. Éppen ezért szerepel a régi büntetések között még a múlt században is a hajlevágás mint az egyik legsúlyosabb fenyítés. A haj megetetése, ezzel a szerelmes megkötése és számos más hiedelem mind a parasztság életében betöltött fontosságát bizonyítja.

160. ábra Öreg férfi kétoldalt befont hajjal.
Apátipuszta, Tolna m. XIX. század vége

A férfiak hajviselete a múltban rendkívül változatos volt. A XVIII. században még arról beszélnek a feljegyzések, hogy kun és palóc területeken sokan borotváltatták fejüket, és csak középen hagytak meg üstököt. Ez a régi szokás minden bizonnyal a török uralom idejében erősödött meg. A múlt század közepéig a fiatal férfiak is vállig érő hosszú hajat hordtak. Ez csak akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor a katonasághoz bevonuló újoncok haját levágták, és a rövid haj a fiatalok körében lassan divattá vált. Az idősebb férfiak kétoldalt befonták hajukat, és úgy tűzték fel. Ezt később a tarkóig lenyírt körhaj váltotta fel, amit hátul egy vagy két fésűvel fogtak össze. Ezt az alföldi pásztoroknál még századunk első évtizedében is meg lehetett itt-ott találni.

A bajusz a férfiember ékessége. Úgy látszik a XVIII. század második felében kezdett szokásba jönni, a hatóságok erős tilalmazása ellenére, hegyes, kipödrött formája. Egyenes és csiga formájú változata századunk elejéig általánossá vált, az utóbbi évtizedekben azonban csaknem teljesen eltűnt. Éppen úgy, mint a szakállviselet, mely csak egyes területeken (pl. Dunántúl déli része) volt szokásos. Helyenként az {H-303.} 1848–49 évi szabadságharc leverése után mint politikai tüntetés terjedt „Kossuth-szakáll” néven.

161. ábra Nagy karimájú kalapok.
a) Gulyáskalap. Hortobágy. Hajdú m. b) Nagy karimájú kalap. Udvarhely m. XX. század eleje

A nők az egész magyar nyelvterületen hosszú hajat viseltek, amit sohasem vágtak. A lányok neve férjhez menés előtt hajadon, ami arra utal, hogy fedetlen fővel jártak. A lányok hajukat régebben két-három, majd egy ágba fonták, és különböző színű szalagokat is tettek bele. Szórványosan a lányok több apró fonatba szedett hajukat feltűzik (Kalocsa, Sióagárd). Az asszonyok összefonott haja fejük tetejére, kontyba kerül. Ez az asszonnyá válás jelképe, ezért az asszonyt a lakodalom utolsó aktusaként felkontyolják.

168. Haját fonó asszony
Boldog, Pest m.

169. Új menyecskék fejviselete
Kazár, Nógrád m.

170. Menyecske fejviselete
Kazár, Nógrád m.

171. Középkorú asszony fej viselete
Kazár, Nógrád m.

172. Öregasszony fejviselete
Kazár, Nógrád m.

173. Női fejviselet
Kalocsa

174. Menyasszonyfejdísz
Boldog, Pest m.

A férfiak fejfedőjének jó részét egykor állatbőrből vagy gyapjúnemezből alakították. A sapka vagy kucsma anyaga báránybőr, színe többnyire fekete, alakja kúpos. Viselete téli időben napjainkig általános. A híres kun vagy túri süveget nemezből gyártották. Az újabb kutatások azt bizonyítják, hogy nemcsak a kunok, hanem országszerte még a múlt század első felében is viselték. Ez a magas, hosszú, hengeres fejfedőforma a régi katonaviselet hagyományaként kerülhetett a néphez. A nagy szélű nemezkalapok a múlt század első felében terjedtek el. Ebben a korban sokszor olvashatni a hatóságok rendelkezéseit, melyek a nagy szélű, úgynevezett „paraszt zsiványkalapok” hordását tilalmazzák. Lassanként csökkent a kalapok karimája. Kisebb szélű utódaik ma is élnek a hortobágyi pásztorok fején. A széles karimájú kalapok sokáig megmaradtak a székelyek és a csángók között is, éppen úgy, mint a szomszéd népeknél (pl. szlovákoknál) is megtalálhatók. {H-306.} A múlt század közepétől kezdve jelentek meg az olcsó szalmakalapok, melyek divatja különösen a nagy nyári munkák idején nőtt meg a nyelvterület egyes részein.

A magyar parasztember a kalapot mindig a fején hordja, nem veszi le, csak ha eszik, ha templomba vagy különösen megbecsült idegen helyre lép be. Megemelni se nagyon szokta, legfeljebb egy ujjával billenti meg egy kevéssé, ha valakit üdvözölni akar. Annyira elmaradhatatlan kelléke, hogy sok helyen a halott arcára is ráborítják, oly módon, ahogy életében pihenőben, a nyári munka szüneteiben szunyókálni szokott. A kalap mellé, különösen a legények és fiatal emberek, különböző madártollakat tűztek. A sas- és darutoll elsősorban a nemeseket illette meg, míg a közrendűeknek kakas- vagy túzoktollal kellett megelégedniük egészen a jobbágyfelszabadításig. Az alföldi pásztorok ragaszkodtak legtovább a kalap melletti toll viseléséhez. A múlt század közepétől kezdve virágbokrétákat, árvalányhajat, a lakodalomba hívogató vőfélyek, a sorozásra készülő legények színes szalagot viseltek kalapjukra kötve.

A lányok fejükre pártát tettek, mely a homlok felett emelkedik, de a fej tetejét szabadon hagyja. Ennek valamilyen elődjét már a honfoglalás kori sírokban is megtalálták, de a későbbi párták jó része úri {H-307.} közvetítéssel jutott el a parasztsághoz. Ezt csak ünnepnapokon vagy különleges alkalmakkor viselték, és a leányságjelképeként értékelték, mely abban a szólásban is kifejezésre jut: „pártában maradt”, vagyis nem ment férjhez. A legszebb pártákat Sárközben, Debrecenben, Kalotaszegen, Torockón viselték.

Az asszony hajának a néphit a lányénál is nagyobb varázserőt tulajdonít, ezért is kellett fejét mindig bekötve hordania. Erre szolgált a főkötő, melynek alakja tájanként, a viselője korának megfelelően, az időjáráshoz és az alkalomhoz illően színben és formában rendkívül változatos. Rendszerint egy alsó főkötő szorítja le a hajat, és erre kerül egy díszesebb, amit csak ünnepélyesebb alkalmakra tesznek fel. Ez az úgynevezett kéregfőkötő, melynek a magyar nyelvterületen különböző változatai alakultak ki. Legáltalánosabbak a henger vagy hasáb formájúak. Míg a matyók kúp alakút használnak, addig Dunántúl egyes részein lapos négyszögű hasábra formálják. Elejére fodrot, csokrot, pántlikát illesztenek. Egyes vidékeken a fiatalasszony első gyermeke megszületéséig piros főkötőt visel, majd a gyermekek számának gyarapodásával a különböző színeken át mint nagyanya eljut egészen a feketéig. Az utóbbi évtizedekben a fokotok csaknem teljesen eltűntek, és helyüket a kor szerint sötétülő színű fejkendők foglalták el.