Ma este volt a búcsúkoncertem öt, Magyarországon eltöltött év után: a hétszáz férőhelyes Angolkisasszonyokhoz több mint ezerkétszázan zsúfolódtak be. Meghatottan és rosszul játszottam – egyedül az improvizáció sikerült jól: ötszólamú kettősfúgát rögtönöztem a Salve Regina és az Elindultam szép hazámból dallamára. Éreztem: a mai este senki nem fogja számon kérni tőlem a hibákat. Több mint négyszáz CD-t dedikáltam a végén, és ahogy kijöttem a templomból, ismeretlenek jöttek hozzám, simogattak, megcsókoltak. Furcsa hazám van. Ez alatt az öt esztendő alatt meggyötört, elbizonytalanított, kiégetett és gyakorta farba rúgott. Mégis fáj itt hagyni.