A hálószoba-kormány

A gutaütésektől félig béna XIII. Károly helyett fogadott fia gyakorolta a hatalmat. Bernadotte 1812-ben titkos szövetséget kötött Sándor cárral, majd 1813-ban nyíltan csatlakozott a Napóleon elleni ligához. A lipcsei csatában százezres hadsereget, köztük harmincezer svéd katonát kommandírozott volt munkaadója ellen, majd Lübecken keresztül, Dánia ellen vezette kölcsön-hadseregét. A túlerővel szemben tehetetlen dánok kapituláltak, és egymillió birodalmi tallér, valamint a svéd-Pomeránia ellenében lemondtak Norvégiáról. A béketárgyalások elhúzódtak, Bernadotte csak Párizsban érte utol a szövetséges hadakat. A szembeötlően lagymatag hadviselés ellenére árulónak bélyegzett tábornagy másnap elhagyta Párizst, ahova soha többé nem tért vissza.

A derék norvégok nemzeti felkeléssel válaszoltak a tulajdonosváltozásra, és 1814 május 17-ikén a dán helytartót, Keresztély Frigyest kikiáltották királyuknak. A függetlenség rövid életűnek bizonyult, a svédek könnyedén lelépték a frissiben kikiáltott szomszéd országot. Norvégia csatolásának híre eufóriával töltötte el a lelkeket, a könnyekig meghatott XIII. Károly hintójából integetett a Stockholm utcáin összegyűlt néptömegnek. Svédország utolsó hadjárata helyrepofozta a svéd nagyhatalom megtépázott önérzetét.

Az 1800-as évek elején a két és fél milliós Svédország elmaradott ország volt, a céhek bénító bilincsben tartották a gazdasági életet. Norvégia a világ végén feküdt, sem bank, sem pedig írott norvég nyelv nem létezett. A svéd-norvég trón örököse a francia trónra áhítozott, az elégedett norvég nép felmutatása szükséges volt aspirációja elérésében. Az annektálást uniónak nevezték, és érvényben maradhatott a francia forradalom mintájára megalkotott norvég alkotmány, mely állampolgárainak az akkori idők legnagyobb szabadságát biztosította. (A norvégek hamar rájöttek, hogy a svéd házasság nagyobb belső függetlenséggel jár, mint a dán gyámság. Soha nem mulasztották el megvétózni a norvég érdekeket érintő svéd határozatokat. A nemzeti érdekek megsértése, a kihasználtság gyanúja gyakran a vezetők paranoiájába csapott, a svéd uralkodóknak gyakran emlékeztetniük kellett koronájuk hűséges alattvalóit arra, hogy nem Norvégia foglalta el Svédországot, hanem fordítva.)

1818-ban XIII. Károly elhunyt, Jean Baptiste Bernadotte XIV. Károly János néven Svédország és Norvégia koronás királya lett. XIV. Károly János legalább annyira lelkiismeretesen ellátta szerepét, mint amikor a direktórium alatt hadügyminiszter volt Franciaországban. Valódi iparlovagként lépett fel, vagyonát a svéd iparba fektette, éhínséget megelőző intézkedéseket hozott.

A magát közkatonából tábornokká felküzdő, meggyőződéses republikánus és felesége, a svéd udvar által megvetett "parvenue revolutionnaire" ereiben nemhogy királyi, de még nemesi vér sem folyt. Desirée királyné - vagy ahogy mostoha-anyósa, Hedvig Elisabeth Charlotta kívánságára hívták, Desideria - először 1811-ben járt férjével a "Farkasok országában". A tél sötét és hideg, az étel ehetetlen, az emberek csúnyák és mosdatlanok voltak. A csalódott Desirée 1812 tavaszán otthagyta férjét és Oszkár fiát Stockholmban, és visszautazott Párizsba.

Waterloo után Napóleon családtagjainak is el kellett hagyniuk Franciaországot. Desirée nővére, Júlia, a spanyol ex-királynő érdekében XVIII. Lajoshoz fordult kegyelemért. Az elutasító határozatot kézbesítő de Richelieu herceget a kíméletlen pletyka összeboronálta a svéd királynővel.

A politikai intrikákba belefáradt Desirée tízévi távollét után, 1823-ban tért vissza a félreeső, szegény és puszta országba. Menyasszonyt hozott Oszkár fiának, hogy folytatása legyen a Bernadotte-dinasztiának. Az ünnepi alkalomra kidíszített kikötőhídon Károly János és Oszkár várta Desiréét és Napóleon mostoha-unokáját, Josephinét, a sötétkék szemű, barna fürtös, gyönyörű tizenhat éves német-francia hercegnőt. Károly János a meghatódástól könnyes szemmel ölelte magához jövendő menyét, ügyet sem vetve óriási strucctollas kalapja alatt egyensúlyozó, tizenkét éve nem látott feleségére. Oszkár öt gyerekkel biztosította a dinasztiát, majd minden energiáját a kor híres szépségének, Emilie Högqvist színésznőnek szentelte.

A liberális elveket valló XIV. Károly János, a direktorátus hű katonája, aki Napóleonnal szemben is kiállt a demokratikus vezetés mellett, nem élt vissza a hatalom adta lehetőséggel. Szenvedett a zord időjárástól, ritkán hagyta el stockholmi palota agyonfűtött szobáját. Gyakorlatilag a hálószobájából vezette az országot, miközben az udvaroncok parfümmel permetezték a túl közel merészkedő kormánytagokat. (A tisztálkodás, a vízzel való érintkezés szokása jóval később honosodott meg északon.) Állandóan merénylettől tartott, ami nem volt csoda, hiszen Stockholmban, nem sokkal azelőtt az operabálban megölték a királyt, és maga is átélte a francia forradalmat. Fennállt a veszélye annak is, hogy az elűzött király, IV. Gusztáv Adolf, vagy annak trónkövetelő fia a nagyhatalmak segítségével visszatér száműzetéséből. Kémei figyelemmel kisérték St. Gallenben "Gustafsson ezredes" minden lépését, és szükség esetén kiegyenlítették az anyagi nehézségekkel küzdő öregúr számláit.

Károly János harmincnégy évet élt Svédországban, mégsem tanult meg svédül. Alattvalóival Magnus Brahe gróf segítségével értekezett. (Egyszer megpróbált, Ferenc Jóska - "Mindennátyonszép, mindennátyonjó, mindennel nátyonmekfátyok elégedve" - módján népszerűvé válni a nevetéstől pukkadozó hallgatóság előtt.) Károly János tanult a saját tapasztalatából, ezért a trónörökös Oszkár herceget Cederhielm báró nevelte igazi svéddé, és annak fiait is csak tizenéves korukban tanították meg franciául.

Károly János hiányolta a francia konyhát. Ahányszor ehetetlennek találta az ebédet, főtt tojással csillapította éhségét. Az ebédlő asztalán állandóan készenlétben állt a tojástartó. (A szokásból hagyomány lett: a királyi palotában rendezett ünnepi vacsorák alkalmával ma is tojástartó jelzi ük-ükunokájának, XVI. Károly Gusztáv királynak a helyét.) Öregkorára még fázósabb lett, még augusztusban is fűtöttek a palotában. Dühkitörései gyakoriak voltak. Ilyenkor Desirée felemelt mutatóujjával fenyegetve ráförmedt: - "Bernadotte! Bernadotte!" - Amire Károly János csak annyit válaszolt: - "Asszonyom, a kocsija előállt!"

Desirée szörnyen unta magát a provinciális Stockholmban, ezért idővel különleges életrendet vezetett be: nappal aludt, éjjel ébren volt, és ha nem éppen francia újságokból olvastatott fel, akkor hintóján hajtott körbe-körbe Stockholm utcáin. - "Kring, kring" - Körbe-körbe! - Ismételgette az általa ismert svéd szavak egyikét az álmosságtól dülöngélő kocsisnak.

A köztársaságpárti király 1844-ben hunyt el. Karján nem éppen királyi karra való, jakobinus tetoválás díszelgett. - "Liberté, Egalité, Fraternité! Mort au roi!" - (Magyarul "Szabadság, Testvériség, Egyenlőség! Halál a királyokra!) Koporsóját Agrippa, és Bonaparte Napóleon szarkofágjához hasonló porfír (vörös vulkáni kőzet) szarkofágba helyezték, és a Riddarkyrkan - a Lovagtemplom - temetkezési kápolnájában helyezték örök nyugalomra.




Kezdőlap