C
CSABAK - T. Sz. H. O. - Aspius rapax AG. Szeged, Körös-Tarcsa.
CSABAK - Telestes, 1. Agassiz Csabak.*
CSAJKA - Máramaros - a halászladik vagy csónak.
CSÁKLYA - Balaton, őshalászat - erős, hosszú, tompavégű villás- v. ágasfa, melylyel a jég alatt való halászatnál az eresztő és ajtólék körül s hálót rakosgatják. Általánosan horgos és lándzsás, hosszúnyelű vasszerszám is. MIKLOSICH szerint a szláv čaklja.
CSÁKLYAHÁLÓ - Máramaros - tulajdonképen Ághegyháló; de rúd nélkül való, s szélességénél hosszabb. Zavaros vízben, a vizet meglábolva, evvel fogják az apró halat.
CSÁKLYÁS CZIBÉK - a tihanyi.*
CSALI - Marczal mentén - összessége mind azoknak az apró állatoknak s egyebeknek, a miket a halász a horogra ráhúz, hogy a halat horogra csalja: "Erigy az iszapba csali szedni"; l. Pélle.
CSALITŰ, a székely pisztrángvarsában az a fapeczek, a melyre a csalit felfűzik.*
CSALÓ ELEDEL - Janua 1729 - csali (esca).
CSALÓKA JEL - Tihany - mikor s hegyenjáró valamely halászbokorral összebeszél s jeladás közben más jeleket is ad, a melyek a többi bokrot megtévesztik, l. Hegyenjáró és Látott-hal.
CSAPÁS - Velencze - azok az útak, a melyeket a halászok a nádasba vágnak, s a melyekben a varsákat elhelyezik. A jegen a halászok nyoma.
CSAPÓHOROG - Komárom - l. Kosztos horog.
CSAPÓHUROK - Pinnyéd - koszt végére erősített, lószőrből sodrott hurok, melyet a vízben álló csuka nyakára vetnek.
CSAPÓ SÜGÉR, Perca fluviatilis L.*
CSAPÓVÉG - több helyen - halász szerszámnál az a vég, a mely a vízbe jár, vagy a víz felé sújt. Igy a horog kosztjának van fogóvége, mely a halász kezében van, - csapóvége, a melyre a horog ina van kötve; a horogínnak az a vége, melyre a pekle vagy patony van kötve, szintén csapóvég.
CSÁRDA - általánosan - az állóbárka farán lévő elzárt hely, melyben szerszámot stb. tartanak; Komáromban a vándor - piszkés - halászok gyékénysátra.
CSÁRDAKARÓ - Komárom - a halászsátor karózata.
CSATTKŐ - Bodrogköz - az öreghálón a berenafa (apacs) felől az első nagyobb kő; arra való, hogy az apacs a víz fenekén egyenletesen járjon.
CSATT-KÖTÉL - Bodrogköz - l. Bejáró kötél, t. i. a Laptáros felőli végén van a Csattkő; l. azt.
CSECS-CSONT - os mastoideum.
CSECSTÓ - XIII. század - "Chechtó", mely azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta), a hol a vejszék fel voltak állítva.
CSEGE - XIII-dik század - állítólag halastó l. Czége stb. különben ma helység neve a Tisza mentén.
CSEKÉLYE - Miskolczi Gáspár - a patak vizének széle, hol s víz nem mély, l. Szélvíz.
CSEL - Máramaros - a selyemből, tollból és disznósertéből készűlt mesterséges légy, a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják.
CSELLE - Phoxinus laepis AG. Erdővidék, Olt vize.
CSELLEG - Csongrád - libeg pld. az úszó deszka, az elszabadúlt csónak; akkor mondják, mikor az úszó tárgyat a víz fodra csak ingatja, de nem viszi tova.
CSENDES VIZ - általánosan - a tó, mikor nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású.
CSEREPCSIK - Szentes, körösi halászok - csiptető fa, a mely a fenékhorgok fölvételére szolgál.
CSERES - Ecsedi Láp, északi rész - sáros, gyékényes, és kákás helyek neve; l. Cseret.
CSERET - Börvely - az Ecsedi lápon azok a helyek, s melyeken állóvíz és nád is van; ellentétje a láp; lásd azt.
CSERKÁLÓ HÁLÓ Máramaros, Visk - nyilván egy tőből való a Csorpakkal s azonos a nagy-bocskói Csáklyahálóval, l. azt.
CSERKELÁNCZ az a gyengébb láncz, a mely a vizahorog deréklánczáról lecsüng s a melyre a vizahorog kötve van.*
CSERKÉSZ - T. Sz. - kisegítő a jég alatt való halászatnál; a fogott halak felében a halászokkal osztozik. Balaton; nyilván a cserke függelékes természetére czéloz.
CSETRÉS - Tihany - helyettes, a melyet a bokor valamely tagja, ha akadályozva van, maga helyett állít.
CSETRI - P. K. - Phoxinus laevis AG. Balaton vidéke, Zala-Tapolcza.
CSÉVÉS HAJTOVÁNY, a székely pisztrángvarsa abroncskávája nincsen madzaggal kötve, hanem egy bodzafából való cséve két végébe be van dugva. Igen szép és kitünő egybefoglalási mód.*
CSICSIRI - Velencze - a kis vöcsök - Podiceps minor - halászneve.
CSIGA - Agárd - egy derékfa végében járó kettős csiga; a háló inának leszorítására való.
CSIGANYOMÓ - Agárd - a csiga derékfájába járó husáng, a melylyel a halász a csigát lenyomja.
CSIGOLYA - Háromszék - innen csigolyás hely; egy a "rekettyéssel"; leginkább patakok partján álló, fűzbokrokból alkotott üstökök.
CSIGOLYACSONT - vertebra*
CSÍK - Cobitis, l. Fövényvágó Csík, Kövi Csík, Réti Csík, Vágó Csík.*
CSÍK - K. - Cobitis fossilis L. GALGÓCZI-nál (1662) megvan. MIKLOSICH szerint a szláv čik.
CSÍK - Ujfalvi-Szikszai XVI. század. - lacertus, lubricus aquaticus, Poecilias. Itt a "lacertus" igen érdekes, mert a csík emlékeztet a gyíkra s e két név is rokon-hangzású.
CSÍKÁSZ - Sárrét, Ecsedi láp, Szernye - a csíkhalászatból élő ember.
CSÍKBOGÁR - Szernye mocsár - leginkább a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok.
CSÍK DÁMA P. K. - Cobitis fossilis L. (Albinismus). Fehér testű, vörösszemű. Szamos és Maros m. H. O. Börvely.
CSÍKFÉLÉK - Acanthopsides, mint család.*
CSÍKFOGÓ - Komádi - fűzvesszőből fonott varsa, csíkfogásra való.
CSÍKFOGÓ-KOSÁR - - csíkvarsa.
CSÍKGÁT - Börvely - gátszerűen összehordott gaz, melyben bizonyos távolságokban nyilások vannak, a melyeken a csik átkelhet; ezekbe a nyílásokba állítják be s csíkkasokat (varsákat) l. Kashely, Lábú, Rekesztés.
CSÍKKAS - Börvely - Csíkvarsa, fűzfavesszőből tömötten kötve, egy bejáratú verseggel, hátúl kasdugóval.
CSÍK KIRÁLY - P. K. H. O. - Cobitis fossilis L. (Chlorochroismus). Tiszta sárga. P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O.
Doroszló Bácsmegyében, Ecsedi láp.
CSÍKKOSÁR - Nagy-Bereg - "fertályos és félvékás", fűzvesszőből fonott csikputtony, a fogott csíkok hazaszállítására.
CSÍKLÓ, - Komárom - mélyen nyerges kolomp, az evedzőnek beakasztására; félkézzel való evedzésnél, kivált a fenékhorgászoknál, mikor a horgot lerakják
I. Csiválni.
CSÍKPUTTONY - Börvely - keményfonású
CSÍKSZŰRŐ - Börvely - kis, ritkafonású, füles vesszőkosár, a melylyel s csíkot s csiktartóból v. hordóból kimerítgetik; egyszersmind mérték, k. b. 1 liter.
CSÍKTÖK - Börvely, Kis-Majtény - s Cucurbita lagenaria L. körtve alakú fajtája; kitünő csíkszállító edény, kasornyába foglalva.
CSÍKVEREM - Tyukod, Ecsedi láp - ölnyi hosszú verem az udvaron, melyet vízzel megtöltenek s a melyben a fogott csikot felgyűjtik.
CSILLAGOS TOK - P. K. - Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs.
CSILLAGTOKOK - Helopes, mint csoport.*
CSIVÁLNI - Komárom - egy evedzővel kormányozva evedzeni, l. Csikló.
CSÓNAK - K. - kisebb vizijárómű. MIKLOSICH szerint a szláv člunu
CSONTOS HALAK - Teleostei, mint rend.*
CSÓNYIK - Szeged - egy szálfából vájt lélekvesztő.
CSÓNYIKBÁRKA - Budapest - kisebb haltartóbárka.
CSÓNYIKKARÓ - Szeged - s píczésektől használt lélekvesztő kikötésére szolgáló karó, mely a lélekvesztőben van elhelyezve, hogy a halász akárhol beverhesse.
CSORBA PART - Sajó mentén - a hol régi omlások miatt a part nagy darabon beszakadt, tehát könyökösen beszökik.
CSORGÓ - Bódva - s Bódva sok helyen igen lassú folyású, szinte tószerűen álló; a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a
víz csak térdig érő, akkor csorgó. Itt űzik a szigonyozást.
CSORPÁK - Máramaros, Visk - aprószemű Ághegyháló. Szláv eredetű szó: Čerpak = merítő.
CSÓVA - egy marok szalma, a melyet a Bódva menti szigonyos meggyújt, hogy világítson.*
CSÖBÖRHAL - Tata - az az apróbb hal, melyet nem darabonként számlálnak, hanem csak csöbörben mérnek.
CSÖK - Tápé - a keczézésnél a csökbe akasztja a halász a keczetartó kötelet; a csök s csónak belső oldalába illesztett kurta czövek; l. Csőszszög, Czibak. Ugyan ebbe akasztják a billegháló (villik, villing) tőkéjét is.
CSÖNTÖRGÉS PART - Székelyföld - gyökeres, gazos, málló part. Halas víz.
CSŐSZÍVŰEK - Leptocardii.*
CSÚCS - Kopácsi - az egyszárnyú, öt hagyású varsának a második vörcsöke.
CSUKA - K. - Esox lucius L. GALGÓCZI-nál (1622) megvan; közös tőből a tót "Štuka"-val. MIKLOSICH-nál is.
CSUKA - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - lucius, lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dik kiadásában is.
CSUKA - Janua 1729 - Esox lucius L.
CSUKAFÉLÉK - Esocini, mint család.*
CSUKAHOROG - Keszthely - nagyobb fajta; s horog ina 30-40 öles. A velenczei tavon egyes a horog, patonyja rézdrótból való, hogy a csuka el ne rághassa.
CSUKAVARSA, - Doroszló (Bácska) - fűzfavesszőből, két tölcsérszerű bejáróval, mely kivehető.
CSUKLÓCSONT - os srticulare.*
CSUPASZPONTY - P. K. - Cyprinus Carpio L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agassiz Cyprinus carpio nudus seu alepidotus fajtája. Tatai tó.
CSUTAK - Balaton - czirokból kötve, a felhasgatott halak mosására való, l. Tucsak.
CSÜGGESZTŐ - Hegykő - az övön két rövid, a végén csombókos kötéldarab, a melylyel a háló kötelét fogják; az öv tüszőszerű, bőrből való, rendeltetés szerint hám, mely a húzást könnyíti.
CZÉDULAKESZEG - Balaton - Blicca argyroleuca HECK. juv. a test laposságáról így.
CZEGE - az erdélyi Mezőségen falu, a hasonló tó fejénél; nyilván egy a czége, zeege stb. szóval; l. Czége.
CZÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezőségen,
CZÉGE - Nagy-Bereg - erős husángokból való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót átfogják, közepén van egy nyílás, a "kapu", s melybe a gamzsahálót beállítják. Ez magyarázza meg s következő régi szavakat: Czege, Seyge, Szégye, Zeege, Zegye és Zeyge; lásd azokat.
CZIFRA KÖLÖNTE, Cottus poecilopus HECK."
CZIGÁNYHAL - P. K. - H. O. - Tinca vulgaris CUV. Nem annyira a szín sötétségéről, mint inkább onnan, hogy húsa nem épen jó: "czigánynak való; töri magát utána."
CZÉKORSÓ - Tihany - minden bokornak megvan a ládája, bötsülevele és czékorsója; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés. A korsók feliratosak.
CZÉLA - Balaton, őshalászat - a gyékény és öregháló húzókötelén, a bötökön innen és túl befűzött posztódarabkák jelek a húzás egyenletességének biztosítására; l. Bötök.
CZÉMESTER - Keszthely - a halásztársulat feje.
CZET HAL - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - cetus, cete; az akkori értelemben még hal.
CZET HAL ÁROS - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - cetarius l. Czet hal.
CZIBÉK - Balaton - villás bot, nyele végén lánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám de arra is használják, hogy büntessenek; l. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén csak heveder, peczekkel, melyet a kötélre csavarnak.
CZIBÉKVÁGÁS - Tihany - büntetés; a halászt, ki az articulus ellen vét, lefogják s a czibék villájával 3-6-szor rávágnak az ülepére. Tihanyban most is dívik.
CZIGONY - Grossinger - "Tzigon" l. Szigony. Doroszlón - Bácsmegye - még ma is "Czigony".
CZIKLEND - Körös-Tarcsa - az evedző beakasztására való peczkes szíjhurok; keczézéskor használják, l. Cziklendeni.
CZIKLENDENI - Körös- Tarcsa - kavarva, tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor; Szegeden: l. iklandani; Komáromban: l. csiválni.
CZIKLON - Komárom - l. Cziklend.
CZIKLONY - Csongrád - l. Cziklon, Cziklend.
CZIMÉR - Tihany - nagyobb nádüstök.
CZINGLI - H. O. - Aspro Zingel CUV. L.
Szeged és Duna m. a Buczótól pontosan megkülönböztetve.
CZOMPÓ - K. - Tinca vulgaris CUV. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
CZOMPÓ - Janua 1729 - Tinca vulgaris.
CZOMPÓ - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - Tenca, teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) is így adja.
CZOMPÓKHAL - H. O. Scardinius erythrophthalmus BON. Bódva mentén; tavakból való rezes példányok.
777
778
779