Készítette: Beniczky Gáborné

Az első hazai orvostudományi szakfolyóirat megjelenésétől napjaink internetes könyvtári tájékoztató szolgáltatásáig eltelt időszak óriási változást mutat az információ megszerzésének lehetősége és annak gyorsasága tekintetében. Míg korábban a gyógyító orvosnak azt kellett megtudnia, hogy az őt érdeklő témában jelent-e meg publikáció, s ha igen, akkor hogyan jut hozzá, ma már az orvostudomány területén - a tudomány egyéb ágaihoz hasonlóan - az orvosnak az a gondja, hogyan tudja kiemelni az információ áradatából a számára legfontosabbat.

Nagy felelősség terheli az orvosi könyvtárost, aki a szakmai publikációk birtokában, annak ismerőjeként információt szolgáltat, ugyanis az információk tömegében kell rátalálnia az igazán értékesre, relevánsra, amit hasznosításra kínál az orvostudomány területén tevékenykedő gyógyító-ellátó szakembereknek.

Tekintsük át röviden az orvosi, egészségügyi információ terjedésének útját és fellelhetőségének formáit, annak főbb állomásait.

Induljunk ki abból, hogy az elsődleges információ hordozók maguk a dokumentumok. A primer információ a dokumentumokban jelenik meg, onnan indul el ismeretterjesztő útjára.

Hazánkban a XIX. század elejétől lehet nyomon követni az orvostudományi lapok indítására tett próbálkozásokat. Az első jelentősebb orvosi szakfolyóirat 1831-ben jelent meg Orvosi Tár címen, Bugát Pál szerkesztésében. 1857-ben Markusovszky Lajos elindította az Orvosi Hetilapot, amelynek szükségességét igazolja, hogy azóta is folyamatosan megjelenik friss publikációkkal. Az általános hetilapot hamarosan követték a tudományág szakosodását jelző, a különböző szakterületek, mint pl. sebészet, gyermekgyógyászat, gyógyszerészet irodalmát csoportosító folyóiratok. Az 1900-as évek a szakfolyóiratok megjelenésének egész sorát mutatják. A század második felében elszaporodnak a különböző orvos társaságok lapjai, pl. Magyar Nőorvosok Lapja, Fül-orr gégegyógyászat, Egészségtudomány, valamint az akadémiai akták. A 90-es évek végére a magyar orvosi szaklapok száma 150 fölött van.

Az orvosi könyvek nagyobb múltra tekintenek vissza. A kolostorok könyvtárai már az ezredforduló tájékán komoly kódex gyűjteményekkel rendelkeztek, amelyek között akadtak olyanok is, amelyek orvoslással foglalkoztak. A jelentősebb orvosi szakkönyvek megjelenése nagyjából az orvosi szakfolyóiratok idejére tehető, és számuk, valamint specializálódásuk ugyancsak az 1900-as években többszöröződött.

Ebből a nagyvonalakban vázolt kronológiából is látható, hogy az információt magába rejtő dokumentumok száma napjainkra olyan méreteket öltött, amely az áttekinthetetlenség állapotát jelentené, ha feltárásukra, rendszerezésükre nem került volna sor. De ennek szükségét már elődeink is látták, és munkájuk nyomán megszülettek az orvostudományi információ tartalmi és formai feltárását szolgáló szekunder kiadványok, a bibliográfiák.

A dokumentumról készített legegyszerűbb tartalmi feltárás a bibliográfiai címleírás. Ez magába foglalja a dokumentum megjelenésének legfontosabb ismérveit, s a címe pedig röviden utal a témájára, de többet nem árul el. A tartalmi feltárás minden egyes további fokozata abban különbözik az őt megelőzőtől, hogy mind mélyebben tárja fel a dokumentum tartalmát. A nagyszámú dokumentumok sokrétű információtartalma készteti a szakembereket arra, hogy mindig tovább lépjenek, minél alkalmasabb nyelvi eszközökkel megvalósítható információkeresést tegyenek lehetővé.

Az orvostudomány területe jó néhány nagy korszakot felölelő összefoglaló munkát mondhat magáénak, amelyek a szakbibliográfia szerepét betöltve felsorakoztatták az orvostudományi kiadványokat megjelenésük kezdetétől napjaink elektronikus úton előállított nemzeti szakbibliográfiájáig.

A magyar orvosi szakbibliográfia kezdetét Peleskei Lajos biobibliográfiája jelenti, az orvosi bibliográfiák közül Weszprémi István, Novák Ernő, Győry Tibor alkotott maradandót. Ezek a művek feldolgozták Magyarország könyv és folyóirat termését, beleértve a hungarika irodalmat is, szakágazati ill. szerzői és időrendi mutatókat is alkalmaztak. Gyakorlatilag feltárták és megjelenítették a teljes hazai szakmai publikálást a második világháborúig bezárólag. 1957-ben új korszak kezdődött. Az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ, - ez volt a Medinfo akkori intézményi elnevezése - létrejött 1949-ben és az 1945 és 1956 közötti időszak hiánypótló bibliográfiájának elkészítése után felvállalta a Magyar Orvosi Bibliográfia (MOB) szerkesztését, amely napjainkig is az intézet gondozásában jelenik meg.

Az 1957-ben indult MOB feladatának tekintette a teljes hazai orvosi és határterületi szakirodalom, önálló művek és folyóiratok, gyűjteményes kötetek feltárását, valamint a hungarika irodalmat. A tartalmi feltárás az orvostudomány ágazatainak megfelelő szakcsoportokban, az u.n. 30-as szakrendben történt. A szakrend rugalmasan bővíthető volt, új tudományterületek megjelenésével - mint pl. az orvosi informatika - folytatni lehetett a szakszámozást. A bibliográfiai leírások tételszámot kaptak. A visszakeresés könnyű és gyors volt. Az egyes számok elején tartalomjegyzékben lehetett áttekinteni a szakrendi bontást, s a kötetek végén szerzői név és tárgyszavas mutatók álltak rendelkezésre, amelyek a tételszámra utalással nyújtottak eligazítást.

A MOB az évek során formálódott, a nemzeti szakbibliográfia szerepét betöltve egyre inkább arra törekedett, hogy a tartalmi feltárás minél mélyebb legyen. Bővült a szakcsoportok felbontása, egyre inkább magához az információhoz közelített, mintegy önállósította a dokumentumokban rejlő információt. Átalakulásában szerepet játszott a technika fejlődése is. Nagyobb változást a számítógépek megjelenése, az informatika térhódítása jelentett, amikor szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a hagyományos papírformátumú információhordozókon kívül megjelentek az elektronikus adathordozók is, amelyek ugyancsak részét képezik a nemzeti szakirodalomnak. Ezzel a Medinfo életében és a MOB történetében egy új fejezet kezdődött el.

A számítógépek elterjedése az egész ország könyvtárügyére nagy hatással volt. Egymást követték azok a próbálkozások, amelyek az új technológia kínálta lehetőségekre épültek. Az orvosi könyvtárosok 1987-ben tudományos ülésen számoltak be eredményeikről, új szolgáltatásaikról. Pl. a székesfehérvári kórház orvosi könyvtára elkészítette a magyar onkológiai bibliográfia számítógépes rendszerét, amely egy teljességre törekvő szakbibliográfia és a növekvő számú daganatos betegségekkel foglalkozó szakemberek információs ellátásához kívánt segítséget nyújtani. A kutatók tájékoztatására készült a szegedi József Attila Tudományegyetem könyvtárában az a program, amely a kutatóintézeti dokumentumokat dolgozta fel személyi számítógépen. Ezek az új rendszerek, amelyek nem csak témájukban, azaz egy-egy szűkebb értelemben vett szakterület anyagában (u.i. a szürke irodalmat is figyelembe vették) térnek el a MOB-ban feldolgozott dokumentumoktól, hanem a feltáráshoz rendelt kulcsszó készletük is sajátságos, mindenképp választékbővítést jelentettek.

A törekvések sorában feltétlenül említést érdemel a szekszárdi kórház, ahol az Egészségügyi Minisztérium informatikai bázisaként kialakított számítástechnikai központ (1975) hozzálátott a betegforgalmi adatok elektronikus feldolgozásához. Kialakította az egységes kór- és fejlapot, a morbiditási statisztikákat számítógépre vitte. A kórház könyvtárában számítógépes információs adatbázis alapjait teremtette meg 1980-ban azzal, hogy egy program segítségével lehetővé tette a világban megjelenő és a könyvtár által előfizetett, magas impakt faktorral rendelkező orvostudományi hetilapok cikkeinek analitikus feldolgozását, kulcsszavas visszakereshetőségét. Ennek az intézménynek ma GYÓGYINFOK a neve. Már nem tartozik a kórházhoz, országos egészségügyi adatgyűjtő és szolgáltató intézmény vált belőle.

A 60-as évektől kezdődő időszakot az egyre nagyobb számban megjelenő külföldi, eleinte amerikai, majd hamarosan az európai adatbázisok elterjedése jellemezte. A mi szakterületünkön kétségkívül legjelentősebb a MEDLINE, a National Library of Medicine adatbázisa. A későbbiekben az integrált könyvtári rendszert alkalmazó hazai könyvtárak némelyike is a MEDLINE tezauruszát, a MeSH-t vette át és építette be rendszerébe keresőnyelvként (pl. DOTE), hiszen a legnagyobb múltra tekint vissza, világméretű adatbázis kezelését szolgálja, struktúrája lehetővé teszi a fogalmak közötti összefüggések felismerését. Gondot jelent viszont a "magyarra formálása", a felhasználáskor mutatkozó problémák feltehetően a szerkezet nem megfelelő alkalmazásából adódnak (ld. MOB).

A hazai könyvtárak azon túlmenően, hogy lehetőségük nyílt a külföldi adatbázisokból on-line információkeresésre, az off-line kereséshez CD-ROM adatbázisokat vásároltak, elkezdték építeni saját adatbázisaikat is. Elindult a könyvtárgépesítés, a gyűjtemények korszerű feltárása eleinte a kurrens, majd fokozatosan a retrospektív dokumentumok elektronikus feldolgozásával.

Ez önmagában egy nagyon örvendetes tény, de hamarosan megmutatkoztak a problémák is. Az egyes intézmények más-más módon, eltérő integrált könyvtári rendszer megvásárlásával, esetenként saját rendszer kialakításával építették adatbázisaikat, ami egy idő után sok, de egymással nem kompatíbilis adatállomány kialakulásához vezetett. A felhasználónak az eligazodáshoz többféle információkereső nyelvet kellett megismernie, többféle rendszer használatát kellett megtanulnia. Hamarosan felmerült a keresőnyelvek egységesítésének igénye.

Az Internet, az elektronikus hálózat elterjedése kiküszöbölte a különböző gyártóktól vásárolt integrált könyvtári rendszerek összekapcsolásának, átjárhatóságának problémáját. Megoldotta a hálózati kommunikációt, kaput nyitott a hazai könyvtárak rendszereihez és egyben a világ fele is. A honlapokon elhelyezhetők figyelemkeltő információk, de hozzáférhetővé tehetők az on-line katalógusok, OPAC, adatbázisok, multimédiás információforrások. Virtuális könyvtárak jöhetnek létre. A szolgáltatások sora a végtelenségig növelhető, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy sokszor kontrollálatlan adatok jelennek meg.

Ezek után elmondhatjuk, hogy napjainkban az információhoz való hozzáférésnek szinte már nincs akadálya. Teleházak, Internet Kávéházak jöttek létre, ahová bárki bemehet és kedvére "szörfözhet" az interneten. Egy orvos-informatikus megfogalmazása szerint az elektronikus tájékoztatás, a Weben fellelhető információk halmaza azt a furcsa helyzetet teremtheti, hogy a beteg, aki a betegségével kapcsolatos információkkal felfegyverkezve keresi fel kezelő orvosát, tájékozottabbnak, napra készebbnek tűnhet, mint az őt gyógyító orvos. Amíg az orvos szakterülete széles spektrumát kell hogy ismerje, addig a beteg saját betegség specifikumában teljes tájékozottságra tesz szert, s előfordulhat, hogy az orvos nem tud válaszolt adni a hozzá intézett kérdésre.

TARTALOM