Johann Heinrich Bisterfeld jelentőségét a XVII. századi európai szellemi életben, különösen az erdélyi tanügyben, teológiában és filozófiában csak a legutóbbi években kezdik felismerni. Bár a huszonöt év, amit erdélyi szolgálatban töltött, mély nyomokat hagyott a korabeli diplomáciában és tudományosságban, mégis szinte visszhangtalan maradt századunk művelődéstörténetében. A történészek, irodalmárok és filozófiatörténészek saját szempontjaik alapján választják külön munkásságát, míg nagy hatást gyakorló teológiai értekezése, a De uno Deo, soha nem kapott méltatást. Egyetlen nagyobb ívű dolgozat készült róla 1891-ben Jan Kvačala tollából, ma ez szolgál alapul minden további kutatásnak. Műveinek, levelezésének pontos számbavétele eddig nem történt meg, jellemző, hogy külföldön egyáltalán nem ismerik Erdélyben kiadott műveit. Erre a legmarkánsabb példa a legújabb, 2001-ben megjelent filozófiatörténeti kézikönyv, mely ugyan külön fejezetben tárgyalja Bisterfeldet, de a bibliográfiai részben egyrészt összekeveri apja, Johann Bisterfeld és az ő munkásságát, másrészt az erdélyi kiadványokról egyáltalán nem vesz tudomást.

Műveit illetően feltűnő, hogy az 1639-es leideni De uno Deót csak egy évtized múlva követik újabb kiadványok, pedig beszámolóiból tudjuk, hogy már a negyvenes évek első felében kész kéziratokkal rendelkezett. Ezekre a nyugat-európai könyvpiacokon is igény mutatkozott: az erdélyi kiadásokkal párhuzamosan sorra jelentek meg művei Nyugaton, egészen az 1661-es nagy hágai Bisterfeldius redivivusig, mely méltó koronája életművének. Ebben a kötetben - melynek kéziratát a kiadó szerint erdélyi diákok juttatták el hozzá -, tizennégy hosszabb-rövidebb értekezése található a legkülönfélébb tárgykörökből: logikájának a teljes változata, nyelvészeti, fizikai, kombinatorikai, didaktikai műveinek első kiadásai. Míg Erdélyben halálával megszakadt műveinek kiadása, addig leghíresebb munkája - a De uno Deo - még háromszor napvilágot látott Nyugaton. Legutolsó kiadott művének dátuma 1702, azóta Bisterfeld munkái feledésbe süllyedtek.

Levelezése, melynek ma sajnos csak a töredékével rendelkezünk, impozáns méreteket öltött: összesen 86 kiadott és 35 kiadatlan darabját ismerjük. A fennmaradt adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy rendkívül széleskörű levelezést folytatott mind politikai-diplomáciai, mind tudományos ügyekben. Ezek egyaránt irányultak Közép- és Nyugat-Európába. Egy-egy izgalmas levél árulkodik arról, hogy milyen jó véleménnyel voltak európai politikusi és tudós körökben Bisterfeldről: Marin Mersenne, Ludwig Camerarius, Hugo Grotius, Andreas Rivetus, Friedrich Spanheim, Samuel Hartlib, Johann Amos Comenius, John Dury, a politikusok közül Mazarin kardinális és Axel Oxenstierna mind felkeresték levéllel az erdélyi tudóst. A Rákóczi-archívumban megőrzött legérdekesebbeket, a fiatal Zsigmond herceghez szólókat már publiklálta Szilágyi Sándor az 1890-es években, szám szerint harmincnyolc, 1649-1651 között íródott levelet. Rákóczi Zsigmond Bisterfeldnek címzett leveleinek nyoma veszett. Számos kiadatlan levele rejtőzik még nyugat-európai levéltárakban, ezek megjelentetése igen hasznos lenne az erdélyi művelődésügyre nézve. Különösen fontosak ezek közül az Andreas Rivetusszal váltottak, hiszen Rivetus teológusként jelentős szerepet játszott Leidenben, majd később udvari papként és nevelőként az orániai helytartónál, Frigyes Henriknél Hágában. A nemrég előkerült szebeni Bisterfeld-hagyaték alapján rekonstruálni lehet levelezőpartnerei egy részének nevét, közülük is kitűnik az amsterdami Johann Rulitius, aki a helyi német közösség lelkésze volt. Albertus Niclasius danckai lelkész és Friedrich Spanheim leideni teológus a barátok közé tartoztak, de jó kapcsolat fűzte a szintén leideni Claudius Salmasiushoz és a késmárki David Frölichhez is.

Ebben a bibliográfiában igyekszem a lehető legteljesebb, átfogó képet adni munkásságáról. Közreadom leveleinek listáját, ismert disputációinak, munkáinak jegyzékét, előadásai kéziratos másolatainak darabjait, s nem utolsósorban az ő és utóda könyvtárának nemrég előkerült töredékkatalógusát egy tanulmány kíséretében. Természetesen a későbbiekben remélhetőleg tovább bővül az adatok köre, különösen a kiadatlan levelek és az albumbejegyzések tekintetében várhatók még új eredmények.

A jelölésben a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztői által használt mintát vettem át, teljes leírásra azonban csak Bisterfeld saját műveinél törekedtem.