Már Egyiptomban és Görögországban is ismerték a kézirat-kereskedelmet. Ekkor azonban még nem gondolhatunk önálló könyvesboltokra. Csupán arról volt szó, hogy egyik-másik árus egyebek között kéziratokkal is kereskedett a piacon vagy a vásárokon.

Az Egyiptomban uralkodó Ptolemaiosz-dinasztia ügynökei beutazták az egész hellén világot, hogy kéziratokat vásároljanak a híres alexandriai könyvtár számára. Ugyanezt tették az Attalidák ügynökei a pergamoni könyvtár számára. Alexandria és Pergamon ádázul versengett egy-egy értékes kéziratért, s közben alaposan felverték a tekercsek árát.

Nagyobb mértékben Rómában fejlődött ki a könyvkereskedelem, ahol már csírázott az árugazdaság. Üzletszerűen az i.e. 2. században alakult ki, s virágzása a császárkorra tehető. A könyvesboltok /latinul tabernae librariae/ Cicero korában a Forum Romanum közelében, a császárkorban pedig a Vicus Sandalariusban voltak leginkább. Ezek az írók és tudósok kedvelt találkozóhelyéül is szolgáltak.

A könyveket polcokra helyezve mutatták be az olvasóknak, a bódék előtt pedig ki volt függesztve a kapható könyvek szerzőinek jegyzéke, rendszerint az árral együtt:
"Cézár fóruma táján ott van egy bolt,
Ajtószárnyai telve hirdetéssel:
Átfutod hamar ott a sok poétát.
Ott kérd művemet.
... első polcrul, avagy tán másodikról ... "
/ I. 117. /

Horatius idejében a leghíresebb a Sosius - testvérek boltja volt a Ianus szobor közelében, a Forum Romanum egyik rosszhírű mellékutcájában. Másfél évszázaddal később Martialis epigrammáit már több kereskedő árulta. E boltok már élénk forgalmat bonyolítottak le.

Martialis ifjúkori verseit Quintus Pollius Valerianus gyűjtötte össze és adta ki, ezek azonban nem maradtak fenn:
"Mókáimat, miket ifjan s gyermekül még
Játszva zöngtem egykor s magam is feledtem
...
Pollius Quintustól megkapod, ha kéred:
Ő az, ki nem hagyja veszni bohóságim."
/ I. 113. /

Első könyveit egy Secundus nevű könyvkiadó másoltatta és árulta, aki Lucensis felszabadított rabszolgája volt:
"Vedd meg a kis kiadást, csupa pergamen annak a lapja:
Tokba a nagy könyvvel...
Hogy megtudd, hol kaphatsz meg s ne bolyongjad a várost
Elkalaúzollak, nyomra vezetve hamar.
Túdós Lúcensis szabadossa Secundus: az árul
Pax szentélye mögött, pallasi kis piacon."
/ I. 2. /
- ő a kis alakú pergamenpéldányokra specializálta magát. Ez volt a kis kiadás. A boltja pedig az Argiletumnak nevezett téren, a Pallas templomáról elnevezett fórumon, a Vespasianus építtette Béke-templom mögött volt több más üzlet társaságában.
"Jobb szereted, kicsi könyvem, az argilétumi boltot
S nem bánod, hogy üres lesz ez az itthoni polc"
/ I. 3. /

Már ebben az időben jelentkezett egy üzleti vetélytárs, Atrectus, aki díszes, drágább tekercseket árult argiletumi boltjában:
"Megkapod közelebb is, amit óhajtasz.
Argilétumig, úgy-e, jársz te gyakran?
Cézár fóruma táján ott van egy bolt,
...
Ott kérd művemet, - Atrectust ne is kérdd,
Mert a boltnak urát hívják e néven - ... "
/ I. 117. /

Később Tryphon szerzett jogot a már híres költő epigrammáinak díszkötéses árusítására:
"Könyveimet kéred Quintus, hogy ajándokol adjam:
Nálam nincs, de Tryphon, a kiadóm az elad."
/ IV. 72. /

Az irodalmi élet tehát fellendült: akinek volt elég pénze s persze vállalkozókedve, szabadon hozzájuthatott akár a régi, akár a legújabb költők munkájához anélkül, hogy közel állt volna magához a szerzőhöz vagy bármely irodalmi társasághoz. A könyvkereskedők /latinus librarii/ vállalkozó szellemére jellemző, hogy a birodalom legtávolabbi városaiba is eljutottak az új irodalmi alkotások.

A könyvkereskedés a szerzetesrendek megalakulásáig virágzott, utána fokozatosan megszűnt. Viszont éppen ezeknek köszönhetjük, hogy szorgalmas másolómunkájukkal átmentették az utókor számára az antik szövegeket, hiszen a görög és római írók legelső nyomtatott kiadásai középkori másolatok alapján készültek.