2. A pergamenkönyv
Az ókori írásemlékek változatos külső formákban maradtak ránk. A külalakot befolyásolta az íróanyag természete illetve a tartalom. A tekercsről, melyet a gyakorlati írásbeliségben használtak, már volt szó. A könyvalakok inkább az irodalmi tartalom megjelenítésére szolgáltak. E két csoport között azonban nem vonható merev formai választóvonal. Bár a tekercsek mellett megjelentek a könyvalakú formák, azért ezek még nem tekinthetők kódexeknek. Nevezzük inkább pergamenkönyveknek.
Martialis epigrammáinak XIV. könyvében több
általa ismert ilyen kötetet említ:
"Ilias és Priamusnak ellensége, Ulixes
Soklapú pergamenen csöndesen egyesül itt."
/ XIV. 184. /
- amely Homérosz nagysikerű műveire, az Iliászra
és az Odüsszeiára utal.
Ismerte még Vergilus két kötetét, az
egyik egy rövidebb mű:
"Szépszavú Vergilius Szúnyog-át
vedd most a kezedbe
S hagyd békén a komoly "Arma virumque cano"-t."
/ XIV. 185. /
a másik pedig egy gyűjteményes munka:
"Mily kicsi könyv, s az egész nagy Vergiliust
befogadja."
/ XIV. 186. /
Az elégiaköltők közül ismeri Ovidius
és Propertius költeményeinek kiadását:
"Itt ez a vaskos könyv, sok lapból
egybefűződve,
Nasónak tizenöt énekét adja
neked."
/ XIV. 192. /
"Cynthia, tárgya Propertius ifjúi kis
könyvének,
Nagy hírt nyert, de viszont nem kevesebbet adott."
/ XIV. 189. /
Megemlíti a híres szónok és író
művét is:
"Hogyha tenéked e könyv útitársad
lenne, hihetnéd,
Hogy Cicero teszi meg véled a hosszú utat."
/ XIV. 188. /
Ne hagyjuk ki a sorból a történetírókat
sem: Livius történeti munkáját, a közel
százötven könyvből álló
De Urbe condita-t:
"Mily kicsi pergamenekbe szorul nagy Livius itten,
Könyvtáramban alig fér el a teljes egész."
/ XIV. 190. /
vagy Sallustius művét a Catilina-féle összeesküvésről:
"Tudós férfiak állítják,
hogy a római históriának
Első mestere ő, Crispus, a historikus."
/ XIV. 191. /
Annak, hogy a tekercsből kialakult a könyvforma, több oka is volt. Egyfelől idővel felismerték azt a nagy előnyét, hogy mindkét oldalára lehetett írni. Amikor belátták, hogy ily nagy előny nem maradhat kihasználatlanul, hajtogatni kezdték az íveket és ívfüzeteket formáltak belőlük. Másfelől amikor Egyiptomból ki akarták csempészni a tekercseket, sokkal könnyebben boldogultak, ha ezeket kiterítve egymás tetejére helyezték. Egyesek úgy gondolták, hogy innen az ötlet az összefűzésre.
A kódex tehát eredetileg nem könyv, hanem
viasztábla- illetve pergamenlapköteg. E könyveknek
a kezelésük jóval egyszerűbb volt, hiszen
a tekercsek fel- és legöngyölítése
elég hosszadalmas és fárasztó volt.
Ezenkívül a tárolásuk is kevesebb helyet
igényelt:
"Én csak válogatott könyvekre vágyom,
Másként férgeket és vad molyt tenyésztek.
"
/ XIV. 37. /
- mondja magáról a könyvesdoboz /latinul
scrinium/.
A pergamenkönyvek között - alakjukat tekintve - voltak kisebb-nagyobb nagyságúak. A kis méretűek leginkább az utazáshoz voltak alkalmasak, mintegy zsebkönyvként funkcionáltak. A szegényebbek ezt engedhették meg maguknak. A gazdagabbak a nagy alakú, díszes pergamenkönyveket vásárolták.