1. A pergamentekercs
A pergament ugyanúgy tekercselték, mint a papiruszt.
S hogy megvédjék az esetleges károsodástól,
könyvtokban helyezték el.
"Hogy tógád, köpenyed ki ne rojtozhassa
a könyvet,
Épen tartja soká e fatok a papirost."
/ XIV. 84. /
Ez a tok megfelel a mai könyvek kötésének.
A neve latinul manuale.
Milyen is volt egy ilyen volumen, rotuli?
A tekercs formát az antikvitásban főleg
irodalmi szövegek feljegyzésére használták.
Később az oklevelek elterjedt alapanyaga lett. Hosszuk
6-10 méter között mozog, de ennél jóval
hosszabbak is maradtak fenn. Szélességük 20-30
cm.
Magát a pergamenlapot illetve a könyvtekercset felül
és alul tajtékkővel horzsolták
simára. E horzsakő /latinul pumex/
vulkáni eredetű likacsos kőzet, többnyire
fehér, szürke, ritkán barna vagy fekete színű.
"... s csiszolva a tajtékkő
fogával"
/ VIII. 72. /
- írja Martialis. A csiszolás egyben a tekercsdíszítés
része is volt.
A tekercsek olvasása meglehetősen nehézkes
művelet volt, mert az olvasó mindkét kezét
igénybe vette. Az egyik kéz az olvasás ütemében
göngyölítette le /latinul explicare
vagy evolvere/ a tekercset, a másik kéz
a már elolvasott részeket tüstént feltekerte
/latinul volvere/. Hogy minél szorosabbra
tudják tekerni, az elejét az áll alá
nyomták, így viszont a papiros széle hamar
kifoszlott:
"s a durva álltól nem foszlott ki még
a szélük"
/ I. 66. /
- ami arra utal, hogy a tekercset még nem használták
sokat.
"S a sötét színű pálcikát
ölelve" - a feltekerés megkönnyítése
érdekében a tekercs végére
fa- vagy
csontrudacskát erősítettek. Ez az ún.
umbilicus, melyet köldöknek is neveznek.
Erre utaló sorok:
"Nem sokkal tetemesb, mint pálcikája"
/ II. 6. /
"És pálcikával, pergamennel
nincs díszítve"
/ I. 66. /
A pálcikának mindkét végén a tekercsből egy-egy gomb vagy fogantyú emelkedett ki /latinul cornua/, hogy megkönnyítse a kezelést. Legtöbbször e gombokat is díszített ék.
A felgöngyölítést mindig
a tekercs végével kezdték:
"Hogyha sokall kettőt, göngyöld
te az egyiket össze"
/ IV. 82. /
A tekercsek tagolásával kapcsolatosan használatos
a volumen és a tomus kifejezés
is:
"Scriptura quanti constet et tomus vilis"
/ I. 66. /
Végül megjegyzendő, hogy az ókori tekercseken az írás mindig hasábosan és a hosszabb oldallal párhuzamos sorokban fut. A címet a tekercs végére írták, mert feltekerve ez került legbelülre, és leginkább itt volt védve a leszakadás vagy rongálódás ellen. Később a címet a tekercsek közötti eligazodás meggyorsítása végett a köldökre erősített lelógó kis táblácskákra írták. Ez készülhetett csontból vagy hártyából. E kis lapoknak /latinul index vagy sillybes/ az volt a rendeltetésük, mint a mai könyvgerinceknek.
A könyvnek ez a régi tekercsformája még ma is használatos. A zsidók, régi hagyományaik alapján, Mózes öt könyvét pergamentekercsek formájában őrzik, melyeket nagyon szép, sokszor művészi értékű héber betűkkel írtak tele. Egy-egy ilyen tóratekercs a teljes szövegét tartalmazza Mózes öt könyvének, s ünnepi alkalmakkor ezekből olvasnak fel részleteket.